A II. világháború végén több tonnányi muníciót raktak le egy Olsóhoz közeli tóban. Az ennek felkutatására tett kísérlet során a régészek egy hajóroncsra bukkantak, amely a legöregebb lehet a Norvégiában találtak közül.
A szonárral (hangradar) készült képek szerint a tíz méter hosszú, fából készült hajótest 410 méter mélyen fekszik a Mjøsa nevű tóban, mintegy 100 kilométerre a norvég fővárostól.
A hajó szerkezetéről eddig szerzett ismeretek arra utalnak, hogy kb. 700 évvel ezelőtt épülhetett, nem sokkal a viking kori hajókról – amelyek két végükön majdnem azonos kialakítással rendelkeztek – a középkorban jellemző, jól megkülönböztethető orral és tattal rendelkező formákra történő átállás után, mondta Øyvind Ødegård, a Norvég Műszaki és Tudományegyetem (NTNU) régésze.
„Még csak a szonárfelvételek állnak rendelkezésünkre, de úgy tűnik, felfedezhető rajtuk a tat körvonala, ami az 1300-as évekig nem volt jellemző.”
Mostanáig a rossz időjárási és látási viszonyok megakadályozták a kutatókat a roncs kamerás vizsgálatában, és most úgy tűnik, erre a következő év elejéig már nem is lesz alkalom.
A szonár képein jól látszik a klinker palánkozással épült hajótest; ennél a hagyományos észak-európai építési módnál a palánkok zsindelyszerűen lapolódnak egymásra. A középkorban ezt felváltotta a földközi-tengeri eredetű karvel palánkozás, ahol síkban illeszkednek egymás mellé a palánkok.
A Norvég Fegyveres Erők Kutatóintézete (FFI) az NTNU-val közös projekt keretein belül keresi meg és térképezi fel az 1940–70 között a Mjøsába lerakott több száz tonnányi lő- és robbanószert.
A tó már a viking korban (8–11. század) is fontos kereskedelmi útvonal volt a partján virágzó települések között. A több mint 360 négyzetkilométer területű tóból az FFI Hugin nevű autonóm víz alatti járműve (AUV) eddig alig 40 négyzetkilométert mért fel.
A Hugin szonárja több képet is készített a hajóroncsról, ez alapján állították össze annak háromdimenziós modelljét.
Ødegård szerint a hajó a viking kori járművekhez hasonló egyetlen árbóccal és egy négyzet alakú vitorlával bírt, de kormánylapátja már középen lehetett, eltérően a viking kor hajóitól, amelyeknél a kormánylapát a hajótest jobb oldalán helyezkedett el.
A hasonló méretű és kialakítású hajók gyakoriak lehettek a Mjøsán a középkorban, bár a kutatók csak a kamerás vizsgálatok elvégzése után tudják majd biztonsággal megállapítani a most talált hajó szerepét. „Ha szerencsések vagyunk, még rakományt is találhatunk rajta” – jegyezte meg Ødegård.
A tóból akár még régebbi hajóroncsok is előkerülhetnek. „Ha valaha találunk egy viking kori hajóroncsot Norvégiában, az a legnagyobb eséllyel a Mjøsában fog történni” – mondta el Ødegård.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
