Néhány napja egy tévéműsorban vitapartnereim döbbenettel fogadták felvetésemet, hogy a 2018-as választáson a Jobbik összeállhat a baloldallal.
Meglepettségüket – akár tettetett volt, akár valódi – nehéz volt komolyan vennem. Az utóbbi időben ugyanis világosan látható, hogy a Jobbikot korábban nácinak minősítő baloldali sajtó és véleményformálók egy része gőzerővel dolgozik azon, hogy ezt a perverz politikai házasságot összeboronálja.
Már szó sem esik a korábbi antiszemita kijelentésekről, nem hánytorgatják fel a Gárdát, és maguk is elfogadják azt a definíciót, amit Vona Gáborék próbálnak áterőltetni a közvéleményen: hogy a Jobbik mindig is egy mérsékelt párt volt.
Hogyan nézhetne ki egy ilyen választási együttműködés? Azzal a Jobbik és a balos pártok vezetői is tisztában vannak, hogy szavazótáboruk egy jelentős része árulásnak tartana egy nyílt színi választási szövetséget. Sokan a Jobbik szavazói közül valószínűleg rossz néven vennék, ha pártjuk nyíltan odaállna az MSZP-DK tandem bármely tagja mellé. Azon pártok mellé, amelyek ellen eredetileg a Jobbik létrejött. A Jobbik táborából már eddig is közel fél millió szavazó dezertált, vagy legalábbis elbizonytalanodott, amit sokan a párt legfontosabb identitáselemeinek feladására vezetnek vissza. Könnyű elképzelni, mi lenne, ha a Jobbik nyíltan kezdene egyezkedni a baloldallal. Azzal a baloldallal, amelynek szavazói talán még most sem hiszik el, hogy pártjaik belekényszeríthetik őket a Jobbikkal való választási együttműködésbe.
Éppen ezért valószínűbbnek tűnik a koordinált jelöltállítás, egy háttérben megkötött alku alapján. Pontosan úgy, ahogy ez megtörtént Salgótarjánban, Tapolcán és Veszprémben is. Az elmúlt években számos példát láthattunk arra, hogy a Jobbik és a baloldali pártok nem indítottak egymás erős jelöltjei ellen ellenjelöltet, hogy szándékosan gyenge jelöltet állítottak, vagy éppen nem kampányolt az egyik fél, és hagyta győzni politikai riválisát.
Nem azt állítom, hogy egy Jobbik-baloldal választási együttműködés könnyen nyélbe üthető, hiszen helyi szinten várhatóan rengeteg konfliktust eredményezne. Azt sem állítom, hogy egy ilyen szövetség feltétlenül győzelemre lenne ítélve, hiszen sok buktatója van a dolognak. Azt állítom, hogy ennek a szövetségnek a létrehozására létezhet egy politikai terv és lehet rá találni finanszírozót is. A Jobbik az elmúlt időszakban bebizonyította, hogy bármelyik programpontján és bármelyik elven kész keresztül lépni, ha úgy gondolja, hogy ez hozzásegíti a 2018-as választási sikerhez, a baloldal pedig tényleg bármire hajlandó lenne, csak hogy kikerülhessen a politikai süllyesztőből.
Mi lehetne mégis a buktatója ennek a történetnek? Egyrészt azok az elvhű baloldali és jobbikos szavazók, akik még egy ilyen háttérben megkötött alkut sem hajlandók lenyelni. Másrészt azok a választópolgárok, akik visszariadnak attól, milyen sors várna az országra egy olyan működésképtelen koalícióval és élén, amelynek tagjai csak egy valamiben értenek egyet: hogy gyűlölik Orbán Viktort. Meglátjuk, kik lesznek többen 2018 tavaszán.
Lánczi Tamás – Mozgástér-blog
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
