Bundaügy kezd egyre inkább dagadni a korrupciótól a hírek szerint a korrupciótól egyébként sem mentes kínai futballban. Visszatérnek a rossz idők?
Tavaly novemberben a tiencsini Tianhaj 5-1-re megverte a jóval esélyesebb Talien Jifangot, amivel kiharcolta a bennmaradást. Rafa Benítez, a vesztesek világhírű edzője a mérkőzés után azt mondta:
„Ebből a meccsből semmit sem értettem.”
A Kínai Labdarúgó-szövetséghez több szurkoló is panaszlevelet írt, vizsgálatot követelve. Ám eljárás nem indult, mivel semmiféle szabálysértésre utaló jel nem akadt. (Ha csak az nem, hogy az idény után a második számú tiencsini csapatot feloszlatták.)
Ugyanakkor a sajtó egy része biztos abban, hogy vesztegetés történt. Ezt a gyanút a kínai futball már vagy tíz éve nem tudja eloszlatni maga körül. Szervezett szerencsejáték, korrupt bírók, megállapodott meccseredmények…
Egy évtizede, 2010 januárjában Nan Jongnál, a Kínai Labdarúgó-szövetség elnökénél és két vezetőtársánál a rendőrség házkutatást tartott.
Az első ember pekingi villájában aranyat, gyémántokat, értékes karórákat foglaltak le.
Nan bevallotta, hogy ezeket kluboktól és játékvezetőktől kapta.
A határozott fellépés mögött sokan Hszi Csin-pinget, akkori alelnököt sejtették, aki azóta a Kínai Kommunista Párt főtitkára, a Kínai Népköztársaság elnöke lett. A futballrajongó politikus fejébe vette, hogy futballnagyhatalommá emeli országát, ehhez pedig alapvető fontosságúnak tartotta a korrupció megszüntetését.
„Nyílt titok, hogy a kínai labdarúgásban nem csupán egy rothadt tojásról van szó, amely elrontja az egész pudingot”
– írta szemléletesen a China Daily, 2010. januárjában. Egyben azonnali megtisztulást követelt. Az állami média akkor azt állította, hogy a szövetség tisztviselői rutinszerűen „fixálják” a mérkőzéseket, ideértve a válogatott és a bajnokság meccseit is, játékosok vagy játékvezetők megvásárlásával.
Újabb lépésként az egy gyógyszergyár által támogatott kvangdzsui GPC-t – amely aztán Guangzhou Evergrande-ként született újjá, s lett az ország futballjának egyeduralkodója, nyolc bajnoki címmel és két ázsiai BL-t nyerve –, és a Csengtu Blades-t kizárták az első osztályból. Letartóztattak játékvezetőket is, köztük Lu Junt, aki világbajnokságon és olimpián is szerepelt. Vej Ti, aki Nan helyére lépet a szövetség élén, azzal fenyegetett, hogy eltörli a 2010-es bajnoki szezont: „Célunk a kínai futball megtisztítása. Nem engedhetjük, hogy ez a rosszindulatú daganat a testben maradjon.”
2010 őszén a gyanúsítottak köre kibővült. Vizsgálatokat indítottak Nan elődje, Hszie Ja-lung ellen. Hszie később azt állította a bíróság előtt, hogy kihallgatása során a rendőrség elektromos sokkokkal kínozta, megverte és kihallgatás közben vízzel locsolva terrorizálta. Tagadta az ellene felhozott vádakat.
Ezután Lu Si-fangot, a Sanghaj Senhua korábbi elnökét vették őrizetbe. Klubja 2003-ban elnyerte a bajnoki címet, de ezt utólag elvették
Egyébként a 2010-es szezont végül lejátszották, de elővigyázatosságból a hajrában akár harminc percre is megnyújtható volt a szünet, hogy a második félidők mindenütt egyszerre kezdődjenek. A FIFA-nak nem tetszett a változtatás, mert ezzel megváltoztatták a szabályokat Kínában.
A következő években a kínai labdarúgás több ismert szereplőjét „kivonták a forgalomból” bezártak. A már említett bíró, Lu az elsők között volt, miután rábizonyították, hogy készpénzt fogadott el hét bajnoki mérkőzés eredményének befolyásolására. Öt és fél év börtönre ítélték. Nan és Hszie körülbelül tízéves börtönbüntetést kaptak. Nan feltalálta magát a börtönben, fantasztikus történeteket kezdett el írni. 2013 februárjáig 33 embert tiltottak el; közülük huszonötöt legalább ötéves börtönre ítéltek. Tizenkét klubot büntettek, néhányat feloszlattak.
A napokban újra felszínre került botrány kapcsán sokan attól tartanak, megint kezdődnek a rossz idők.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
