Bár az olasz törvények tiltják a partvidéktől három tengeri mérföldre (mintegy 5,5 kilométerre) a vonóhálós halászatot, gyakran a hajók illegálisan, éjszaka dolgoznak ilyen eszközökkel. Őrszemeket alkalmaznak a partiőrség szemmel tartására vagy speciális műszereket használnak, hogy elrejtsék GPS-jeleiket. Fanciulli egy toszkán faluban, Talamonéban nőtt fel, ahol 13 éves kora óta halászként dolgozott.
Már az 1980-as években észlelte a vonóhálós halászat hatásait: az ökoszisztéma károsodása megmutatkozott a napi fogáson és negatívan befolyásolta megélhetését. Így több helyi halásszal és a Greenpeace aktivistáival közösen tiltakozásul blokád alá vettek egy toszkán kereskedelmi kikötőt, Fanciulli szögesdróttal semmisítette meg a hálókat, egyszer még rendőrnek is kiadta magát, hogy megállítsa az illegálisan halászókat.
Bár aktivista tevékenysége igazi helyi hírességgé tette, ellenségeket is szerzett magának: a helyi maffia ellehetetlenítette számára fogása értékesítését a piacon. Ekkor fordult a turizmus felé: hajókon vitte ki a látogatókat a tengerre, hogy megtanítsa őket horgászni, és megmutassa nekik a vonóhálós halászat hatását az ökoszisztémára. Hétvégente egy kis éttermet vezet, fogását pedig egy kizárólag etikus termékeket vásárló csoportnak, a Gruppi di Acquisto Solidalénak adja el.
Az illegális halászat megállításához azonban mindez nem volt elég. 2006-ban a toszkán kormány betontömböket süllyesztett a tengerbe, hogy meggátolja a vonóhálók pusztítását. A tömbök azonban egymástól túl távol voltak, a háló átsiklott közöttük – mondta Fanciulli. A férfi engedélyt kapott az Arpat helyi környezetvédelmi szervezettől, hogy saját költségén újabb 80 tömböt süllyesszen le a vízbe. Fanciulli azonban arra gondolt: mi lenne, ha egyszerű beton helyett “művészetet” teremtene a víz alatt.
Kérésére a közeli Carrarában lévő kőbánya 100 márványtömböt adományozott neki, majd a közösség segítségével művészeket vont be a projektbe, akik szobrokká alakították a tömböket. Mások mellett Giorgio Butini, Massimo Lippi, Beverly Pepper és Emily Young művészek alkotásai kerültek így a víz alá. Ezek nemcsak fizikai akadályt jelentenek a hálók számára, de különleges vízalatti múzeumot formálnak.
A toszkán tengerpart argentariói szakaszán álló szobrok egy része körben, egymástól 4 méter távolságra helyezkedik el. Középen egy obeliszk áll, Massimo Catalani olasz művész alkotása. Emily Young négy szobrot készített, mindegyik 12 tonnát nyom. A közelükben áll Aurora Vantaggiato hableánya. Lippi 17 szobrot készített. A múzeum bárki számára nyitva áll, aki meg tudja látogatni, a helyszínre vezetett búvártúrákat is szerveznek.
Roberto Danovaro biológus, az Anton Dohrn nápolyi kutatóközpont vezetője szerint a vonóhálós halászat olyan, mintha bombával vadásznának a halakra. “Kifogod a halat, de az élőhelyét is elpusztítod. Nincs esély az újranövekedésre, mert a vonóhálózás annyira pusztító” – mondta. Fanciulli múzeumának azonban van hatása. Gioia Benedettini, az Arpat munkatársa szerint miközben a neptunfű nevű vízinövény tíz éve eltűnt, most elkezdett visszanőni a területen.
MTI
Forrás:alternativenergia.hu
Tovább a cikkre »
