Nem is az az arrogáns, agresszív, pökhendi, lekezelő, fenyegető hangnem, ami felszólalásait kíséri az igazán veszélyes, az a hazugságözön, amit az országra zúdít minden alkalommal.
Kollégáim, akik rendszeresen „élőzik” Magyar Péter beszédeit, régóta kérik, hogy állapítsunk meg számukra veszélyességi pótlékot, mert a Tisza elnökének felszólalásai – különösen amióta a magyar parlamentben szinte korlátlanul locsoghat – fokozottan fenyegetik mentális egészségüket. Igaz, ami igaz, nem irigylem őket, olykor már nem is veszélyességi pótlék, hanem valami védőital vagy nyugtató kellene, hogy el lehessen viselni nevezett urat.
Nem is az az arrogáns, agresszív, pökhendi, lekezelő, fenyegető hangnem, ami felszólalásait kíséri az igazán veszélyes, az a hazugságözön, amit az országra zúdít minden alkalommal. Mintha a szíve helyén egy hantagenerátor dohogna dühösen, és ontja magából a koholmányokat, ferdítéseket, csúsztatásokat, dezinformációkat. A rettenetes az, hogy jól láthatóan számára ezek nem hazugságok, hanem a valóság. Egy másik világban él, túl a realitásokon, valami irracionális téridőben. Ennél már csak az a rettenetesebb, hogy még ma is milliók hiszik el a hazugságait, léteznek vele együtt ebben a seholországban, ebben az álhírvalóságban.
Veszélyességi pótlék valóban járna a kollégáimnak, de igazából az egész országnak, minden magyarnak utalhatná a kincstár. Azoknak is, sőt nekik a leginkább, akik még hisznek ebben a hamis realitásban, mert az igazi veszély rájuk vár majd, amikor felocsúdnak ebből a rémálomból. A legnagyobbat abban tudjuk csalódni, akit a legjobban szerettünk, akitől a legtöbbet vártuk, akiért feláldoztuk volna mindenünket. Ez persze az ő bajuk lesz majd, csak ez egy olyan „szerelem”, amibe az is tönkremegy, aki részt sem vett benne, sőt az áhítat tárgyát rondának, undorítónak látta, akit bottal sem piszkált volna meg.
Magyar Péter többször kinyilatkoztatta, milyen büszke arra, hogy gróf Batthyány Lajos székében ülhet. Eddigi tevékenységével arra sem vált méltóvá, hogy e szék lábát megpucolhassa. Felnő-e valaha is ehhez a székhez, ehhez a feladathoz?
Nem hinném…
Néző László – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
