A veronai buszbalesetet túlélő gyermekek megértették, bármennyire fájdalmas is, tovább kell lépniük a történteken – mondta el Lénárt Ágota, a Testnevelési Egyetem docense, aki az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság krízisintervenciós csoportjának tagjaként tartózkodott a helyszínen. A sokkos állapot sajnos megszokott ilyenkor, Lénárt Ágotát például, mint megjegyezte, éppen a legmegrázóbb pillanatokban hívtuk fel, amikor az áldozatok szüleivel a halottak DNS-azonosítását végezték a hatóságok – ilyenkor és később is létfontosságú a pszichológusok segítsége – mondta.
A legfontosabb, hogy a túlélők a tragédia után azonnal elkezdjék megemészteni az átélteket, akár egyéni, akár csoportos foglalkozáson. Mielőbb megtörténik ez, annál jobban csökkenthető a poszttraumás stressz szindróma kialakulása. Ez esetünkben már megtörtént, a gyermekekkel és a szülőkkel külön-külön beszélgettek a szakemberek. A foglalkozások során előjöttek az emlékek, és megkezdődött az elhunytak halálával kapcsolatos gyászmunka is. A csoportfoglalkozás harmadik része pedig a túlélők megküzdését segítette a lelkiismeret-furdalással amiatt, hogy ők túlélték, míg sok társuk életét vesztette a lángoló roncsban.
– Ez utóbbi sokkal fontosabb, mint gondolnánk – figyelmeztetett Lénárt Ágota, hozzátéve: a bűntudat és önvád minden ilyen baleset után megjelenik, függetlenül attól, hogy az illető mit tett. Eleve a busz épebben maradt hátsó részében jellemzően az osztály „vagányai” ülnek, de voltak például, akik útközben helyet cseréltek, és így élték túl – ezt is nagyon nehéz feldolgozni. Pláne, hogy ott van a kiszabadulásukért utolsó pillanatig ablakot törő diák, vagy a hős tornatanár példája, aki többször visszament kimenteni a bent rekedt gyerekeket. Ilyenkor azt kell a többiekkel megértetni, hogy krízishelyzetben az ember másként viselkedik mint a hétköznapokban. A busz alig három másodperc alatt lobbant lángra, ez kevés volt, hogy bárki bármit végiggondolhasson, a menekülési ösztön dominált, és ilyenkor egyáltalán nem tipikus, hogy valaki másokat próbál menteni. Így nem szabad mérlegre tenni, hogy ki tehetett volna többet társaiért – mondta Lénárt Ágota.
A krízisintervenciós csoport helyszíni munkája azért is kulcsfontosságú, mert a trauma után három napon belül egészen másfajta kezelésre van szükségük az áldozatoknak, mint később. Emlékezetes, a veronai hatóságok gondatlanságból elkövetett emberölés miatt nyomoznak, az államügyészség felelőst keres, ehhez pedig az áldozatok rokonait is kihallgatták. Lénárt Ágota elmondta, abban is segíteniük kellett, hogy a gyermekeket ki lehessen hallgatni: volt, akit csak elkísértek, de olyan is akadt, akit csak ők tudtak meggyőzni arról, hogy működjön együtt az olasz hatóságokkal, és vigyázni rá, hogy ő se sérüljön nagyon.
Ez kritikus pont szokott lenni, hiszen a rendőrségnek minél hamarabb kellenek minél frissebb információk, és bár a ventilálás – a traumatikus élmény felidézése – általában segíti a kilábalást, de egy rendőrségi kihallgatás célzott kérdésekkel sokszor maga is traumatizáló hatású lehet, különösen ilyen korai szakaszban – figyelmeztetett Lénárt Ágota. Ugyanakkor dicsérte az olasz rendőrök emberségét, mondván, példaértékűen tapintatosak és diszkrétek voltak, nem faggatták a gyerekeket, és próbáltak a lehető legrövidebb idő alatt végére érni a procedúrának.
Természetesen a végső gyógyulás még messze van, a túlélők mellett pedig a gyermekeiket elvesztő szülők, sőt az osztálytársak kezelése is kiemelt fontosságú. Ez a munka tehát később is folytatódik, ma az iskolában megbeszélést is tartanak ennek megszervezéséről. A gimnázium igazgatója szombaton lapunknak azt mondta, ma osztályfőnöki óra keretében segítenek a tanulóknak feldolgozni a traumát, összesen 17 pszichológus siet segítségükre ebben. Azt, hogy a gyerekekre hosszú utókezelés vár, Adányi László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat katasztrófavédelmi programvezetője is megerősítette a köztévének, mondván, egyik munkatársuk már az iskolában is megkezdte a segítségnyújtást.
Hogy ez a munka mennyi ideig fog tartani a túlélők számára, az a személyiségüktől és a megküzdési képességüktől függ. Néhány héttől akár hosszú évekig is húzódhat – mondta Lénárt Ágota. Hozzátette: aki szakszerű ellátásban részesül, hamarabb túl tud lépni a traumán. Ehhez tudatosítani kell az érintettekben, hogy a feldolgozás folyamata természetes, hossza pedig nem erő kérdése, illetve azt is meg kell érteniük, hogy nem szabad tagadni vagy titkolni az ezzel járó érzelmeiket, mert az nehezíti a feldolgozást. Bár nincs rá garancia, hogy egy sikeres terápia után ne térne vissza a poszttraumás szindróma, de nem mindegy, hogy egy villanás, pár órás kellemetlen emlék formájában, vagy például egy súlyos szívbetegség tüneteivel.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 01. 23.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
