Az idősebbek még nyilván jól emlékeznek Rodolfora, a zseniális magyar bűvészre, akinek ismert mondása volt: Csak a kezemet figyeljék, mert csalok!
A 110 esztendeje, 1911. május 16-án Gross Rezsőként született mester egy érdekes találkozásnak köszönhette, hogy a bűvészi pálya vonzásába került.
13 éves korában barátaival a Dunában fürdött, amikor egy férfi fuldokolni kezdett. Ő sikeresen kimentette, és mint kiderült egy kínai gyöngyárus volt az illető, aki hálából megtanította egy bűvésztrükkre. Ehhez négy kavics és két zsebkendő kellett.
Két év alatt megtanította az alapfogásokra, melyekből önállóan fel lehetett építeni a mutatványokat. Rodolfo ezek után könnyűszerrel letette a hivatásos artista vizsgát, így 1931 januárjában a Magyar Artista Egyesület tagja lett, s megkapta a működési engedélyt. Ám nem csak bűvészkedett, Rozsnyai Sándortól, az Arizona mulató tulajdonosától a színpadi lopás magasiskoláját sajátította el.
A fellépés alatt bámulatos ügyességgel, észrevétlenül pakolta ki egy-egy néző zsebeit, lopta le nadrágtartóját vagy nyakkendőjét. A végén persze a közönség előtt mindent vissza is adott. Magát a világ tíz legügyesebb zsebese közé sorolta.
Szakmai csúcsán saját bevallása szerint nyolc, de később, élete végéig is legalább négy órát trenírozott minden nap. Megszállott volt. A szorgalom és tehetség mellett azonban szerencse is kellett a sikerhez, s neki megadatott. Még a háború, a munkaszolgálat sem tudta megtörni pályáját.
Több könyvet írt, tanított az Artista Akadémián és az Állami Artistaképzőben, 1967-től pedig már állandó meghívottként vett részt a Bűvész Világkongresszusokon. Ugyanakkor óriási érdeme volt az új Fővárosi Nagycirkusz felvirágoztatásában.
Művészetét az akaraterő és a szorgalom eredményeként megszületett csoda és sajátos báj jellemezte. Beszélő bűvészként karizmatikus egyéniségével, humorával magával ragadta közönségét. Játszott, s valójában ő maga volt a bűvészet.
Hitvallása is a következő volt:
Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt.”
Minden idők egyik legnagyobb beszélő kézügyességi bűvésze és zsebtolvaja volt; rengeteg trükköt ismert a bűvészet minden területéről, ezek közül – saját elmondása szerint – körülbelül ezret tudott bármikor színpadképesen.
Utolsó nyilvános fellépése 1986. január 13-án volt a Mikroszkóp Színpadon. Négy nappal felesége halálát követően, 1987. január 25-én hunyt el Budapesten.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
