Müller Péter, a magyar populáris-ezoterikus irodalom 84 esztendős képviselője ma az egyik legolvasottabb író. Lehet őt szeretni, vagy elhatárolódni tőle, ez semmit sem változtat a tényen: hatalmas rajongótáborral rendelkezik.
Nem csoda, hiszen esendő, sokszor reszkető kezű, halk öregemberként is képes magával ragadni hallgatóságát. Ezt élőben magam is többször megtapasztaltam.
De népszerűsége azt is bizonyítja, hogy a fogyasztói társadalom korában sem halt ki belőlünk az érdeklődés a szellem és a lélek dolgai iránt.
Müller eddig utolsó, 2019-ben írott könyvének meglehetősen borús címet adott: Világvége, ám nyomasztó hangulatát rögvest oldja a borítón kacagó bohóc.
Tudjuk: az élet tulajdonképpen tragédiák sorozata. Sírva születünk, és nehéz szívvel, sokszor kínok között távozunk a világból.
– nyilatkozta többször is Müller.
Legújabb könyve egyfajta játék és spirituális vallomás, amelyet a lelke mélyén élő Bohóc fogalmazott meg legnagyobb félelmünkről: a világ végéről.
Müller Péter kevés regényt írt, de ezt a témát már régóta hordozta magában. Miután 2019-ben megkapta a Kossuth-díjat, nekifogott, hogy kiírja magából. A mű bár az emberiség félelméről szól, azt mégis átjárja a derű, a vidámság, a lélek legbelsőbb hangja…
– mondta a szerző legújabb regényéről, amelyben a humor eszközével szól az egyre fenyegetőbb világválság mellett egy csodálatos új világ születéséről is.
Adhatta volna könyvének az Újjászületés címet is, csakhogy a baj, a válság mindig megelőzi azt. A válságból fel kell szabadítani a lelket, és kell egy picit nevetni azon is, ami súlyos.
„Nem hiszek a halálban” – vallja. „Nincs halál. És ez ott van a könyvben is. Ez egy hatalmas ezoterikus bohóctréfa az elmúlásról, amely előszele egy újjászületésnek, amiről nem nagyon tudunk semmit.”
A könyv egyszerre derűs és megrendítő, önvallomás egyrészt saját életéről, másrészt számadás az emberiség félelméről: a válságról, a világvégéről.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
