A mobilszámlájuk radikális csökkentésével felszabaduló pénzt a japánok az élet más területein költenék el, felpörgetve ezzel a fogyasztást és az inflációt – ezt várja új tervétől a kormány. A lakosság azonban keresztülhúzhatja ezeket a számításokat.
Nem jöttek túl jól Abe Sindzó miniszterelnök számára a gyenge júliusi inflációs adatok a kormányzó Liberális Demokrata Párt szeptemberi tisztújítása előtt. A jegybank (BoJ) ultralaza monetáris politikája által megtámogatott gazdasági reformprogramja, az Abenomics még mindig adós az egyértelműen jó eredményekkel, s ez a pártelnöki posztért újrainduló Abe győzelmi esélyeit aligha javítja.
Az infláció nemhogy a lazító programból való kihátráláshoz célként meghatározott 2 százalékot, de még annak a felét sem éri el:
júliusban például az energiaárakat tartalmazó, de a szezonálisélelmiszer-árak hatásától szűrt maginfláció éves értéke 0,8 százalék volt, annyi, mint az előző hónapban, kevesebb viszont a 0,9 százalékos elemzői konszenzusnál.
Sőt, a Thomson Reuters elemzői szerint az utóbbi időben nem a fogyasztás bővüléséből következő inflációs nyomás, hanem inkább az energia drágulása tartja viszonylag magasan az árindexet. Nagyon úgy tűnik, hogy jegybanki eszközökkel nem lehet megváltoztatni a deflációtól való félelmen alapuló japán vállalatvezetői beidegződéseket, s a cégek maguktól alig hajlandók emelni az áraikat, attól tartva, hogy elveszítik árérzékeny vásárlóikat.
A kormány most egy kétélű fegyver bevetésével próbál mozgást vinni az inflációba.
A mobilszolgáltatói költségek 40 százalékos megvágását szorgalmazza, arra hivatkozva, hogy az általánosan elterjedt, készülékvásárlással kombinált, hűségidős előfizetői csomagok túl nagy terhet rónak az előfizetőkre.
Az ilyen csomagok átlagos havi díja a három legnagyobb szolgáltatónál – NTT Docomo, KDDI, SoftBank Mobile – 90 dollár körüli. A kormány az árukapcsolást akarja felszámolni, s külön vetetné meg a telefonokat az ügyfelekkel, arra számítva, hogy a náluk hagyott összeget más területeken költik majd el, és az egész fogyasztást fellendítik ezzel.
Csakhogy a japánok legendás megtakarítás kényszerét ismerve ez korántsem biztos – húzza alá Szatosi Oszanai, a Daiwa kutatóintézet közgazdásza. Elemzői számítások szerint egy 40 százalékos áresésnek 0,96 százalékpontos inflációcsökkentő hatása lenne, azaz ha a tervet végrehajtják, kapásból a negatív tartományba löknék az árindexet, s ezzel gyakorlatilag lenulláznák a BoJ eddigi erőfeszítéseit.
A teljes cikket a Világgazdaság hétfői számában olvashatja
Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »
