A karácsonyi ünnepkör vízkereszt napjával ér véget. Vízkereszt, korábban szentkereszt a latin egyház Epiphania Domini, az Úr megjelenése elnevezésű, január 6-án tartott ünnepének magyar neve. Ehhez a naphoz is számos szakrális hagyomány és népszokás tartozik. Az alábbiakban a Palócföldön ismert hiedelmeket, szokásokat elevenítjük fel.
Vízkeresztkor (háromkirályokkor), január 6-án a templomban vizet szentelnek. A szentelt vizet a hívők az otthonaikba is elvitték. Ez a szokás hosszú ideig élt Kelenyén is. A kelenyei asszonyok otthonaikban a gyermekeiknek is adtak a szenteltvízből, hogy jók és egészségesek legyenek.
Számos helyen a pap ilyenkor szentelte meg a házakat, s krétával írta fel a háromkirályok nevének kezdőbetűit az ajtófélfára.
Ám nem minden palócföldi településen készítettek aznap húsos ételt. Medvesalján például újév napjához hasonlóan szemes étkeket fogyasztottak, Dejtáron meg rétest sütöttek.
A népszokások közül mára szinte csupán egy él, ilyenkor szokták a legtöbb családnál szétszedni a karácsonyfát.
A fiatalság ilyenkor a fonóban szórakozott. A fonókban esténként szemes étkeket ettek. Kedvelt eleség volt a cukros-mákos főtt kukorica. A csemegék közé tartozott továbbá a pattogatott kukorica, az aszalt gyümölcs, de előkerült a molnárkalács is.
A lányok nagyban készülődtek mulatságokra, a fonóházi bálokra. Az előtte való napon a leányok kosárral járták a házakat, így szedték össze a süteménynek, a kalácsnak valót. Az édesség mellett sült kolbászt, szalonnát, káposztás étkeket szolgáltak fel a bálon. Természetesen nem hiányozhatott az asztalról a bor sem.
Felhasznált irodalom:
Lengyel Ágnes – Nagy Zsófi: Régi palóc konyha – étkezési szokások, receptek
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
