2014. április 6-a. Amúgy csak egy szimpla nemzeti gyásznap kellene, hogy legyen, 1490-ben éppen ezen a napon, április 6-án halt meg Mátyás király. Ahogy mondani szokás, „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!” 524 évvel később azonban ünnep ez a nap, a pártokrácia szerint a demokrácia ünnepe. Az eredmények láttán annak eldöntését, hogy most akkor tényleg oda lett-e az igazság, avagy nem, a kedves Olvasóra bízom.
Egy biztos, a rendszerváltás rendszere kitartóan bukdácsol tovább. Egyedülálló jelenségnek lehettünk szem- és fültanúi, egy ország népe vette kezébe a (politikai) távkapcsolót, és szinte egy emberként váltott. Az RTL népe átkapcsolt a Hír Tévére.
A győztes mindent visz, énekelte darab idővel ezelőtt az ABBA slágerét a kampány hevében a géppuskalábú hazudozó. És lőn. „The loser standing small”, vagyis a vesztesek ott állnak, tényleg kicsire összemenve…, de róluk legyen elég annyi, abba is hagyhatnák végre, kár a gőzért, a görcsös erőlködéséért. Elegünk van belőlük! Ezt itt és most félreérthetetlenül tudtukra adták. Kár, hogy még mindig nem értenek belőle! Francisco addig ugyan eljutott, hogy itt egy eszme bukott meg, azonban a felismerés, hogy vele együtt az eszme képviselői, azaz ők is, részéről és kollégái részéről, még várat magára.
Most szembesülünk azzal a maga valójában, hogy ténylegesen mennyire praktikus dolog is a kétharmados többség. Már, ha tudnak (oda-vissza)élni vele! Az egykori állampárt utódai – még Horn Gyula vezetésével sem – tudtak, nem akartak, vagy nem hagyták nekik. A jelenlegi kurzusnál úgy tűnik efféle gátlások, vagy hátráltató tényezők nincsenek.
Még a választás előtt jutott el hozzám Joó Katalin gondolatébresztő levele. Ebből egy rövid részlet:
„Vasárnap a Húsvéti egyházi ünnepkörben „feketevasárnap” lesz – és szavazás…
A feketevasárnappal emlékeztetnek bennünket és emlékezünk a szenvedéstörténetre, mert az oltárokat is letakarják fekete TERÍTŐKKEL.
Emlékeztetnek bennünket a szenvedéstörténetünkre…???
Amúgy ez a nap Mátyás király halálának is a napja.
Kétszeresen FEKETE, meg a módszer is…
Pár nappal ezelőtt, március 29.-én, ugyanennek a Mátyásnak, éppen dicsőséges koronázásának 550.évfordulója volt.
És szombatra esett.
Miért nem lehetett volna akkor a szavazás…???
Mert akkor még nem zökkentették ki újra az időt…??? (csak vasárnapra virradóra állították át az agyunkkal együtt)
EZ a hét a nemzet igazi Nagyhete, és már ma van (ahogyan látom az időt) a nemzet Nagypéntekje.
Lesz-e feltámadás vasárnap, vagy még mindig maradunk alászállva… a feketeségbe.
Át tudjuk-e törni a fekete módszer által kreált hatást?”
Úgy tűnik nem tudtuk. Marad a vezérdemokrácia, immáron 2.0-s változatban, ha tetszik, újratöltve. A nagyságos vezénylő tábornok tud valamit, ez kétségtelen. Az első miniszterelnök, akit újraválasztanak, méghozzá nem is akárhogyan, ha minden így marad, kétharmados többséggel! Ez rajta kívül még senkinek sem sikerült!
Nézzük meg a dolgot kissé részletesebben!
Mindenkinek szóló üzenet: a (szavazó) ország többsége nem akar(t) kormányváltást!
A posztkommunista összefogásnak szóló üzenet: a népet nem lehet leváltani!
Ezt már csak én teszem hozzá: Még nektek sem!
A Jobbiknak szóló üzenet: A következő négy évre ez már kevés lesz! A Jobbik nem tudta elérni, hogy megkerülhetetlen tényezővé váljon! Intő jel, hogy a radikális párt egyetlen egyéni mandátumot sem tudott nyerni! (Legalábbis amikor ezt a cikket pötyögöm, ez a helyzet.)
