Emlékeznek még Orbán Viktor első kormányának egyik legelső intézkedésére? Esetleg Horn Gyula kormányának egyik utolsó döntésére? Pedig négy évig kampányelem volt!
Egy kis történelem
Az tény, hogy a rendszerváltoztatást követő gazdasági káosz, közte a Bokros-csomag egyik legnagyobb vesztese a nyugdíjasok rétege volt. Azon a termékeknek, termékcsoportoknak az árai, melyeket ők vásároltak, az átlagnál nagyobb mértékben növekedtek. Hornék utolsó intézkedései között volt egy egységes, minden nyugdíjasnak 20 százalék emelést biztosító nyugdíj-kiigazítás. Orbán Viktor első, még valóban szociálisan érzékeny, konzervatív kormánya erre mondta, hogy „állj!” Mert akkor igazságtalannak tartották, hogy a pár ezer forintos nyugdíjak növekedésének mértéke pont ugyanannyi, mint a kommunista pártfunkcionáriusok luxusnyugdíja.
Az első Orbán-kormány ezért 1998-ban úgy döntött, egységes nyugdíjemelés helyett differenciáltan hajtja végre az emelést: az alacsonyabb mértékű nyugdíjakat magasabb, 25 százalékos emelés illette, a magas nyugdíjak emelkedése pedig elmaradt a 20 százaléktól. Nem kívánjuk elhallgatni azt a tényt sem, hogy így a nyugdíjemelés átlagos mértéke 16 százalék lett, ami 52 milliárd forint megtakarítást jelentett a költségvetésnek. Már csak azért sem, mert a szocialista ellenzék ezt követően négy évig azzal kampányolt, hogy Orbán megrövidítette a nyugdíjasokat. A 19 ezer forintos kampánypénzre szerintem elég sokan emlékszünk, Lendvai Ildikó a Ron Werber vezette 2002-es kampány idején még „kampánycsekket” is osztogatott, melyen fel is tüntette: „választási győzelem esetén beváltható”.
Hogy az egységesen 20 százalékos emelés helyett átlagosan 16 százalékos emelés helyes vagy sem, az közgazdászok közötti vita tárgyát képezheti. Az viszont egyértelmű, hogy szociálisan mindenképp igazságos, hogy aki például olyan szférából vonult nyugdíjba, ahol az alacsony fizetés miatt a nyugdíj is arcpirítóan kevés, megérdemli a magasabb mértékű emelést. Ezt az álláspontot ma Magyarországon sajnos csak a Jobbik képviseli.
Drága barátaim, drága minden!
Az úgynevezett nyugdíjas fogyasztói kosár eltér a „normál” fogyasztói kosártól, hiszen könnyen belátható: egy idős személy vagy idős házaspár más fogyasztói szokásokkal bír, mint például egy több gyermekes család. Előbbiek koruknál fogva többet költenek gyógyszerre, élelmiszerre, jóval kevesebbet tartós fogyasztási cikkekre vagy épp ruházkodásra. A KSH módszertana szerint jelenleg a nyugdíjas fogyasztói kosárban 2,5 százalékkal magasabb súllyal mérik az élelmiszereket, ugyancsak 2,5 százalékkal magasabb a háztartási energia súlya, míg a gyógyszerek, gyógyeszközök aránya 3 százalékkal több, mint a normál fogyasztói kosár esetén. Ezzel párhuzamosan kisebb az aránya a szeszes italoknak, dohánytermékeknek, a ruházkodási cikkeknek, a tartós fogyasztási cikkeknek, valamint az egyéb cikkek, üzemanyagok gyógyszerek nélkül mért súlyának.
Ugyanakkor a statisztikai hivatal adataiból az is kiderül, 1999-hez képest az élelmiszerek és a háztartási energia ára 2,5-szeresére, a gyógyszereké 3,2-szeresére emelkedett. Ezzel szemben a szolgáltatások ára „csak” 2,3-szeresa, a ruházkodási termékek ára pedig mindössze 1,3-szerese az 1999-esnek. Sőt, tartós fogyasztási cikkek esetében még árcsökkenést is mutat a KSH adatsora: ez a termékcsoport 10 százalékkal olcsóbb most, mint 1999-ben.
