Háborús körülmények uralkodnak Venezuela egykor szebb időket is megélt kórházaiban. A gumikesztyű és lázcsillapító már luxustermék. Kólásüvegekkel rögzítik a törött végtagokat.
Egy caracasi ismerősöm nemrég felhívást tett közzé a Facebookon. Arra kérte barátait, hogy ha tudnak, szerezzenek egyik rokonának kemoterápiához szükséges gyógyszert. Előrehaladott petefészekrákja van, és a kezelését nem tudják elvégezni, mert bár négy kórházat is megkérdeztek, eddig mindenhol a teljes hiánnyal szembesültek.
És ez csak egyetlen példa a venezuelai egészségügy siralmas állapotáról. Az már egy ideje ismert, hogy az élelmiszer és higiéniai eszközök hiánya olyan méreteket öltött, hogy csak feketén kereskedőktől lehet a legalapvetőbb dolgokat is – sokszor horrorisztikus áron – beszerezni. Egy kint élő, egyetemi professzorként dolgozó magyar hölgy tavaly például lekvárt kért a gyerekeitől karácsonyra – egy üveg ára ugyanis sokszor az átlagfizetés felét is kiteszi.
Nemrégiben még a kolumbiai határ is megnyílt egy kis időre a venezuelaiak előtt, hogy a szomszédos országban vásárolhassanak. Sokat persze ez sem enyhített az esetenként akár egy tekercs WC-papírért is összeverekedő sorban állók baján. – A két ország közti különbséget húsz évvel ezelőtt zongorázni lehetett volna. Akkor a mi javunkra. Most pedig mi kényszerülünk átmenni élelemért. Szomorú – panaszolta pár hónapja egy kinti barátom.
Az azonban egy még hosszabb folyamat része volt, hogy az egykoron, például a kilencvenes években, magas színvonalon – bár akkor is sokszor hosszú várólistával – működő egészségügy teljesen leamortizálódjon. Képek alapján is látható, hogy egy-egy kórház már úgy néz ki, mintha minimum háborús övezetben lenne. Az egyik első ilyen megdöbbentő fotósorozatot a La Nación című argentin napilap tette közzé: csecsemők fekszenek dobozokban az egyik legnagyobb város, Barcelona Domingo Guzmán Lander kórházának újszülött osztályán. A felvételeket egy ápoló készítette. Elege lett abból, hogy Hugo Chávez utóda, Nicolás Maduro folyamatosan azt hangoztatja, hogy minden a legnagyobb rendben van. Hát nincs.
Nicolas Maduro venezuelai elnök táncra perdül egy rádió adásban 2016. november 1-én Caracasban Fotó: Marcelo Garcia / Europress/AFP
A felvételek mellett az adatok is rácáfolnak a politikusra. A Venezuelai Orvosi Szövetség elnöke, Douglas León még szeptemberben elmondta: a kórházak és egészségközpontok úgy dolgoznak, hogy a szükséges eszközök 5 százaléka áll csak rendelkezésükre. A Venezuelai Gyógyszeripari Szövetségénél pedig megerősítették, hogy a gyógyszerhiány a nyolcvan százalékot is eléri. Arról nem is beszélve, hogy közel tizenháromezer orvos hagyta el az országot az elmúlt négy év válsága miatt. A maradóknak pedig nem elég, hogy csökkent a fizetésük, de sokszor meg sem kapják azt – írja a La Nación. A The Guardian brit napilap szerint az állami intézményekben átlagosan 12 centes órabérben dolgoznak az orvosok.
Halálos áldozatok
– Legalább egy újszülött mindennap meghal. Ilyen szomorú adatot eddig még sosem produkáltunk – nyilatkozta egy caracasi orvos a The New York Timesnak. – Antibiotikum nincs, fertőtlenítőszer nincs, áramszünet viszont van. Annyi orvos pedig szintén nincs, hogy kimaradáskor a kritikus állapotban lévőket manuálisan lélegeztessük, életben tartsuk – magyarázta.
Az ország nagy részében a gumikesztyű is sokszor luxustermék, arra kérik a műtétre várókat, hogy hozzanak magukkal. Egy Mérida állambeli intézményben még a víz is hiánycikk, így kénytelenek buborékos ásványvízzel megtisztítani a véres műtőasztalt. – Olyan, mintha a XIX. században lennénk – mondta a helyi orvos.
A The Guardian által megszólaltatott barcelonai Dr. María Gonzales megpróbált visszaemlékezni a pillanatra, amikor rájött, ez már élet-halál kérdése. – Talán akkor, amikor olyan fertőző bőrbetegségben szenvedő páciensekkel lettünk tele, amely szappannal, fertőtlenítővel és vízzel is megelőzhető lett volna. Vagy amikor megláttam a sok kórosan sovány gyereket. Ilyesmit csak orvosi tankönyvekben láttam azelőtt, főként afrikai országok példáival. Vagy talán akkor, amikor negyven perc hideg vizes zuhanyt rendeltem el az egyik betegemnek, mert elfogyott a lázcsillapító.
Isaai Camacho és édesanyja várnak a kisfiú kezelésére a valenciai Jorge Lizarraga kórházban 2016. június 20-án Venezuelában Fotó: Georg Ismar / Europress/AFP
A diftéria is visszatért, miközben Venezuela volt az első latin-amerikai ország, amely kiirtotta a kórt. A zikavírusos megbetegedések is gyakoriak. Pontos adatokat nem lehet tudni, mert a többi érintett országgal ellentétben Venezuela elnöke erről sem tesz említést.