A győzelem bejelentését megelőző még mindig kitartó „viktorozás” hallatán – egyik ismerősöm kénytelen volt megállapítani, hogy „és ezek már nem a fizetett statiszták!”. Vannak, akik szerint a Rákosi-féle személyi kultuszra emlékeztető, a vezérdemokrácia valamiféle sajátos megnyilvánulása győzött ismét, konszolidáltabb formában az új kádárizmus nemzeti pántlikával átkötött változatára szavazott a polgárok nagy része. Mit lehet erre mondani? Legfeljebb csak annyit, amíg tovább él a személyi folytonosság, itt sertepertélnek, itt sertepertélhetnek az egykori ifjú, mára már korosodó kommunisták, addig nincs mit csodálkozni azon, hogy az egykori ifjú, mára már korosodó kommunisták által lezongorázott rendszerváltásnak nevezett hatalomváltás, ahelyett, hogy végleg a történelem süllyesztőjébe kerülne, a politikai osztály legnagyobb örömére, tovább bukdácsolhat, konzerválva hazánk gyarmati státuszát.
A 61,24%-os részvételi arány jól mutatja, hogy az a fajta ostoba és buta gondolkodás, mely szerint „nem megyek el szavazni, ezzel jelzek/tiltakozok a rendszer ellen, teljesen megbukott! Semmi értelme nincs, hajítófát sem ér! A rendszer e nélkül is teljesen működőképes! Ahogyan azt már a korábbiakban is említettem, nincs rászorulva a szavazatokra! Pontosabban ennek a mai rendszernek tökéletesen elegendő az ún. saját szavazat. Vagyis a demokrácia jegyében a jogszerű „működéshez” tökéletesen elegendő, ha az adott párt sajátjai mennek el szavazni. Ha rajtuk kívül akár senki más nem megy el szavazni, az sem számít, hiszen ezúttal is a kívánalmakhoz alakították a rendszert, nincs érvényességi küszöb, aki a legtöbb szavazatot kapja, az győz.
Idézünk az Origó összefoglalójából:
Hatszázezerrel kevesebb szavazatot kapott a Fidesz, mint négy éve – a Jobbikra mintegy 120 ezerrel többen voksoltak
Nagy esélye van a Fidesznek, hogy újra kétharmados többsége legyen a parlamentben, amiért ráadásul nem is kellett nagyon megszakadnia. Jóval kevesebb szavazó is elég volt ehhez, mint a korábbi választásokon. A baloldal semmi komoly fegyvertényt nem tudott felmutatni. Úgy tűnik, hogy a kampányban is a Fidesz volt a leghatékonyabb. És egyedül a Jobbik tudott érvényesülni mellette
Mennyire kellett megszakadni a kétharmadhoz?
Sokkal kevésbé, mint négy éve. (Az összeállítás nem 100 százalékos feldolgozottságnál készült, így picit mindenképpen torzít.)
Listán a mostani a Fidesz leggyengébb eredménye 1998 óta. 2 millió 100 ezer ember szavazott a pártra, szemben a négy évvel ezelőtti 2,7 millióval, a 2006-os 2 millió 272 ezerrel és a 2002-es 2 millió 306 ezerrel (1998-ban csak 1,3 millió listás szavazatot kaptak). A négy évvel ezelőtti után mégis most lesz a legnagyobb frakciójuk.
Hasonló a helyzet, ha az egyéni szavazatokat nézzük. Idén nagyjából 2,1 millió szavazatot kaptak a Fidesz egyéni jelöltjei, négy éve ez a szám még 2,7 millió volt (az első fordulóban), 2006-ban 2,3 millió, 2002-ben 2,2 millió, 1998-ban pedig az első fordulós kevesebb mint 1 milliót sikerült feltornázni két hét alatt 1,7 millióra.
Persze ezeket az arányokat torzítja, hogy viszonylag alacsony volt a részvétel (61,2 százalék), csak 1998-ban volt alacsonyabb.
Forrás Origó
Figyelünk, ugye? Ebben az új rendszerben már jóval könnyebben, éppen hatszázezer szavazattal könnyebben lehetett „legyártani” az „erre kaptunk kétharmados felhatalmazást az emberektől” mondat teljes jogú indokoltságát! Ezt csak azért jegyzem meg, mert ha így haladunk, négy esztendő múlva vajon mennyivel kell majd kevesebb szavazat, hogy újból elérjék a kétharmadot? Nem tudom, csak a tapasztalatokból kiindulva kérdezem!
Az új rendszerben talán még fontosabb a saját szavazó a saját szavazattal, hiszen ezúttal az egyéni mandátumok a meghatározók, ezért – ahogyan a miniszterelnök úr is felhívta rá a figyelmet, aki megosztja a szavazatát, vagyis nem azonos helyre ikszel az egyéni és listás szavazólapon, az korántsem biztos, hogy jól jár. Úgy tűnik e tekintetben is a kormánypártok szavazói értették meg legjobban az idők szavát.
A kampányban egy helyütt arról beszélt valaki, hogy a miniszterelnök vezetésével – no és persze a multikkal kötött stratégiai egyezmények segítségével – a FIZESS! összeszerelő-országot csinált hazánkból. Hát most újabb négy esztendőre tovább bíbelődhetünk éhbérért a multik szalagjai mellett, marad minden ugyanaz. Vagy mégsem? Talán most, hogy újabb négy esztendőre biztos a bársonyfotöj a fenekük alatt, és összeharácsoltak már némi vagyont maguknak, végre a népnél is hagynak valamivel több pénzt? Mondjuk, hogy tudjon végre fogyasztani valamicskét!
Ezt ma még nem tudjuk, legfeljebb csak sejtéseink vannak.
Ha az elmúlt négy esztendő tapasztalataiból indulunk ki, akkor a következő etapban veszi majd csak kezdetét igazán intenzíven az eljövendő legalább ötven évre való gazdasági és hatalmi bebetonozódás, hogy onnan őket még légkalapáccsal se lehessen kirobbantani. Új, és az előzőnél sokkal erőteljesebb oligarchia épül itten!
A Jobbik még semmit sem tett le az asztalra! – mondta a miniszterelnök. Tényleg nem. De hogyan is tett volna le, amikor nem engedik oda az asztalhoz? Ahhoz ugyanis, hogy valamit le tudjanak tenni az asztalra, először oda kellene érni, oda kellene férni az asztalhoz, és ez ma még láthatóan nem megy a radikális pártnak. Nem engedik neki!
A hangerő még nem erő! Ezt is a miniszterelnök úr mondta, szintén a Jobbik vonatkozásában. És tényleg nem. Főleg akkor nem, ha az összes csatornán – ki tudja, tán éppen vezényszóra? – megnyomják a „MUTE” feliratú (el)némító gombot. Ahogy annak idején Ron Werbertől megtanulhattuk, az sem számít, ha milliós büntetést kell leperkálni érte. Megéri! A végelszámolásnál egész biztosan!
Mondjuk, van annak valamiféle diszkrét bája, amikor az egyik oldalon a kormányfő – amolyan jó jedi módjára – már-már az „agresszív véleménycsere” hangulatát idézve szinte rekedtre erőszakolja a hangját, amikor még négy évet kér tőlünk a Hősök tere-i tömeg előtt. Rá egy nappal később pedig ellenlábasa Francisco üvölti a világot jelentő deckákról, dagadó karotisszal (gyengébbek kedvéért: nyaki ütőér), szintén rekedt kappan hangon, hol is van a helye az önkéntes néptribunnak. Hol máshol, hát a történelem szemétdombján. Aztán nagy kínkeservek közepette kiderül, hogy mégsem. Hogy úgy mondjam, helycserés támadás következett. Na, ennyit úgy dióhéjban a hangerőről.
És még valamit! Szintén megszívlelendő jó tanács a Jobbik számára!
Saját televízió!
Tehát nemcsak újság, nemcsak weboldal, nemcsak rádió, hanem saját televízió! Saját televízió, tehát nemcsak számítógépen az interneten keresztül, hanem az egész Kárpát Haza területén fogható, otthon, teljesen hétköznapi televíziókészüléken nézhető, országos lefedettséggel bíró saját televízió nélkül ez nem fog menni! Akár tetszik ez, akár nem! Akár lesz rá pénz, akár nem!
Mondjuk, a tévével azért nem árt vigyázni! Magam kétszer-háromszor is belealudtam a monstre műsorfolyamba. Éjjel tizenegy felé meg arra ébredek, hogy megvan a kétharmad.
Ilyen van?
Vedd már észre, itt csak ilyen van! (És azon se csodálkozz, ha eztán már csak ilyen lesz!)
Nem tehetek róla, de megint az a fránya déja vu érzés kerített hatalmába. Tisztára, mint az ötöslottó. Miután bevezették a nyereményhalmozódást, onnantól kezdtek megritkulni a telitalálatos szelvények. És ez, azóta is tart.
Ilyen van? Vedd már észre, itt csak ilyen van!
„A Parlamentben újra bábszínház lesz!” – mondta, ha jól emlékszem Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért párt (PM) társelnöke.
Ezt már csak én kérdezem: Ezek szerint eddig is az volt? Ezek szerint ti is benne voltatok?
Nem volt fair a verseny mondják azok, akik hatalomban tartottak egy olyan miniszterelnököt, aki szembeköpött egy egész nemzetet.
Valószínűleg az lehet a baj, hogy későn kapcsoltak, ezt ők is megléphették volna. Így jártatok!
Bajnai azon kesereg, hogy a másik oldal is kiépítette a maga klientúráját, ráadásul sokkal jobban, nagyságrendekkel gátlástalanabbul, sokkal lojálisabbat és sokkal nagyobbat. Röhejes!
Vannak dolgok, amik nem változtak. Ilyen a főváros, Butapest döntően befolyásoló szerepe! Ha nem lenne a főváros, nem lenne LMP! Az SZDSZ-reinkarnáció kizárólag a fővárosnak köszönheti, hogy ismét bekerült a Törvényhozás Házába! A posztkommunisták is csak a fővárosban voltak képesek komolyabb ellenállásra. A főváros az a település, amely köszöni szépen, de nem kér a nemzeti radikalizmusból. Ismét az Origó összeállításából idézünk:
„Tényleg a Jobbiktól kellett igazán tartani a Fidesznek?
Bár Vona Gábor vasárnap éjfél előtt fancsali képpel értékelte a választási eredményeket, és azt mondta, hogy csalódott, nem elégedett a Jobbik szereplésével, a párt a kiskutyákkal és finomabbra hangolt fazonja sok szavazót hozott a pártnak. Nemcsak az elmúlt hónapokhoz képest tudtak javítani a támogatottságukon, de az alacsonyabb részvételi arány ellenére jóval több szavazót értek el, mint négy évvel ezelőtt: 2010-ben 855 436 szavazatot kaptak az országos listán, most (még nem végleges adatok alapján) 977 424-et.
A párt ugyan harmadik lett a baloldali összefogás után, de ez valószínűleg csak a budapesti eredményeken múlott. Az ország keleti részén pedig egy-két nagyvárosi körzet kivételével szinte mindenhol másodikak tudtak lenni a kormánypárti jelölt mögött, de országosan is jobban szerepeltek a megyékben, mint a baloldal. Somogy megyében például a Fidesz több mint 14 százalékot rontott. A Jobbik közel 9 százalékkal szerepelt jobban, mint négy évvel ezelőtt, míg a baloldal csak alig több mint 4 százalékkal javított 2010-hez képest.”
Mindeközben a miniszterelnök már közölte is a fő csapásirányokat.
A FIZESS! a garancia!
Mindenre!
A szélsőségek eltakarításától kezdve az Európai Unióból való kilépést szorgalmazók elhallgattatásáig. Nem mások ők, mint az engedelmes gyarmati státusz, mindenek felettiségének, kizárólagos záloga.
A régi lemezt valószínűleg most keverik újra. Az „erre kaptunk kétharmados felhatalmazást az emberektől” című lemezre felkerül az „ismét”, „újból” vagy „megint” szó, valamilyen jól hangzó szinonimája.
Lehet rugózni még azon, hogy megváltoztatták a rendszert, átrajzolták a térképeket, külföldről szavazhattak, buszoztatták az államalkotó kisebbség tagjait stb. Az égadta világon semmi jelentősége nincs! Ez ugyanis kérem tisztelettel jogállam! Vagyis itt a jog és annak betűje uralkodik! A paragrafus az úr! Mindenekfelett! Ezt tessék már megérteni végre!
Azt pedig, hogy mi a mindenek felett uralkodó jog, na, azt, ők mondják meg! Ha kell, akár öt percenként!
Jogszerű volt vagy nem?
Mint Besenyő Pista bá’, aki mindig megmondja, mi a véleményem.
„Igazam van, vagy igazam van? Igazam van! Há’ nem? De! Na, látják!
Az eredmények következtében előállott régi-új helyzetnek megfelelő, erőteljesen ránk férő biztatás minden bizonnyal valahogy így hangozhatna:
Egy szebb jövő reményében, hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
De mivel mindennek rendelt ideje van, és bizonyos embereknek bizonyos utakon végig kell menniük, (még ha pártelnök is az illető) én inkább aszondom:
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
Nemzeti InternetFigyelő
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