A főbb termékcsoportokat ugyancsak a KSH adatai alapján a 2010-es (azaz a második Orbán-kormány megalakulásának éve) árakhoz viszonyítva is összemértük. Eszerint a gyógyszerek 22, az élelmiszerek pedig 20 százalékkal drágultak. A háztartási energia 2011-ben 5,7, 2012-ben pedig 6,2 százalékkal drágult. A rezsicsökkentés el nem vitatható érdeme, hogy azóta a 2010-es árakhoz képest átlagosan 12 százalékkal olcsóbban fűthetünk, világíthatunk stb. Ugyanakkor a nyugdíjaskosárban kisebb súllyal latba eső szolgáltatások csak 18, a ruházati termékek pedig mindössze 5,3 százalékkal drágultak.
Az adatok alapján leszűrhető tehát, hogy még Orbánék újabb kormányra kerülése után is a nyugdíjaskosár fajsúlyosabb elemei (azaz az élelmiszerek, gyógyszerek) nagyobb mértékben drágultak, mint a többi termék.
Mit segíthet az állam?
Tény, a rezsicsökkentés révén mindenki, így a nyugdíjasok is olcsóbban fűthetnek, nézhetnek tévét, világíthatnak, mosakodhatnak. A hatósági ár ilyen tekintetben nem ördögtől való, már csak azért sem, mert a közművek kilencvenes években történt (rabló)privatizációja során a szerződés fix sajáttőke-arányos profitot garantált. Magyarán: bármi is történt a piacon, az állam garantálta, hogy olyan fogyasztói árakat határoz meg, mely révén a nyugati befektető megkapja az osztalékot. A rezsicsökkentés leegyszerűsítve ennek visszája. Hogy milyen propagandaelem lett belőle, azt most hagyjuk!
Ahol még segíthet az állam a nyugdíjasokon, az a terméket terhelő adók mértéke. Az energiaárak esetében a vonatkozó uniós szabályozás nem teszi lehetővé kedvezményes áfakulcs alkalmazását. Azonban ahogy az internetszolgáltatás adóját is nagyon helyesen leszállították 5 százalékra – noha elvileg erre sincs lehetőség –, úgy a háztartási energia esetében is elvárható a „szabadságharc”. Mi több, az áfaszabályokat lefektető közösségi szabályozás, az úgynevezett HÉA-irányelv a vízszolgáltatás esetében bármiféle brüsszeli homlokráncolás nélkül megengedné a kedvezményes adókulcs alkalmazását!
A gyógyszerekre, gyógyeszközökre ugyancsak alkalmazható a kedvezményes áfa, amit Magyarország ki is használ, ezen termékek adója 5 százalék. Meg kell jegyezni, az EU-csatlakozás előtt a hazai szabályozás ismerte a nulla százalékos áfakulcsot, e termékcsoport 2004 előtt „nulláfás” volt, tehát itt is lenne lehetőség szabadságharcra.
Az élelmiszerek esetén a közösségi szabályozó ugyancsak bármiféle bólintás nélkül megengedi a kedvezményes áfa alkalmazását. Bátortalan, de mégis helyes lépés, hogy Orbánék évente 1-2 újabb élelmiszerfajta esetén levitték az adómértéket 5 százalékra. Ennél azonban jóval többre van lehetőség: a Corvinus Egyetem Korrupciókutató Központja szerint az utóbbi években 2-3 ezermilliárd forint tűnt el korrupt csatornákon, például pofátlan túlárazásokkal. (Ezzel párhuzamosa kialakult az új magyar oligarcharéteg.)
Ennek töredékéből meg lehetne valósítani a teljes élelmiszer-termékkör adócsökkentését, mi több egy általános mérték áfacsökkentés sem lenne kizárt. Ismert, az áfa 27 százalékos normál kulcsa Európa-csúcsnak számít, a már említett HÉA-irányelv szerint annak legalább 15 százaléknak kell lenni.
Azt ugyanakkor ki kell jelenteni, az áfacsökkentés – ha nem hatósági áras termékről van szó – nem hoz automatikus árcsökkenést. A kereskedő akár „le is nyelheti” az adócsökkenés okozta hasznot, de ha hosszú távon gondolkodó vállalkozóról van szó, akkor az így megnyert „ingyen pénzt” fordíthatja akár beruházásra, innovációra vagy éppen alkalmazottai bérének emelésére is.
A béremelés pedig több bevételt jelent a nyugdíjkasszának. Amiből megvalósítható a méltányos, differenciált nyugdíjemelés.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