A barcelonai doktornő titokban becsempészte a The Guardian újságíróját a kórházba. Panaszkodni fél, mert néhány orvostársa már megjárta emiatt. (Erre később még visszatérünk.)
Az alagsorban a radiológia már egy ideje nem üzemel. A folyosó telis-tele piszkos ágyakon vagy földön fekvő betegekkel. A második emeleten, a traumatológián páciensek tucatjai várnak egy csont helyrerakásra, mert nincsenek sínek, sem semmi, ami ehhez szükséges. A nővérek kólásüvegekkel rögzítik ideiglenesen a törött végtagokat. – Vannak kórházak, ahol működik a radiológia. De mivel nyomtatásra nincs pénz, az orvosok mobiltelefonjaikkal fotózzák le a képet, és úgy műtenek – mondja a doktornő.
A kórház nyolcadik emeleti pszichiátriai szárnya talán még az eddigieknél is felkavaróbb látvány. – Nincsenek megfelelő gyógyszereink, ezért legfeljebb szedálni tudjuk a betegeket. A patológiájuk csak rosszabbodik, visszafordíthatatlan károkat okozva ezzel.
Itt azonban még mindig jobb állapotok uralkodnak, mint a Barquisimetóban található elmegyógyintézetben. A The New York Times újságírója ellátogatott az intézmény – gyakorlatilag elfeledett – betegei közé. Az El Pamperóban már két éve nem praktizál pszichiáter. Víz csupán pár órára van naponta, étel szinte semmi, mindenki alultáplált.
Szörnyű állapotok mindenhol, egy nyilvános parkoló Catiaban 2016. október 6-án Fotó: Federico Parra / Europress/AFP
A gyógyszerek hiánya miatt egyes betegek a földön agonizálva vergődnek, hallucinációktól kínlódva. A kevés fennmaradó ápoló naponta hoz meg kemény döntéseket: ki kapja azt a pár szem nyugtatót, ami maradt? Ki a leginstabilabb?
Több női betegnek még nadrág sem jut, ők pólóban és alsóneműben rohangásznak. Egyikük leharapta egy másik nő orrát. A sérültnek műtétre lenne szüksége, hogy helyrehozzák a deformációt, erre azonban semmi esélye nincs.
Műtét fejhez szegezett fegyverrel
Mintha csak egy filmjelenet lenne, de ez a valóság. Sok orvos arról számol be, hogy bandatagok elözönlötték a kórházakat és fegyverrel kényszerítették őket, hogy műtsék meg társukat. – Volt, hogy éppen operáció közben az egyik férfi folyamatosan pisztolyt tartott a fejemhez, hogy mentsem meg az asztalon fekvő életét, különben megöl – mondta a barcelonai kórház egyik gyógyítója.
A fenyegetések még gyakoribbak, ha egy bandatag sokáig várakozik műtétre. Ez pedig szinte mindenkit érint, mivel alig működik néhány műtő, és az altatáshoz szükséges gyógyszerek is hiányoznak. – Bejöttek, és szétlőtték az emeletet. Követelték, hogy a haverjuk kerüljön sorra – hangzik a beszámoló.
Ha nem a bandatagok, akkor a chavizták (az egykori elnök hívei) mennek neki az orvosoknak. A Maduradas.com ellenzéki portál beszámolt a Maracay-i Központi Kórház egyik orvosának az esetéről, aki az egészségügy borzalmas állapota és az orvosok alacsony fizetése miatt tüntetett. A traumatológián dolgozó férfi szerint egy csoport megtámadta, ütötték-verték, elvették a mobilját. A vele tartózkodó kolléganőjének kitépték a haját, és fojtogatták.
Diákok tüntetnek Nicolas Maduro venezuelai elnök kormánya ellen San Cristobal utcáin 2016. november 3-án Fotó: George Castellanos / Europress/AFP
Elképesztő pazarlás
Annak ellenére, hogy Venezuela a világ olajban egyik leggazdagabb országa, gazdasága mára teljesen összeomlott. Amikor a kőolajárak az egekben voltak, az akkori vezetés eltékozolta a bevételeket, most pedig, hogy egy ideje a piaci ár mélyrepülésben van, teljes a káosz. Az ország valutája, a bolívar szinte értéktelen.
A krízist tetézi a kongresszusi többséggel bíró jobboldali Demokratikus Egység Kerekasztala (MUD) és Chávez utóda, a még mindig elnökként funkcionáló Nicolás Maduro közötti politikai ellentét. A MUD még januárban humanitárius krízist hirdetett, és nemrég sikerült egy olyan törvényt átvernie, amely engedélyezi a nemzetközi segélyek elfogadását. Maduro ezt még mindig nem hagyta jóvá, és nem is hajlandó elfogadni. Televíziós interjúban a segélykérést a személyét aláásó és a kórházak privatizálását elősegítő lépésnek nevezte. – Kétlem, hogy a világon bárhol is lenne a miénknél jobb egészségügy, kivéve Kubát – mondta az elnök.
A valóság azonban ennek pont az ellenkezőjét mutatja. Arra pedig egyelőre esély sincs, hogy Madurót még idén elmozdítsák pozíciójából.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
