Ismerőseim kérdezik: mit csinál a horgász télen? A válasz egyszerű: sóhajtozva várja a tavaszt. Persze nem mindenki elégszik meg ezzel, hiszen a halak a közhiedelemmel ellentétben télen sem merülnek mély álomba, és nem várják mozdulatlanul a víz felmelegedését.
A ragadozó halak például a legnagyobb hidegben is táplálkoznak, csak másképpen és ritkábban.
A lazacfélék családjába tartozó dunai galóca például éppen télen a legaktívabb. Horgászni rá mindössze két hónapig szabad: novemberben és decemberben.
Ennek a színpompás ragadozónak, mint a neve is mutatja, a Dunában kéne úszkálnia, ám napjainkban már csak északi folyóinkban fordul elő. Elsősorban a Vág és a Garam felső folyásában vagy a Dunajecben. (A dunai jelző egyébként inkább a vízgyűjtő területre vonatkozik, mint magára a Dunára.) Fokozottan védett faj, fogásához külön engedélyt kell venni, és egy szezonban mindössze egy darab fogása megengedett.
És itt jön a képbe a kormorán, szebbik nevén a kárókatona. Ezek a tengeri madarak uniós szinten védettek, de ezerszámra telelnek nálunk, a kontinens belsejében, elsősorban az Északi-tengerben folytatott halászat miatt. Hogy mekkora kárt okoznak, könnyű kiszámolni.
Egy kormorán félkilónyi halat fogyaszt el naponta, miközben Szlovákiában 4000–9000 kormorán tölti a telet. Ez alsó hangon is kéttonnányi halat jelent naponta!
Kártevésük annál súlyosabb, hogy nem hagyják telelni a halakat, amelyek legyengülnek és elpusztulnak. Ráadásul felzabálják azokat a fajokat, amelyekkel például a dunai galóca is táplálkozik. A kérdés tehát egyszerű: a dunai galócát védjük-e, amely őshonos és egyre ritkább, vagy a kormoránt, amely vendégként jár hozzánk és egyre szaporább? Jó hír a horgászok és a halgazdaságok számára, hogy a környezetvédelmi minisztérium hosszú huzavona után és a madárvédők csökönyössége ellenére az idén is engedélyt adott a kormoránok kilövésére.
Ha tehát valakinek kedve szottyan dunai galócát fogni, mélyen nyúljon a zsebébe. Mivel a kiadható engedélyek száma is limitált, tanácsos az év elején megvásárolni a külön engedélyt, amely, mint említettem, két hónapig (november–december) érvényes.
A dunai galóca szerelmesei természetesen nem a mélyhűtő megtöltésére gondolnak ennek a csodálatos ragadozónak a becserkészése során, hanem a sportélményre. Nincs ahhoz fogható szívdobogtató élmény, mint amikor egy tíz-tizenöt kilós, vadul védekező lazacféle akad a horgunkra!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/3. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
