Tegnap a nógrádi Fidelitas katasztrófa sajtótájékoztatót tartott az óriásplakátjuk előtt, ami többek között engem ábrázol bábként. Aki látta, annak nem kell részleteznem, mi történt ott, nem is hiszem, hogy az én dolgom ezzel foglalkozni. Viszont fura érzéseim támadtak. Bár az ifjú viktoriánusok célja többek között az én megalázásom volt, néhány napja még a családomat zaklatták, mégis megsajnáltam őket.
Ugyanis két lehetőség van:
1. A Fidesz, az anyapártjuk aljas és gyáva módon velük, tapasztalatlan fiatalokkal végezteti el a piszkos munkát. Kitolja őket, hogy járassák le magukat, mert az „öregek” nem vállalnak kockázatot. Izzadjanak csak a kicsik. Zaklassanak, ragasztgassanak, égessék le magukat… Lehet persze azt mondani, hogy minek mentek házhoz a pofonért, de akkor is. Micsoda anyapárt az, amelyik ennyibe nézi a saját utódait? Én szeretem és tisztelem a saját ifjúsági tagozatunk tagjait, soha nem hagynám, hogy a saját képességeik fejlesztése helyett politikai mocskot lapátoljanak. Soha nem hagynám, hogy helyettem vállaljanak olyan politikai harcot, amit nekem kellene. Ez ugyanis, ahogy mondtam: gyávaság és aljasság.
2. Az is lehet, hogy a Fidesz már annyira kiégett, annyira elfogyott, hogy egyszerűen nincs más, aki kiálljon és vállalja az óriásplakátjukat. Maradnak szegény tinik. Ez sem sokkal jobb opció, hiszen szerencsétlenek egy olyan pártnak tesznek szolgálatokat, egy olyan ügyért hoznak személyes áldozatokat, amelyiknek nincs többé jövője. Amelyik pártnak már csak egyre szűkebb és egyre idősebb szavazóbázisa van. Ahogy annak idején a szocialistáknál is kezdődött a leépülés. A Fidesznél ugyanígy csupán idő kérdése a vég.
Megsajnáltam őket tehát, de a jövőt nem lehet megállítani. Mindenki eldöntheti, merre tart. Mi megyünk a szebb jövő felé.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
