Számok: évi 3 milliárd euró (a GDP 10%-a) hiányzik a magyar gazdaságból, amelyet 2 milliárdot meghaladó értékben külföldi magyarok és idegen országok adófizetői pótolnak, és további 1 milliárdra volna szükség ahhoz, hogy legalább a gyerekeink életében beérjük az EU átlagát. Félmillióan mentek külföldre, de még így is félmilliós a belső munkanélküliség, évről évre terjed és mélyül a szegénység. Az erőforrások megújulása megállt (nincs beruházás, az oktatási rendszer versenyképtelen). Az állam korrupt, pazarló, vezetői erkölcstelenek. Ami kormányzás címén itt folyik arra nincs jobb szó, mint a BŰN.
Orbánék a konfliktusaik és a szimbolikus politikájuk révén máris kiszakították, de legalább eléggé eltávolították az országot az európai szövetségi rendszerektől ahhoz, hogy ne jöjjünk számításba a tőkéért folyó versenyben. Mivel semmit nem értenek a kormányzáshoz, azon belül a nemzetközi gazdasági kapcsolatok építéséhez és kamatoztatásához, azt hitték, hogy szabadon pofázhatnak bármit, kellő korrupció (állami támogatás) esetén bárki hajlandó lesz idejönni. Nem, a baráti dealek egy-két céggel megtörténtek (ezek aztán alig adóznak itt), de a többség még így sem jön egy rablóállam joghatósága alá.
A magyar nép törzse természetesen semmit nem ért egy ország üzemeltetéséhez, miért értene. Ezért egy-egy hazug és ártó demagóg kampány (bankellenesség, rezsicsökkentés, folyamatos szabadságharcos gyalázkodás, liberálisozás) után még mindig örömmel szalad Orbán karjaiba, és a fickó belpolitikája ennek megfelelően olyan, mint a faék. Örüljünk, ha nem fog majd robbantani idehaza, hogy újra összeterelje az éhségtől szélnek eredő nyáját.
Az ország csaknem reménytelen pályán mozog. Visszafordítani csak 160%-os politikai fordulattal, további lemondások, önfegyelem, és kitartó munka árán lehet. Kérdés, ki fog egy ilyen programra szavazni.
Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »
