– Magyarország a szomszédunk, mindig is barátunknak és stratégiai partnerünknek akarjuk tekinteni – mondja a Kárpáti Igaz Szónak adott exkluzív interjújában Kárpátalja kormányzója. Viktor Mikita a magyar kisebbség helyzetéről, az ukrán–magyar viszonyról, toborzásról, a határsávengedélyekről és sok más aktuális kérdésekről beszélt lapunknak.
– Februártól Kárpátalján bevezették az úgynevezett határsávengedélyt. Az elmúlt hetekben a munkácsi és a csapi határőr-parancsnokság újabb ideiglenes korlátozásokat fogatosított a határövezetekben. Mi indokolja ezeket a szigorításokat, okoz-e feszültséget ez a lakosság körében?
– A korlátozásokat azért vezették be, mert a mozgósítás elől menekülő férfiak nagy számban próbálják elhagyni Kárpátalján keresztül Ukrajna területét. Jelentősen megnőtt az illegális határátlépések száma. Ezek hatalmas korrupciós kockázatot jelentenek, és sajnos mind a helyi lakosság, mind a bűnüldöző szervek egyes munkatársai is érintettek ebben. A határvédelemre eddig mintegy 17 millió hrivnyát különítettünk el a megyei költségvetésből. Tudomásom van arról, hogy a határőrség nehezen birkózik meg az engedélyek kiállításával, rengeteg igénylés érkezett hozzájuk. Bízom benne, hogy a következő két-három hónapban mindenki megkapja az engedélyt. Ugyanakkor utasítást adtam ki arra vonatkozóan, hogy ne bírságolják a helyi lakosokat, ne ellenőrizzék őket a lakóhelyükön.
– Két és fél éve tart a háború, van információja arról, hogy jelenleg hány kárpátaljai védi Ukrajnát?
– A pontos adatok hadititoknak minősülnek, de azt elmondhatom, hogy több tízezerre tehető a számuk. A kárpátaljaiak többsége a 128. önálló hegyi rohamdandár, a 101. területvédelmi zászlóalj, a rendőri egységek, a Karpatszka Szics katonai alakulat kötelékében teljesítenek szolgálatot. Büszkék vagyunk mindannyiukra.
– A védelmi minisztérium nemrég közzétett adatai szerint a régióban közel 54 ezer személyt köröznek a mozgósítás elkerülése miatt. Naponta jelennek meg botrányos videók a toborzótisztek túlkapásairól. Hogy halad Kárpátalján a mozgósítás?
– Minden régiónak megvannak a maga problémái a mozgósítás terén. A területi toborzóközpontok munkájába nincs beleszólásunk, ők a vezérkartól kapják a feladataikat. Ugyanakkor helytelennek tartom, hogy az utcáról erőszakkal kisbuszba pakoljanak és vigyenek el embereket. Ahogy azt sem támogatom, hogy a toborzótisztek vendéglátóhelyeken razziázzanak. Fontos a számunkra, hogy a vállalatok ne veszítsék el a dolgozóikat, ugyanis ezáltal adóbevételektől esünk el, és nem lesz miből finanszírozni a hadsereget. Mindent megteszünk, hogy csökkentsük a feszültséget ezen a téren, így most Kárpátalján nincsenek ilyen razziák, de a mozgósítás zajlik. A hadköteles állampolgároknak készen kell állniuk arra, hogy részt vegyenek az ország védelmében. Igen, vannak olyan állampolgárok, akik nem akarnak szolgálni és keresik a kibúvókat, de ez állampolgári kötelessége mindenkinek, ezeket az embereket szavakkal, nem pedig erőszakkal kell meggyőzni.
– Magyarország a teljes körű háború első napjaitól szerepet vállal a Kárpátalját is érintő humanitárius válság enyhítésében, de a magyar segélyszervezetek tevékenysége kiterjed a hágón túli régiókra és a háború sújtotta területekre egyaránt. Az ország történelmének legnagyobb humanitárius akcióját hajtja végre, amelynek keretében másfél millió menekültet fogadott Ukrajnából. Hogyan értékeli ezt a hatalmas támogatást?
– Magyarország a szomszédunk, mindig is barátunknak és stratégiai partnerünknek akarjuk tekinteni. Azon az állásponton vagyok, hogy együtt kell működnünk minden országgal, nemcsak Magyarországgal, de Szlovákiával, Romániával és másokkal is. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy támogassák európai integrációnkat, a NATO-hoz való csatlakozásunkat. Az ottani politikai beállítottságtól és a néha barátságtalan retorikától függetlenül folyamatosan dolgoznunk kell a minél eredményesebb együttműködés megteremtésén. Nem könnyű ebben a munkában részt vállalni, ugyanis nem teszi túl népszerűvé az ezen fáradozókat. De meg kell hozni ezt az áldozatot, hogy ne nyissunk újabb frontokat katonai, politikai, energetikai vagy gazdasági téren. Ennek szellemében fogok dolgozni a jövőben is. Ha kell, bemutatom a magyar politikusoknak a háború borzalmait, mindazt, ami ma Kárpátalján és Ukrajnában történik. Hogyan pusztítják az oroszok a közösségeinket Keleten, miközben Kárpátalján igyekszünk minden támogatást megadni a magyar nemzeti kisebbségnek. Több tízezer menekültet fogadtak be, az önkormányzatok gondoskodtak elhelyezésükről és ellátásukról. Tavaly Magyarország több mint 1000 ukrajnai gyermek táboroztatását finanszírozta, a háború kitörése óta több mint háromezer gyerek üdülhetett a szomszédos országban. A magyar kormány több infrastrukturális beruházást is támogat Ukrajnában: óvoda építését Kijev megyében, Ungváron futballiskola létesül az áttelepült gyermekek számára. De korábban anyaotthon épült Beregszászban, magyarországi támogatással alakítottunk ki menekültszállásokat a régióban.
– A háború első hónapjaiban több sikertelen kísérlet is történt arra vonatkozóan, hogy feszültséget szítsanak az ukránok és a kárpátaljai magyarok között. Kinek állhatott ez az érdekében?
– Oroszország célja Ukrajna lejáratása, azt a látszatot keltve, hogy itt üldözik a kisebbségeket. Számítottunk arra, hogy 2016-hoz hasonlóan az orosz különleges erőkhöz kötődő csoportok, felhasználva a magyar közösséget, megpróbálkoznak a régió destabilizálásával. Ezt megelőzendő a háború első napjaitól az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) és a rendőrség megerősítette a közrend védelmét a magyar lakta vidékeken, megakadályozva ezzel a belső feszültség gerjesztésére irányuló kísérleteket. Hálás vagyok a magyar közösségnek azért, hogy fegyelmezetten viselkedik, és nem ül fel a különböző provokációknak. A kárpátaljai magyarok bizonyították lojalitásukat, kiállnak Ukrajna területi integritása és szuverenitása mellett.
– A magyar kormány kifejezetten jó, mondhatni partneri kapcsolatokat ápol Kárpátalja megye vezetésével. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter legutóbbi kárpátaljai látogatása során leszögezte, hogy Ön teljesen új szemléletet hozott Kárpátaljára: a megbékélés kultúráját képviseli annak érdekében, hogy az ukránok és magyarok egymás mellett békében élhessenek. Ez hidat képezhet Budapest és Kijev között, előmozdíthatja a Magyarország és Ukrajna között fennálló vitás kérdések rendezését?
– Az együttműködés híve vagyok, és ez szolgálja országunk érdekeit is. Jóban kell lennünk a szomszédainkkal, hiszen elsősorban rájuk számíthatunk a bajban, ezt nemegyszer bizonyította Magyarország is. Az itt élő nemzetiségek, nyelvtől, kultúrától és felekezettől függetlenül békében elfogadják egymást. Én itt születtem, itt élek, természetes, ha valaki magyarul, szlovákul, románul vagy ruszinul beszél. Mindig megértettük egymást. Én nem tapasztaltam olyat, hogy itt bárkit is azért üldöztek volna, mert nem az államnyelven beszél. Ez egy konspiráció, célja, hogy destabilizálja a régióban a helyzetet. Minden tőlem telhetőt megteszek – még akkor is, ha ez az én népszerűségemet rombolja –, hogy megőrizzem a békét a régióban. De ezt tettem mielőtt kormányzó lettem, amikor az Ukrán Biztonsági Szolgálatnál dolgoztam, és ezt fogom tenni bárhova is sodorjon az élet.
– Barta József tavaly november 24-én bekövetkezett váratlan halálával a magyar közösség egy nagy harcost veszített. A politikus mindig bátran kiállt a kárpátaljai magyarság érdekeiért. Munkásságát a többségi lakosok, politikusok is elismerték. Hogyan lehet pótolni az ő hiányát a mostani nehéz helyzetben?
