Rövid leszek. Egy néhány napja történt sportbaleset miatt az életem a feje tetejére állt. Bár a baleset nem engem ért, a hatásain ez alig érzékelhető. Innen a címben szereplő vis maior, vagyis egy olyan előre nem látott kényszerítő körülmény, ami meggátol valamely kötelezettség elvégzésében, és amit angolul „Act of God”-nak, „isteni cselekedetnek” is szoktak nevezni, utalva ezzel a latin kifejezés jelentésére: felsőbbrendű erő. Erről szeretnék írni pár röpke, de számomra fontos gondolatot.
Leggyakrabban természeti katasztrófák esetében beszélnek vis maiorról, mert bár nem mindenki gondolja, hogy egy felsőbbrendű, azaz természetfeletti erő vagy az Olümposzon folyó csetepaté miatt tombol a vihar, vagy reng a Föld, abban csaknem mindenki egyetért, hogy az ember nem sokat tehet ellene.
Érdekes módon rám mindig fordított hatással voltak a szélsőséges időjárási körülmények. Egy-egy hevesebb vihar alkalmával azt éreztem, hogy mivel az adott helyzetben az emberi akaratnak nem jut szerep, így elrontani sem tudjuk. Kizárólag Isten hatalma érvényesül és így az eredmény nem lehet téves. Bár a viharokat most is szeretem, a véleményem lényegesen megváltozott. Meg vagyok győződve arról, hogy a természeti katasztrófákat, köztük a heves viharokkal, nem Isten okozza, ahogy a családomat ért vis maiort sem Isten hozta ránk.
Ezt Jézus egyértelműen demonstrálta, amikor lecsendesítette a vihart. Amennyiben Isten korbácsolta volna fel a tenger hullámait, saját Mennyei Atyját teremtette volna le, amikor azt kiáltotta, hogy „Hallgass, némulj el!” Mivel Jézus és az Atya akarata mindig és örökké egy, a vihar nem jöhetett Istentől, hiszen Isten akaratát írta volna felül, azzal, hogy megállította, amit Isten elkezdett.
„Mert azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.”1
Ma már rendíthetetlenül hiszem, hogy a természeti katasztrófák is az édeni bukás következményei. Pál szerint a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését2, amikor a Földön ismét paradicsomi állapotok és Jézus uralkodnak majd.
Másodszor pedig azért is tudom, hogy nem Isten okozta például most ezt a balesetet, mert Isten saját földi szüleinknél is jobban szeret minket.
„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!”3
Volt idő, amikor problémák vagy betegség idején azt gondoltam, hogy Isten biztosan tanítani akar nekem valamit, azért engedte meg a bajt. Mit gondolnánk egy olyan szülőről, aki úgy próbálja megnevelni rosszcsont gyerekét, hogy megbetegíti? Istennek ennél sokkal hatékonyabb és szeretőbb módszerei vannak a tanításra. Amellett, hogy egy betegségekkel telített világban élünk, sokszor mi magunk is besegítünk, hogy a problémák kialakulását bebiztosítsuk, arról nem beszélve, hogy az Isten által megtervezett, többszintű, szuper védelmi rendszerünk teljes leépítését művészi szintre emeltük.
Isten nemcsak nem betegít meg, de még saját hülyeségeinktől is igyekszik megóvni. Teszi ezt úgy és olyan mértékben, ahogy és ameddig szabad akaratunk lehetővé teszi. Ha például úgy döntenék, hogy a kedvenc nyári ruhám januárban is megteszi, vagy dühömben fejjel mennék a falnak, nem óvna meg a hidegtől és nem változtatná meg a beton atomszerkezetét, hogy a koponyám helyett a fal lágyuljon meg. Mindkettőre képes lenne és mindkettőre létezik precedens, amikor gyermekei saját akaratukon kívül kerültek hideg vagy kemény helyzetbe, de nem írja felül saját döntésünket.
Szóval ez a vis maior nem annyira vagy legalábbis nem olyan módon természetfeletti, mint ahogy elsőre gondolnánk, bár az is igaz, hogy sokszor tényleg ilyen erők állnak problémáink mögött. Ekkor jusson eszünkbe, hogy nagyobb az, Aki bennünk van, mint az, aki a világban van4. Én most erősen erre összpontosítok.
Az imákat természetesen és természet felettien, de mindenképp hálásan köszönjük.
János 6:38Róma 8:19Máté 7:111. János 4:4
Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »
