Az empátia hiánya és a történelmi tények ignorálása önmagában még nem bűncselekmény. Kulcsmondat ez Daniel Lipšic speciális ügyésztől a várnai Tiso utca esetével kapcsolatban.
A Zsolnához közeli Várna (Varín) községben Lenka Ticháková helyi képviselő szégyelli, hogy a többi közt a szlovákiai zsidók haláltáborokba hurcolásáért is felelősségre vont, 1947-ben háborús bűnösként kivégzett államelnökről-lelkipásztorról elnevezett Jozef Tiso utcában kell laknia, ezért utcanév-módosítást javasolt. Egyetlen képviselőtársa sem állt mellé, és több helybeli az ilyenkor szokásos érvek (kényszerű okmánycserék stb.) felsorolásán túl elismerőleg szólt Tisóról. Akadtak, akik felszólították Tichákovát, hogy ha nem tetszik neki az utcanév, költözzön el. Nyáron újra eredménytelenül indítványozta a névváltoztatást a helyi önkormányzatnál, de képviselőtársai elzárkóztak az érdemi vita elől. Ezután a Speciális Ügyészi Hivatal utasítására tíz helyi képviselő ellen eljárás indult, állítva, hogy vétséget követtek el: az alapvető emberi jogok és szabadságok elnyomását célzó mozgalommal rokonszenveztek. Lipšic azonban a képviselők panasza alapján törölte a vádemelésről szóló határozatot. Lépését – leegyszerűsítve – azzal indokolta: nem számít rokonszenv-nyilvánításnak, hogy a képviselők nem jártak el az ügyben.
A speciális ügyész más nyilatkozatában azt is hangsúlyozta, hogy az alkotmány nemcsak a szép és jó, hanem az igaztalan és buta gondolatokat is védelmezni hivatott. Ha pedig az embereket igaztalan vélekedésükért vonnák felelősségre és büntetnék, az a véleménynyilvánítás szabadságának végét jelentené.
Lipšic felelős poszton lévő szaktekintély. Okfejtése világos; a jogrend és a társadalmi béke fenntartása szükséges. Hatványozottan az egy olyan zavaros időszakban, amikor a koronavírus-járvány – társadalmi „szövődményeivel” együtt – sok mindent megváltoztat körülöttünk.
Míg egyesek fegyelmezettebbekké és körültekintőbbekké válnak, másokat demoralizálja és türelmetlenebbé tesz az új helyzet.
A büntető törvénykönyv tervezett módosítása kapcsán Lipšic kifejti, hogy az álhírek, híresztelések, igaztalan információk és összeesküvéselméletek ellen küzdeni kell, de nem a vita korlátozásával vagy tiltásával, hanem több vitával. Hozzáteszi, hogy a jogosult intézmények és szaktekintélyek kommunikáljanak, leleplezve az álhírekkel összefüggő hazug információkat. Ezzel is csak egyetérthetünk.
A gond azzal van, hogy az összeesküvés-elméletek, az álhírek, a szélsőséges nézetek és a tekintélyelvű, parancsuralmi rendszerek hívei általában nem a tényeket akarják, hanem vélt igazuk felülkerekedését bármi áron. A hátuk mögül kibicelő politikusaik meg a minél nagyobb hatalmat. Magasról tesznek a „jogosult intézmények és szaktekintélyek” érveire és a történelmi tényekre, illetve azokat szelektív módon csoportosítják. A Tiso-rezsimből nekik így csak az általa vezetett szlovák állam háborús konjunktúrából és vagyonelkobzásokból fakadó viszonylagos jóléte, valamint Tiso „mártíriuma” marad. Politikusaik pedig már ezt a témát is betárazták a következő kampány idejére – bárhogyan alakuljon is a várnai Tiso utca ügye, nekik jól jön.
Az elmúlt hónapok közvéleménykutatási eredményei alapján kiszámíthatatlanul sokesélyes az ország közeljövője. Amikor a kilencvenes években olyan volt a hatalom összetétele és a társadalom légköre, jött a táblaháború, előbújtak az önkéntes nyelvrendőrök. Ha olyan lesz a hatalmi-társadalmi közeg, jönnek a Tiso utcákat kezdeményezők?
Nem tudjuk. Egy biztos: ha az ország válik egy nagy Tiso utcává, az olyan zsákutca lesz, ahonnan semerre nincs kijárat.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