– Az ő példája is mutatja, hogy Ukrajnában magyar nemzetiségűnek lenni nem hátrány. Olyan vezető volt, aki egyesíteni tudta az ország és a magyar közösség érdekeit. Mindannyian egy országban élünk, Ukrajna állampolgárai vagyunk, és ez nem befolyásolja azt, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk. Én abban látom a problémát, hogy hiányzik a fiatal generáció, melynek tagjai átvehetnék a stafétát. Fontosnak tartom, hogy támogassák azokat a fiatalokat, akik szeretnének részt vállalni a politikai életben. Ők jelentik a kárpátaljai magyarság jövőjét, küzdeni kell értük. A fiatal generációnak már nincsenek nyelvi korlátai, az anyanyelvük mellett jól beszélnek ukránul és angolul is. Ma Kárpátalján biztosítva van az anyanyelvi oktatás. Szerintem helyes, hogy a gyerekek anyanyelvükön tanulhatnak, ugyanakkor a tanároknak multidiszciplináris oktatást kell biztosítaniuk. A tanárnak tudnia kell magyarul, ukránul és angolul is. A gyerekeknek széles körű oktatásban kell részesülniük, és a hangsúlyt arra kell helyezni, hogy megtanulják az anyanyelvüket, ápolják és átadják azt az utódaiknak. Kárpátalját a többnyelvűség teszi azzá ami, és ha eltűnne innen a magyar vagy szlovák közösség, elveszítenénk ezt az identitásunkat. Ezért fontos a fiatalok támogatása, amit hangsúlyozni is szoktam, amikor a magyar közösség képviselőivel találkozom.
– Több száz kárpátaljai magyar harcol az ukrán hadsereg kötelékében. Szomorú tény: magyar származású volt a 2014-es és a 2022-es háború első kárpátaljai áldozata is. Eddig több mint negyven magyar származású katona életét követelte a háború. Ennek ellenére mégis megkérdőjeleződik a magyarok lojalitása Ukrajnához, hogyan lehet ezen változtatni?
– Ez orosz narratíva. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz. A munkácsi 128. dandárban, a 15. rohamzászlóaljban, a területvédelmi erőknél is ott vannak a magyar nemzeti közösség képviselői. A többségi nemzet tagjaival vállvetve harcolnak az orosz megszállók ellenében. Sajnálattal látjuk a gyászjelentéseket, hogy magyarok is életüket adják ebben a véres háborúban, sokan megsebesültek. Ukrajnában évtizedekig volt orosz befolyás, megosztottságot szítottak a társadalomban, úgy keleten, mint az ország nyugati felében. De megmutattuk, hogy minket nem lehet megosztani.
– Január végén Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter 11 pontos a kárpátaljai magyarság jogainak helyreállítását szorgalmazó javaslatcsomagot nyújtott át ukrán kollégáinak Ungváron – amelyet azóta az ukrán sajtó által több ízben támadás ért. A találkozón arról döntöttek, egy kormányközi bizottságot állítanak fel, amelynek tíz napos határidőt szabtak a vitás kérdések rendezésére, ám azóta több mint egy fél év telt el. Köztudott, hogy részt vett a bizottság munkájában. Történtek előrelépések ezen a téren?
