’VIGYÁZÓ SZEMETEK PÁRIZSRA VESSÉTEK!’Ki akartuk kerülni Párizst, átutazóbanmégis ott rekedtünk / hamissá vált nosztalgiánkfeldöntötte möszjő Eiffel hülyécske tornyátÉmelyegve kóvályogtunk a zsibongóutcákon / hazug képek égették szemeinketMint egy bábszínházban, úgy ugrabugrált a világÁlmaiban fuldokló, kivérzett, bukott városhentergő, parfümös hetéra / fátylai mögöttgőgös illúzióival kéjeleg / a múltjátmeggyalázta / a gyehenna csúcsán bohóckodikLegalább meglátogatom öreg barátomatCézanne-t, gondoltam / a ’peronon’ várt, részegescsendélete előtt / megölelt és álszerényenhúzott maga után, a levegőre / fáradtankörbelegyintett: „Ez velejéig romlott világ!Ócska és hamis csillogás, rongyos fölényesség!Fellázadt csürhe, lakkozott, proli hangyanépségMegtagadták a Napot, a lelkük is szaros lett!”A föld illata áradt belőle, szemeibennyers színek tobzódtak, homlokán rendületlen dacTitkos Istenét óvta aggódó mosolygássalÜres vásznait kiterítette az ég aláHalkan és dörmögve mondta: „Érzékeinket avilág megszólítja, válaszaink többek nálunkA hallgatás, a vak dadogás: tükrök pofonjaA táj kérdez, a Nappal beszélgetünk, fájdalmunkés küzdelmünk a földnek éteri üzeneteGyáva hazugságok a lelkeket elveszejtik”„Hát nem a fény városa!?” – piszkálódtam / felhördült:„Ne röhögtess, ezek semmit nem tudnak a fényről! –félreköpött – Sátán fattyai! Istentelenek!”„Kissé megváltozott, mester, klerikálissá lett…!”„Sosem tudhatjuk, hogy mivé fajulnak a dolgokVesztett boldogságunkban megvilágosodhatunk”Még ültem egy kicsit a padon vele-magambanmajd lassan felkerekedtünk útitársaimmalItt-ott belelapozva emlékkönyvünkbe, meg-meg- álltunk átvérzett sarkokon / szomorúan láttuk:az ítélet beteljesedett / poklok ünnepilángcsóvái égtek mindenhol / csontok roppantakIdegen muzsika táncoltatott, ránk taposottMegtévedt imák térdre vertek, kizsigereltekÁrtatlan szerelmek úsztak le a szürke SzajnánNagy kihívásaiba belebukott a városÖntelt léhaság parádézott koszlott terekenÉmelyített a pórázon vezetett szabadságSzalonok, budoárok, bordélyok mélyén ócskaigazságok rozsdás, mérgezett késeit fentékÖldöklés, szadista kéj, anyák a szemétdombonBalga nyáj, éhes csorda, rá pusztító járványokA lét öngyilkos, sürgető apokalipsziseKét tűz között álltunk a határon és a lángoklassan összeértek / sunyi ártatlanságok azÖrök Mindenségbe hulltak, hiába jajongtakSzéthányt ereklyék recsegtek a talpunk alatt, úgymenekültünk / zuhanásunkat szelek vigyáztákölbe vettek / a veszett várost magára hagytákÁrva lelkek bolyongtak a fekete semmibenNyögve énekeltek elveszített IstenükhözSzodoma és Gomorra pestist táncolt felettükPaul Cézanne: A Modern Olympia(a kép forrása: itt)
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
