Amerikai pilóta: “Igazán szép lövés”
1999. március 27-én a NATO légicsapások negyedik napján az USA légiereje elvesztett egy F-117 “Nighthawk” típusú vadászgépet. A szerb TV esti riportja sokkolta a nyugati világot, azon belül is az USA közvéleményét: égő roncsok, a még menthető részeket átvizsgáló jugoszláv katonák és táncoló helyiek jelezték az egyetlen háborús körülmények között megsemmisült lopakodó vesztét.
Egy egész harcászati elképzelés épült rá. Az ominózus eset után mégis csaknem egy évtizeddel került nyilvánosságra, hogy e haditettet az egykori Jugoszláv Hadsereg székely-magyar származású tisztje, a székelykevei (Skorenovac) Dani Zoltán és emberei hajtották végre. Dani történetét a magyar olvasó- és hallgatótábor számtalan alkalommal megismerhette, ellenben a másik “főszereplő” sztorijával. Dale Zelko, az USAF pilótája, Danihoz hasonlóan sokáig hallgatott arról az estéről…
Fel a ranglétrán
Darrell Patrick “Dale” Zelko egy igazán érdekes családi fát tudhat magáénak. Míg atyai nagyszülei az első világégés (1914-1918) után hagyták maguk mögött az egykori Osztrák Örökös Tartományokat és a mai Szlovénia területéről vándoroltak ki az Egyesült Államokba, addig anyai ágon az ír felmenők domináltak. Zelko azon kevés harci pilóták közé tartozott, akiknek megadatott az F-117-re való átképzés.
A gép története egészen az 1970-es évekig nyúlik vissza, noha létezését az amerikai kormány 1988 novemberéig tagadta. A programban részt vevő pilótáknak először is minimum 1.000 repülési órát kellett felmutatni; maga a kiképzés a vietnami háború veteránjainak felügyelete alatt és – az F-117 természetéből adódóan – leginkább az esti ill. éjjeli órákban, 15:30 és 04:00 között, történt. Zelko szavai szerint ekkor igazi „vámpír módozatban” élt.
Az első harci bevetésre az Öböl-háború [1991] idején került sor. Miután a Szaddám Huszein vezette Irak lerohanta a nála jóval kisebb, ám olajban gazdag Kuvaitot, a „Nighthawk”-század 1990 decemberében Szaúd-Arábiába települt, ahol bevetési parancsra várt.
A „Sivatagi Vihar” hadműveletben sikeresen részt vevő Zelko ezt követően visszatért az Államokba, majd mikor a Koszovói háború 1999 elején elérte addigi csúcspontját, február harmadik hetében megérkezett a parancs az Európába való áttelepülésre. A Holloman légibázisról felszállva egy csaknem 15 órányi nonstop repülőút állt a pilóta előtt: „Ez volt a leghosszabb repülés, amit valaha teljesítettem.
A küldetés egyik legnagyobb kihívása abban rejlett, hogy éjjel kellett átrepülni az Atlanti-óceánon. Teljes sötétség uralkodott, a horinzontot sem lehetett látni. Még soha előtte nem kellett olyan keményen küzdenem a térbeli dezorientáció ellen, mint akkor.” Az Olaszország északkeleti részén elterülő avianói légibázisra megérkezve elkezdedődött a Jugoszlávia elleni légitámadásra való felkészülés. Az ellenséges területet egy északi és egy déli szektorra osztották és a célponttól függően különféle útvonalak álltak a rendelkezésre.
Amennyiben a célterület az északi szektorban helyezkedett el, a támadó gépek Avianóból felszállva Szlovénián keresztül a magyar légtérbe repültek, ahol egy légi utántöltést követően indult maga az akció. Ellenben a déli szektorba való berepülés egy, az Adria felett történő tankolás után Montenegrón keresztül valósult meg: „Magától a céltól és a fegyverzettől függően egy vagy két célpontot kellett [bevetésenként] támadni.
A fegyverzet normális esetben két 2.000 fontos [kb. 900 kg] bombából állt.” Dale Zelko már a NATO légicsapások első hullámávál bevetésre került; majd a harmadik [március 26.] és a végzetes negyedik [március 27.] éjjelen is felszállt a „Vega 31” hívójel alatt repülő F-117-esével.