– Az ukrán parlament még ezt megelőzően, tavaly decemberben elfogadta a nemzeti kisebbségek jogairól szóló új kerettörvényt, mely visszaállítja a kisebbségek korábbi jogainak egy részét. Többek között az anyanyelvi oktatáshoz való jogot, ezzel 180 fokos fordulat következett be. De még így is van egy sor kérdés, ami konszolidálásra vár. A korábbi évek negatív tapasztalataiból fakadóan, a magyar fél részéről van bizonyos bizalmatlanság, garanciákat várnak tőlünk. Igen, 2019-ig előfordultak olyan esetek, amikor az ukrán vezetés nem tartotta be az ígéreteit. Sajnos van egy mérgezett örökségünk. Sokat kell még dolgoznunk a kölcsönös bizalom helyreállításán. Ehhez mérsékelt politikusokra van szükség, akik tetteikkel bizonyítják, hogy számíthatunk egymásra. Természetesen vannak országok és érdekcsoportok, amelyek megpróbálnak manipulálni ezzel a 11 ponttal. Azt látni kell, hogy Kijev igyekszik a magyar–ukrán kapcsolatok helyreállítása érdekében a kárpátaljai magyarok jogait is rendezni. De meg kell érteni azt is, hogy háborús időkben nem könnyű törvényeket módosítani, főleg, ha azok a nyelvhasználatra vonatkoznak. Van egy több évtizedes negatív tapasztalatunk, ezért is más elbírálás alá esnek az EU-ban hivatalos nyelveket beszélő ukrajnai kisebbségek. Az a cél, hogy az ide tartozó nemzeti kisebbségek az élet minden területén szabadon használhassák anyanyelvüket. Ez Kárpátalján jelenleg is biztosított, amihez most meg kell teremtenünk a garanciákat, amelyek a nemzeti kisebbségek alapvető jogainak érvényesítésére és védelmére vonatkoznak. Érdemi párbeszéd zajlik, vannak eredmények is. Eddig a magyar fél által javasolt 11-ből 6-7 pontban már sikerült megállapodni, a többi kérdésben folytatjuk a párbeszédet. Azon leszünk, hogy minden kérdésben olyan megállapodás szülessen, amely minden érintett fél számára előnyös és elfogadható. Ehhez természetesen kell majd bizonyos engedményeket tenni, kompromisszumokat kötni.
– Melyek azok a pontok, amelyekben ütköznek a vélemények?
– Ilyen például az ukrajnai választási rendszer kérdése. Azt javasolják, hogy magyar mintán alapuló választási modell legyen Ukrajnában. A Magyarországon élő 13 őshonosnak elismert nemzetiségi közösség – köztük az ukrán is – nemzetiségi önkormányzatot alakíthat, mely a nemzetiségi közösségek számára biztosítja az érdekképviseletet. Képviselőik meghatározott számban jelen vannak a különböző szintű közgyűlésekben. Valamint a magyarországi választási törvény biztosítja az országban élő nemzetiségeknek, így az ukránnak is, hogy képviseltessék magukat a magyar Országgyűlésben. Ennek értelmében minden államilag elismert nemzetiségi és etnikai kisebbség nemzetiségi szószólóval rendelkezik a parlamentben. Ukrajnában teljesen más a választási rendszer és nem gondolom, hogy a mostani háborús időkben ezen változtatni lehet. Nem vonom kétségbe ennek a modellnek a létjogosultságát, de nézzünk egy példát. Jelenleg a Beregszászi Kistérségi Tanács képviselőinek 70 százaléka magyar nemzetiségű. A magyar modell alapján, mindössze 6-7 képviselője lenne a magyar közösségnek. Meglátásom szerint ez a mostani gyakorlathoz képest jelentős visszalépést jelentene a magyar kisebbségi érdekképviseletben. A magyar fél az ukrán nyelvtudást igazoló tanúsítvány eltörlését is kéri az iskolaigazgatók esetében. Először is a hadiállapot miatt jelenleg ez nem kötelező, másodsorban ingyenes államnyelvi nyelvtanfolyamot indítottunk, hogy javítsuk a tanárok és iskolaigazgatók tudásszintjét. Több száz intézményvezető és pedagógus vett részt ezen. Ezzel a tanárok pozitív példát mutathatnak a diákjaik számára. Szerintem mindenki egyetért velem abban, hogy minél több nyelvet tudsz, annál több esélyed van életpályád kiteljesítéséhez, terveid, álmaid, ambícióid megvalósításához. Tavaly nagy port kavart Schink István, a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatójának kálváriája. A bíróság minden alkalommal visszahelyezte posztjába a megalapozatlanul eltávolított intézményvezetőt.
Ez arról tanúskodik, hogy működik az igazságszolgáltatás, senkit nem lehet jogalap nélkül elbocsátani, vagy kinevezni. Az önkormányzati társulások a decentralizáció révén soha nem látott szabadságot és önrendelkezést kaptak, ebbe beletartozik az igazgatók kinevezése is. A többségében magyarok lakta kistérségekben magyar nemzetiségű polgármester hozhatja meg ezeket a döntéseket. Tegyük fel, hogy holnaptól ez a megyei oktatási főosztály jóváhagyásával történne. Jelenleg a magyar kisebbség iránt lojális vezetése van a megyének, de voltak olyan elődeim, akikről nem volt ugyanez elmondható, s jelenleg nincs arra garancia, hogy nem térnek vissza azok az idők. Így ezt a javaslatot is megalapozatlannak, átgondolatlannak tartom, csak tovább bonyolítaná ezt a kérdést. Munkácson sem kellett bevatkoznunk. Budapestnek meg kell értenie, hogy vannak kérdések, amelyeket a jelenlegi háborús viszonyok között nem szabadna feszegetni. Azok a települések, ahol 10 százalék fölött van a magyarok részaránya, „hagyományos” kisebbségi területnek tekintendők, ahol a magyarok jogainak különleges garanciája van. Ilyen a nemzeti jelképek, a kétnyelvű feliratok, utcanévtáblák használata. Ha felkeresünk egy ilyen települést, láthatjuk, hogy ott vannak a jelképek, magyar feliratok. De azt is látjuk, hogy rengeteg az elhagyatott ház. A háború kitörését követően a kárpátaljai magyar falvakból, kistérségekből is sokan hagyták el a vidéket. Jelenleg nem lehet népszámlálást tartani, de valószínű, vannak települések, ahol a magyarok részaránya 10 százalék alá csökkent. Ettől függetlenül nem bántotta senki ezeket a magyar feliratokat. Viszont azzal, hogy ezt a kérdést feszegetjük, ötleteket adunk olyanoknak, akik ebből feszültségeket kelthetnek vidékünkön.
– Az ukrán sajtó által kiszivárogtatott úgynevezett kulturális autonómia iránti törekvés is egy ilyen „problémás” kérdés…
– Az autonómia olyan fogalom, amelynek negatív kicsengése van Ukrajnában. Ez sokkal inkább a kulturális identitás fogalmát takarja. Beregszászban jelenleg is működnek magyar kulturális intézmények. Nem látok abban semmi kivetnivalót, hogy ukrán nyelven feliratozzák a magyar színházi előadásokat. Egyrészt ez növeli a nézők számát, másrészt ezáltal csiszolhatják a nyelvtudásukat azok a magyar gyökerű kárpátaljaiak, akik nem tanultak meg magyarul. Budapest garanciákat szeretne a szabad nyelvhasználatról az élet minden területén, de a tapasztalataink azt mutatják, hogy egyszerűen lehetetlen minden élethelyzetre kiterjedően megalkotnia a szabályozást, mivel ez újabb és újabb változtatásokat vonna maga után. Lassan három éve vagyok kormányzó, de ez alatt az idő alatt egyetlen olyan konfliktusról, rendőrségi feljelentésről sem hallottam, olvastam, amely nemzetiségi, vagy nyelvhasználati okokra vezethető vissza. Én ebből arra következtetek, hogy ma Kárpátalján minden nemzeti kisebbség szabadon használhatja az anyanyelvét, mind a magán-, mind a közéletben.
– Két és fél éve zajlik a háború, ez alatt az idő alatt milliók hagyták el az országot. A háborús helyzet megváltoztatta a kárpátaljai magyarok életét is. Sokan új életet kezdtek külföldön. Hogyan lehet visszacsábítani az embereket?
– A gazdaság számos területén küzdünk munkaerőhiánnyal. Ebben a kérdésben együtt kell működnünk azokkal az országokkal, ahol ukrán menekülteket fogadtak be. Párbeszédet kell folytatnunk azokkal, akik elmentek. Meg kell teremtenünk a megfelelő feltételeket, megadni a lehetőséget azok számára, akik vissza szeretnének térni. De meg kell értenünk, hogy az országban háború dúl és van egy állampolgári kötelesség, aminek eleget kell tenni. Fontos, hogy gazdasági területeken szorosabbra fűzzük a kapcsolatainkat Magyarországgal. Elengedhetetlen az új határátkelők létesítése, ugyanis az utóbbi időben jelentős beruházások történtek a határ menti területeken, ahol a magyarok élnek. Ezek munkahelyeket teremtenek, ami elősegítheti a magyarok visszatérését szülőföldjükre. Megértem, hogy az emberek félnek a besorozástól, de igyekszünk megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy például a gazdák védettséget kapjanak. Ugyanis gazdasági fronton is ugyanannyira hasznosak tudnak lenni, mint a fronton harcoló katonák. A napokban volt egy megbeszélésünk Petei Judittal, a Kárpátaljai Megyei Tanács KMKSZ-frakciójának képviselőjével arról, hogy akciótervet állítunk össze a kárpátaljai feldolgozóipar fejlesztésére. Vidékünkön rengeteg család él a mezőgazdaságból, jelenleg – az ismert okok miatt – csak nehezen tudják értékesíteni portékáikat. Azt tervezzük, hogy kedvezményes hitelekkel támogatjuk a feldolgozóágazatot, amely megélhetést és munkát biztosít a gazdáknak.
