Már most szólok: ha nem történik radikális változás a Fidesz vonzáskörzetén kívüli világban, akkor 2022-ben nem arról fogunk beszélgetni, ki alakítson kormányt, hanem amiatt fogunk keseregni, hogy újra itt a kétharmad, mert Orbánra szavazott 3 millió ember.
Orbán Viktor már 2010-et megelőzően centrális erőtérről beszélt. Ekkorra a Fidesz sikeresen leszalámizta a nemzeti-polgári oldal gyakorlatilag összes pártját. Mindenkit, kivétel nélkül. Az MDF megsemmisült, a kereszténydemokraták arctalan fideszes imázstagozattá váltak, a kisgazdák nyomtalanul felszívódtak, ahogyan a dicstelen véget ért MIÉP is. Az ilyen néven futó párttöredékek ma csupán síremlékei az egykori, szavazók tömegeit mozgató politikai tömörüléseknek. A Fidesz a nemzeti-polgári oldalon gyakorlatilag mindent és mindenkit bedarált.
A centrális erőtér kialakítása részben természetes, részben tervezett folyamat volt. Orbán egymaga ezt a folyamatot nem tudta volna végigvinni. A nemzeti-polgári pártok leszalámizását tudattalanul és nagyban segítette az őket a szavazóik előtt sikeresen lejárató baloldali és liberális sajtó. Sőt, maga a nyugati világ is, amely magával inkompatibilisnek, éppen ezért lábszagúan szalonképtelennek tartott mindenkit, aki nem osztja teljes lelkesedéssel az euroatlanti gondolatokat és annak liberális vadhajtásait. Ebben a politikai környezetben jött létre az a politikai hullákból összeállított, önmagához képest is jelentős metamorfózison átesett frankensteini lény: a Fidesz. Az, amely most oly sokakat elborzaszt és amelyet oly nehéz az általa személyre szabott pályán legyőzni.
Kívülről nézve vicc az az egész. Mert hogy férhet össze a miniszterelnököt érő kritikára Orbán Viktor elsőáldozói videóját lelkesen ajánlgató nénike az Andy Vajna nevű Sugar Daddyvel, az extrém metroszexualitását harsány magamutogatással kiélő Habony Árpáddal, vagy az értelmi képességei ellenére napi 270 millióval vagyongyarapodó Mészáros Lőrinccel? Együtt nyomja talán a nénike a NER-lovagokkal valamelyik ibizai kokainpartin? Aligha.
Van egy „rossz” hírem: soha nem fog létrejönni az egységes ellenzék, hiába reménykednek ebben oly sokan. Nem szeretnék rózsaszínű álmok összetörője lenni, de ki kell mondanom: az egységes ellenzék természetszerűleg nem jöhet létre:
– Azért, mert ép ésszel és erkölcsi érzékkel nem küldhetünk egy frankensteini lényt a másik ugyanolyan ellen.
– Azért, mert a Fidesz frankensteini lénye pontosan akkora, amekkora a hasonló ellenzéki lény mindent és mindenkit összeadva lenne.
– Azért, mert nincs és nem is jön létre az ellenzéken belül értékközösség.
– Azért, mert a rendszert fenntartó ellenzékként működő Gyurcsánnyal és a DK-val egyszerűen nem lehet nyerni.
– Azért, mert az MSZP még a saját, leköszönt miniszterelnök-jelöltje szerint is tele van a Fidesz által megvett árulókkal.
– Azért, mert az ellenzéki szavazók közül sokan inkább átmennének a Fideszhez, minthogy a baloldal pártjait segítsék hatalomra.
És még folytathatnám… De inkább tessék ránézni az eredményjelző táblára: sajnos az sem igaz, hogy „Mi vagyunk a többség!”. A Fidesznek egymagában 2,8 millió szavazója van. A Fideszt akkor lehet legyőzni, ha képesek vagyunk szavazók hatalmas tömegét elcsábítani tőle.
A hatalom legfőbb támasza a közpénzmilliárdokból felpumpált kormánypárti média. Az M1-ből tájékozódó fideszes kisnyugdíjas magasan tesz rá, hogy másfél évig esélye nincs jobbikos vendéget látni a kedvenc csatornáján. Fogalma nincs róla (és nem is érdekli), hogy a törvénymódosítások sorával kaszinómilliárdokhoz juttatott Andy Vajna médiabirodalma a legocsmányabb hazugságokkal eteti nap mint nap. Az pedig számára csak egy érthetetlen, távoli, pesti hisztinek tűnik, amit a tüntető „Soros-bérencek” a demokráciáról mondanak. A 10 ezer forintnyi Erzsébet-utalvány viszont nagyon is valóságos. A Viktor adta. Mert az egy rendes ember, aki nem engedi be a migránsokat. Ez mindaddig így is marad, amíg el nem érjük a médiaviszonyok megváltozását. Mivel egy hasonlóan hatékony, az aprófalvak népességét is elérő, erős és kormánykritikus médiabirodalom létrejötte ma csupán vágyálom és az is marad, mindent meg kell tenni azért, hogy az elfogulatlan tájékoztatást kikényszerítsük. Mi már el is kezdtük: a Jobbik ügydöntő népszavazásra készül a tisztességesen tájékoztató média megteremtéséért.
