Ez a modell – akkor még csak limuzinként – 2017-ben jelent meg a Volkswagen kínálatában. Lényegében a Passat CC tekintélyesebb utódjának, egyben a márka új zászlóshajójának szánták. Három évre rá nemcsak megújult, de – az igen jól hangzó Shooting Brake néven – piacra került a kombi változata is.
Ebben a kivitelben, plusz a második legerősebb motorral és az ahhoz kizárólagosan járó automata váltóval kaptuk meg tesztelésre.
A bevezetőbeli „tekintélyesebb” jelző arra utal, hogy az Arteon nagyobb és elegánsabb, mint a Passat CC (később csak CC) volt. Természetesen itt csak az autó feléről beszélhetünk (a puttonyos hátsó rész más tészta), ahol a modellfrissítés hozott pár látványos újítást: például a verda orrán teljes szélességben végigfutó fénycsíkot, az impozáns krómrácsot, vagy a futballpályányi motorháztetőbe vasalt markáns éleket.
A hátsó rész pedig – egy sportkombi. Hatalmas méretei ellenére is. Mert az átlagos kombira jellemző batáreffektusnak itt nyoma sincs: gyönyörű ívben ereszkedik a tető, az oldalüvegezés egy repülőgépszárnyra hajaz, a kupésan megdöntött szélvédő fölé jókora légterelő fut ki. A lámpák formája szokványos ugyan, de nagyon szép felületekkel világítanak, beleértve a dinamikus irányjelzőket is.
A dupla kipufogó pedig tényleg dupla, nem a legvégén megkettőzött csonk…
Itt is azonnal szemet szúr a CC-vel, vagy akár a Passattal szembeni különbség. Az eredeti eukaliptuszfa-berakások például prémiummárkákra jellemző dizájnelemek, és egyáltalán: főúri az egész enteriőr.
Mintha a kissé konzervatívabb vásárlóréteg megcélzásának szándéka érződne rajta; erre utal jó néhány klasszikus kezelőszerv jelenléte is a böködős-tapizós használati mód helyett. Persze azért az utóbbi van túlsúlyban (a légkondinál pl. 100%-ig, de legalább az ún. csúsztatós technikával), viszont az a pár tekerentyű is sokat tud könnyíteni a dolgon.
A térkínálat az autó méreteiből eredően természetesen fejedelmi, hátul pedig az ereszkedő tető ellenére is van elég levegő a fejek fölött. A koffer 565 literje is bőségesen elég, nem is beszélve az 1632 literes maximumról.
Ami pedig a szereltséget illeti, az Arteonnál természetesen már alapszinten is jár a legtöbb fejlett vezetéstámogató rendszer, a komfortholmik közül pedig például a háromzónás légkondi, vagy a teljes körű telefontámogatás. Tesztautónk 2. (Elegance) szintjének többleteként a dugóasszisztens vagy az autó vészhelyzetben történő automatikus megállása érdemel említést.
A VW konszern kitűnő kétlitereses TSI motorja 190, 280 vagy 320 lóerős kiszerelésben választható az Arteonhoz; tesztautónk erőforrása a középső volt. Csakis hétfokozatú, kétkuplungos DSG automata váltóval és összkerékhajtással kombinálható. A váltó gyorsaságban és finomságban a legjobbak közé tartozik a műfajában. Lehetőségeinek körét tovább bővítette az ötpozíciós (Eco, Comfort, Normal, Sport, Individual) menetmódválasztó; ECO módban simán és tartósan képes volt akár 1500-as fordulaton is dolgoztatni a benzines turbómotort, sportrezsimben viszont kifejezetten megvadította.
Ekkor éreztük igazán a 280 lóerőt és a 400 Nm-es nyomatékot. Ami viszont külön is dicsérendő, az a TSI motorok talán legvonzóbb tulajdonsága: a takarékosság.
Vegyes használattal, normális vezetési móddal simán a 8,2-8,3-as WLTP-értéken tartható, de egyenletes országúti tempóval a 7 liter sem gond. Miközben egy 280 lóerős, benzinmotoros, 1750 kilós, összkerékhajtású autóról beszélünk…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
