John Kerry amerikai külügyminiszter meleg szavakkal gratulált Romániának az „Egyesülés Napján”, vagyis Erdély elszakításának évfordulóján – írja a Mandiner. Szerinte ezzel egy „egységes és demokatikus” államot hoztak létre. Az egységes teljesen igaz is – de éppen ezért van olyan messze a demokratikustól.
Szögezzük le: nincs abban semmi különös, sem kivetnivaló, hogy egyik szövetséges ország gratulál a másiknak nemzeti ünnepe alkalmából. Washingtonból rendre érkezik ilyen barátságos közhelyekkel teli üzenet hozzánk is március 15-én, augusztus 20-án, vagy október 23-án. Igaz, arról még nem hallottunk, hogy a június 4-i gyásznapon is úgy érezték, lenne valami mondanivalójuk számunkra. Mondjuk, annyira nem is hiányzik.
Ami kinyitja az ember zsebében a bicskát, az a szöveg. Mert lehetne Romániának gratulálni „több évszázados álma” valóra válásához, a „nemzet egységének megteremtéséhez”, vagy egy csomó mindenhez, ami illeszkedik a román nemzeti mitológiába (igaz, már a saját történészeik közül is akad, aki vitatja ezt), ugyanakkor mégsem csap arcon másfél millió magyart. De
„demokratikusnak”, polgárainak „egyenlőségét és szabadságát elősegítőnek”
nevezni azt a brutális nemzetiségi elnyomást, amely 1918 után Erdélyre köszöntött, ordas hazugság.
„Ma azok előtt a korai látnokok és a nyomdokaikban járók előtt tisztelgünk, akik annak szentelték magukat, hogy
világszerte előmozdítsák a méltóság és az emberi jogok közös értékeit.”
– írja üzenetében Kerry.
Nos, e nagyszerű „látnokok”, Nagy-Románia első vezetői Brătianutól Averescun át Vaida-Voevodig az „emberi jogok közös értékeit” magyarok tízezreinek bebörtönzésével, internálásával és elüldözésével ültették át a gyakorlatba. Az emberi méltóság szép megnyilvánulásai voltak a nyilvános botoztatások, vagy épp Kárpáti Piroska tanárnő
kolozsvári felakasztása egy irredenta vers miatt.
Az „egyenlőség és szabadság” gyönyörű példája volt a magyar egyetemek bezárása éppen úgy, mint a magyar tanárok és értelmiségiek megfigyelése, zaklatása a rettegett Siguranța részéről, amelynek aztán ’45 után méltó utóda lett a Securitate.
Nyilván diplomáciáról lévén szó, ostoba és naív elvárás lenne, hogy egy nemzeti ünnepen Washington ezt dörgölje Bukarest orra alá. De az emberi jogokért Magyarországon oly szívet tépően aggódó USA azért legalább azt szóvá tehette volna, ami a ma ünnepelt 1918 december 1-i gyulafehérvári kiáltványban
tételesen benne volt
– és amire több mint 90 éve magasról tesz a mindenkori román hatalom.
„Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket:
- A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában
- Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének.”
No, ez az, ami azóta sem valósult meg. Ezért egységes nemzetállam ma Románia – és ezért van rohadtul messze az igazi demokráciától. Pont annyira, hogy magyar fiatalokat hurcolhassanak meg „terrorizmus” vádjával, mert találtak néluk néhány zászlót, kiadványt, és pár csillagszórót.
Persze lehet legyinteni: honnan tudhatnák Washingtonban, mit ígértek a románok ama „Nagy Egyesüléskor”? Kerrynek nyilván fogalma sincs róla, de nem is kell, hogy legyen. Ám az amerikai külügyminisztériumban a világ minden régiójának kiválóan képzett és tájékozott referensei vannak. Ha ők naprakészen értesültek arról, hogyan piszkálja a magyar kormány a civil szervezeteket, vagy, hogy ki mennyit lop a kormányban, akkor talán tisztában lehetnének ezzel a 97 éve betartatlan ígérettel is. És szóvá is tehetnék legalább egy félmondat erejéig. ha nem is december elsején, de bármikor máskor. Persze ehhez az kellene, hogy érdekelje őket ez az egész…
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