De foglalkozzunk kicsit a kormánykritikus médiával is! Egykor – a generációs különbségektől eltekintve – ugyanazok utálták, majd segítettek kiirtani a magyar politikából a Fideszbe beolvadó nemzeti-polgári oldal pártjait, akik ma a kormánykritikus média mainstream részét adják. A kormánykritikus média – látva az erőtlenséggel párosuló ellenzéki ötlettelenséget – egyre inkább maga csinál politikát és támaszt a saját ízlése alapján politikai elvárásokat. Csakhogy az, ami működik Budapesten, nem csupán nem működik az aprófalvakban, de még csak el sem hallatszik odáig. Az újságíróknak, a szerkesztőknek, a médiatulajdonosoknak be kell látniuk: azzal az iránnyal, amit ma a kormánykritikus média mainstream része képvisel, a mai Magyarországon egyszerűen nem lehet nyerni. Nem megy. Amíg a különböző pártokat a még megmaradt kormánykritikus média aszerint jutalmazza, vagy bünteti, hogy azok mennyire felelnek meg az általa támasztott elvárásoknak, addig maga is segít a Fidesz hatalmának fenntartásában.
Értelemszerűen beszélnünk kell az ellenzék szerepéről is, méghozzá a fentiekkel összefüggésben. Mára a politika világa erősen mediatizálttá vált, a legtöbb ellenzéki politikus pedig egyszerűen túl gyenge ahhoz, hogy a média befolyásának ellenálljon. És minél jobban médiavezéreltté válik az ellenzék, annál nagyobb lesz az újságírók vágya arra, hogy ne csupán tudósítsanak a politikai fejleményekről, hanem maguk is aktoraivá váljanak a magyar politikának. Drága politikus hölgyek és urak, aki csupán arra képes, hogy közepes szövegértésről tanúbizonyságot téve visszamondja az előző nap olvasott Index-cikk tartalmát, az inkább keressen magának más foglalkozást! Fel kell számolni az egyre nyilvánvalóbb szerepzavart: a politikát a politikus csinálja, az újságíró pedig tudósít róla. Ez így helyes, nem pedig fordítva.
Ezt pedig már a saját pártom egyes politikusainak írom: be lehet rendezkedni konformista módon a média igényeinek kiszolgálására, de akkor örök időkre lemondtok a kormányváltásról és kispadra külditek a Jobbikot. Merjetek végre jobbikosok lenni! Építsünk a néppártosodás jegyében hidakat, de ez ne vezessen oda, hogy ha felteszel a magyar átlagembernek egy egyszerű kérdést, az ne tudja rá a választ: mit akar a Jobbik? Most ugyanis nem tudja. A jellegtelenség, a jól azonosítható célok, a markáns programpontok hiánya soha nem fog győzelemre vezetni!
Keresnünk kell a még megmaradt komránykritikus médiával a kapcsolatot és meg kell értetnünk velük: engedniük kell a Jobbikot jobbikosnak lenni! Hiszen csak egy vállalhatóan rendpárti, a hagyományos besorolás szerinti jobbközép politikával lehet a falvak fideszes szavazóit sikeresen megszólítani és egyedül nekünk van ehhez helyben élő és lelkes aktivistákból álló hálózatunk! Ebben a közegben az európai liberális értékeket kínálgatni olyan, mint Közép-Afrika falvaiban irhabundával házalni: meg lehet próbálni, de nem fog sikerülni, ugyanis nincs rá kereslet. Nem a média elvárásaihoz kell alkalmazkodnunk, hanem a saját, Európában is bátran felvállalható értékrendünk alapján kell politizálnunk. Nincs benne semmi, amit szégyellnünk kellene! Nemzeti néppárt vagyunk, mely büszkén vállalhatja a saját értékeit! A radikalizmusra igény van, a szélőségesség iránti igényt azonban nem szolgálhatjuk ki. Győzzünk meg ennek a helyességéről, vagy legalábbis a kormányváltás érdekében célravezető voltáról minél több újságírót és járjuk a saját utunk! Vannak ellenzéki oldalon olyanok, akiknek ez nem fog tetszeni és előfordul majd, hogy a jobbikosságunk miatt a Fidesz szolgálatában álló médiához csapódva címlapon húz le minket a kormánykritikus sajtó. De mégis ezt kell tennünk, mert így lehetünk nemzeti néppártként önazonosak és ez az út vezet a győzelemhez, nem pedig a konformista alkalmazkodás.
GYŐZZÖN A jOBBIK!
Volner János
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
