– PurimFeszt a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) szervezésében március 21-27. között. Legyünk együtt a legvidámabb zsidó ünnepen, hogy közösen kifütyülhessük a gonoszt és ünnepeljük a jót! ✡ – adja hírül a Mazsihisz.
– Koncertek, bulik, Megila olvasás, ünnepi kórustalálkozó, gyerekzsivaj, családi ünnep, sípolás és dobolás. Részletes program hamarosan! – írják tovább, mi pedig alig várjuk a részleteket.
A rövid bevezetőből nem derül ki, hogy kit értenek gonosz alatt, de tippjeink azért vannak (palesztinok). Van valami, amit viszont biztosan tudunk, s amit nem vernek nagy dobra a Mazsihisznél, mégpedig a Purim mint ünnep eredete. Egészítsük akkor ki.
Tökéletes útmutatóul szolgál ehhez Marschalkó Lajos Világhódítók c. műve, idézzük az ide vonatkozó részeket.
– Ki tudja, hogy mit jelent a Purim ünnepe? Ki látta már a Purim ünnepet? Ki látta már a zsinagógákban lerészegedő zsidókat, akik egyébként antialkoholisták, de akiknek ezen a napon vallási kötelességük, hogy berúgjanak – írja Marschalkó.
– A középkor még látta az Újszövetség, a krisztusi forradalom szembefordulását, az ószövetségi nácizmussal. Krisztusban a szélesebb, egyetemesebb emberiség teljesedett ki. Az Ószövetség egyetlen faj materialista szövetsége volt, a maga külön Jehovájával. Krisztus az egész emberiség számára hozta a megváltást. Minden ember nevében és minden ember számára kötötte meg az Újszövetséget. Természetes, hogy ez az egyetemes emberi közösség, az Újszövetség egész szelleme szemben állott a júdaizmussal, annak kiválasztottsági tudatával, rögökön csúszó materializmusával. A történelem legnagyobb hazugsága az, hogy a kereszténység a zsidóság vallásából született. Ellenkezőleg: a zsidó nacionalizmus, a faji kiválasztottság ellentéteként jött létre. Ezt maguk az apostolok hirdették és hagyták ránk – írja más helyütt, ezt pedig többek között azért érdemes idéznünk, hogy bizonyítsuk, semmi létalapja nincs a Fidesz által is olyan sokszor hangoztatott ún. "zsidókereszténységnek".
De térjünk rá valóban most már a purimra, amely valójában egy faji alapú tömeggyilkosság története az ókorban, és a világ zsidósága ezt ünnepli mind a mai napig.
– Ennek a nacionalizmusnak egyetlen örömünnepe volt: a Purim, amikor le kellett részegedni annak emlékezetére, hogy az első „antiszemitát”, Hámánt és tíz fiát megölték és Susán várában meggyilkoltak 70 000 nemzsidót. Jan és Jerome Tharaud „A kereszt árnyékában” című, teljesen filoszemita beállítottságú könyvükben megdöbbenten mutatnak rá, hogy a zsidó nép soha nem ismerte ezt a szót, „szeretet”. A „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” mózesi parancs volt ugyan, de ez csak a zsidó nép tagjaira, sőt azon belül is a legközelebbi hozzátartozókra – mint a latin nyelvű Szentírás mondja: aproximos tuos, tehát a te legközelebbijeidre – korlátozódott. A keleti zsidóság a gyűlölet népévé, a gyűlölet keleti rezervoárjává változott és egy, maga körül mindent felégető gyűlölet hordozójává alakult – összegzi a purim tartalmát.
Kíváncsian várjuk tehát a Mazsihisz – esetleges – további magyarázatát, milyen erkölcsi alappal fogják "kifütyülni a gonoszt" purim alkalmával?
(Munkatársunktól)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
