Kihagyta a mai bombariadót Boris Kollár házelnök, ugyanis jobb dolga akadt, az Érsekújvári járásban található Komjáton állított Trianon-emlékmű átadásán tette tiszteletét. Mielőtt azt gondolnánk, milyen rendesek ezek a szlovákok, hogy megemlékeznek a mi tragédiánkról is, gyorsan oszlassuk el a félreértést. Ez nem egy gyászoló emlékmű, ez a „hálás” szlovákoké.
A ma már szinte 100%-ban szlovákok által lakott 4500-as nagyközség a középkorban még magyar falu volt, oklevelek már IV. Béla király idejéből említik. A török dúlás idején azonban a falu elnéptelenedett, a betelepülő lakosság etnikai aránya már nem tükrözte az eredeti arányokat, s habár a bécsi döntés során visszakerült Magyarországhoz, már az 1880-as népszámlálás idején 90%-os volt a szlovákság aránya. A második világháború után néhány száz magyar még élt a faluban, őket szinte mind egy szálig kitelepítették.
A legutóbbi népszámlálás mindössze 22 magyart talált a településen.
Boris Kollár a maga szokásos, furcsa történelemszemléletét adva mondott beszédet a „Trianon 100+1” névre hallgató emlékmű átadásán.
A házelnök arról beszélt,
a trianoni szerződés tulajdonképpen a béke garanciája, hiszen anélkül az egykori Monarchia államai sosem lettek volna az Európai Unió teljesjogú tagjai.
Kollár hozzátette:
A szerződés tiszteletben tartása adja a közép-európai stabilitás alapját.
A házelnök ezután kijelentette,
a szerződés aláírása óta eltelt 100 évben béke honolt Közép-Európában.
Az emlékmű átadásán jelen volt Ivan Gašparovič egykori köztársasági elnök, a cseh nagykövet, s talán, mert jobb dolga nem volt ezen a meleg nyári napon, Japán(!) nagykövete is.
A „szlovák kettőskeresztet” tartó tenyeret formázó alkotást egyébként Margaréta Horáková szobrászművész készítette.
A TASR-nek szokása, hogy az ehhez hasonló híreket rövid, néhány mondattal felvázolt történelmi kontextusba helyezni. Bár nem várunk el különösebb történelmi érzékenységet a hírügynökség munkatársaitól, az alábbi szöveget érdemes szó szerint idézni, hiszen a maga műfajában „tökéletes”.
A trianoni békeszerződést, amely kijelölte Magyarország és Csehszlovákia határait az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után az első világháború lezárását követően, 1920. június negyedikén írták alá a Párizs melletti Nagy-Trianon palotában. (…) A trianoni szerződés következtében a korábbi Magyarország (eredetiben természetesen Uhorsko – szerk. megj.) 20,8 millió lakosából 7 millió maradt Magyarországon, területének 72%-a szomszédos országokhoz került és Magyarország elveszítette tengeri kijáratát (…). Habár Magyarország aláírta és ratifikálta a szerződést, az új állapottal nem békült meg. (ezek a mocskos, rebellis magyarok már csak iylen békétlenek- szerk. megj.). A magyar parlament képviselői 2010. május 31-én elhatározták, hogy az aláírás évfordulójáról minden évben emléknappal emlékeznek meg, amelyet nemzeti Összetartozásnak neveznek.
Elolvasva a szöveget, tulajdonképpen nehéz is belekötni az állításaiba, de az egész olyan, mintha úgy számolnánk be Kennedy elnök haláláról, hogy a mesterlövész(eke)t meg sem említve azt írjuk, Dallasban autózva Kennedy elnök feje csak úgy leröpült a helyéről.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