„Vega 31” végveszélyben
1999. március 27-én késő délután egy nyolc gépből álló F-117 formáció hagyta el az avianói légibázist, hogy Belgrád körzetében erősen védett célpontokat támadjon. Míg Zelko Szlovénia felett a gépszárnyak „kibillentésével” tisztelgett ősei földje előtt, a Dani Zoltán vezette 3/250. rakétaosztály emberei a jugoszláv fővárostól északnyugatra épp a S-125 „Neva” légvédelmi rendszer rádióinak az üzembe helyezésével foglalatoskodtak. Az F-117-esek eközben Magyarország fellett egy KC-135 légi utántöltőre kapcsolódtak, majd a bevetési parancsot követően Belgrádra dobták bombaterhüket és Horvátország felé repülve igyekeztek elhagyni a célterületet.
Zelko repülőgépe ekkor repült Daniék tűzvonalába. A Dani Zoltán parancsára elindított két légvédelmi rakétát az amerikai pilóta rögtön kiszúrta: „[…] a két földről indított rakétát vizuálisan észleltem, de már a történet eme korai szakaszában nem volt kétségem afelől, hogy most ’elkaptak’.” Az első rakéta Zelko felett húzott el, melynek lökéshullámába beleremegett a géptest, a második rakéta azonban talált.
A robbanófej mintegy 30.000 repeszt lövellt szét, amelyek leszakították az F-117-es bal szárnyát, mire a „lopakodó” bal oldali dugóhúzóba esett: „A robbanás óriási erejű volt és a gép bal oldali pörgésbe kezdett, erős negatív G-erővel. Hét vagy annál is több G-re tippeltem, ami hihetetlen erő.” A Bosznia felett tartózkodó KC-135 is látta a robbanást: „Épp végeztünk az utántöltéssel és én Belgrád felé néztem, ahol egy sor kis robbanást [a szerb légvédelem tüze] láttam, majd végül egy hatalmasat. Alig két perccel később már Vega 31 [Zelko gépe] vészjeleit vettük […]”.
Dale Zelko eközben sikeresen katapultált, az égő F-117-es pedig egy Buđanovci nevű falu mellett a földbe csapódott és felrobbant. Miután a pilóta sikeresen földet ért és személyi felszerelését ellenőrizte, segélyhívásokat adott le: „[…] abból indultam ki, hogy a szerbek lehallgatnak minket és egész idő alatt pontosan tudták, hogy melyik játékos épp hol helyezkedik el és mire készül. Végül elértem Frank 36-ot [kódjel], mely épp Bosznia felett tankolt egy F-16-ost.”
A mentőcsapat érkezésére végül nyolc órát várni kellett, csak a harmadik próbálkozásra sikerült egy több helikopterből álló különítménynek kimenteni a bajba jutott pilótát. Az avianói bázisra visszatért Dale Zelko kisebb sérülésekkel úszta meg a bevetést.
A béke szolgálatában
A háború után Zelko élete 180°-os fordulatot vett. Az addigi amerikai hősből egy háborúellenes emberré vált, aki évekkel később meglátogatta az addigra szintén nyugdíjba vonult Dani Zoltánt Székelykevén. Az egykori ellenfelek között barátság alakult ki; Daniék röviddel később az USA-ba utaztak, ahol a Zelko család vendégszeretét élvezték. A „Drugi susret” [„Második találkozás”, 2013] című dokumentumfilm ezt örökíti meg.
Mind Zelko, mind Dani kiemelik a kompromisszumok és a béke fontosságát az ellenségeskedéssel szemben. 1999. március 27-e nemcsak kettejük életét, de az F-117-es további sorsát is meghatározta. 2008 tavaszán az összes „lopakodót” kivonták a hadrendből, teret engedve a legújabb 5. generációs harci gépeknek.
Orbán Gábor,
a szerző felvidéki magyar hadtörténész
Nyitókép: Egy F-117-es légi utántöltése a „Sivatagi Vihar“ hadművelet idején [wiki commons; public domain].
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