– Hogyan értékeli Orbán Viktor magyar miniszterelnök ukrajnai látogatását? A megbeszélést követő közös sajtótájékoztatón elhangzott, hogy új alapokra helyezik az ukrán–magyar kapcsolatokat. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közölte, elkezdik előkészíteni azt a kétoldalú megállapodást, amelyben rendezni kívánják a két ország között fennálló összes vitás kérdést. Milyen kérdésekre fókuszál majd ez a dokumentum?
– Hosszú előkészítés előzte meg a kijevi találkozót. Kiemelten fontos a párbeszéd fenntartása és elmélyítése Ukrajna és Magyarország között. Néhány hónappal ezelőtt elindult egy dialógus, új bizalmi légkört alakítottunk ki, bizonyítottuk, hogy érdekeltek vagyunk a korábbi jószomszédi viszony visszaállításában. A találkozó, amin én is részt vettem, barátságos légkörben zajlott. Megállapítható, hogy mindkét országnak megvannak a saját érdekei, és ezek nem miden esetben találkoznak. Ahogy az is érthető, hogy minden vezető mindenekelőtt saját országa érdekeit tartja szem előtt. Ugyanakkor félretettünk minden korábbi nézetkülönbséget, a két ország vezetője megértéssel, tárgyilagos jóindulattal viszonyul egymáshoz. Ez a személyes találkozó megváltoztatta az eddigi retorikát, és lehetőséget biztosít az együttműködés javítására. Bízom abban, hogy lesznek további találkozók, remélem, minden vitás kérdést sikerül tisztázni. De azt is látjuk, hogy ez nem lesz könnyű, hiszen más nyugati szomszédainkkal sem felhőtlen a kapcsolat, de ezekre a problémákra együttműködve kell megtalálnunk a megoldást. Ma Ukrajnát támogatni elsősorban helyes történelmi döntés. Ami a kétoldalú megállapodást illeti, elsősorban a kereskedelemre, a határ menti együttműködésre, az infrastrukturális és energetikai kérdésekre terjed ki, amiről már hónapok óta tárgyalásokat folytatunk. Mindez elsősorban gazdasági jellegű kérdés, de szerepel benne a magyar közösség támogatása.
– Időről–időre felröppennek sajtóhírek az ön áthelyezéséről. Van ennek valamilyen valóságalapja?
– Ez valószínűleg arról tanúskodik, hogy Kijevben elégedettek azzal a munkával, amit itt végzek. Biztonság és stabilitás van a régióban, a lehető legnehezebb periódusban soha nem látott fejlődési pályán van a megye, stratégiai hátország lett Kárpátalja. Nem szándékozom Kijevbe menni, itt akarok tovább dolgozni. Vannak még céljaink és terveink, amiket a közeli és a távoli jövőben meg szeretnénk valósítani a biztonság, a szociális ellátás, a mezőgazdaság, a borászat, a vidékfejlesztés területén.
– Kárpátalján szinte mindenki rendelkezik egy minimális magyar szókinccsel. Ön hogyan áll a magyar nyelvvel?
– Nem titok, hogy a feleségem magyar nemzetiségű. Anyósom ifjabb Roskovics Ignác festőművész dédunokája. Így otthon gyakran hallok magyar szót, a feleségem édesanyja gyakran beszél magyarul a rokonokkal és a gyerekeinkkel. Tipikus kárpátaljai család a miénk, én pravoszláv felekezetű vagyok, a feleségem római katolikus, míg a gyerekek görögkatolikusok. Odahaza ez nem okoz semmilyen nemzetiségi vagy vallási konfliktust. A nagyobbik fiam későn kezdett el beszélni, így nála nem erőltettük gyerekkorban a magyar nyelvet, de most tanulja. Természetesen rám is ragadt a magyar nyelvből, csiszolnom kéne a magyar nyelvtudásomon, de jelenleg az angol nyelv tanulása prioritást élvez, ha az menni fog, elkezdem a magyart.
Forrás: kiszo.net / Pétervári Natália, Szabó Sándor
The post Viktor Mikita: „Kiemelten fontos a párbeszéd fenntartása és elmélyítése Ukrajna és Magyarország között” appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
