Guy Verhofstadt bíróság elé citálná az állam és kormányfők tanácsát „döntéshozatal elmulasztása” miatt. Nem bátorság ez, de még nem is vakmerőség. Valójában ócska blöff, liberális köntösben.
Súlyos inségimben
Se Bécsben Úristen,
Se Krisztus Pozsonyban,
Se Szentlélek Tordán
Igazán nem hittenek.
Ady Endre: Az utolsó kuruc
Az Európai Bizottság javaslatot tett a dublini rendszer reformjára, de a Tanácsban mély belső megosztottság van, ami nem változhat a 2018. június 28–29-i uniós csúcs előtt. 2017 novemberétől az EP- képviselők túlnyomó többsége támogatta a dublini reformot, és többségi támogatást élvez a menedékkérők kötelező áthelyezése. Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője most azt javasolja, hogy ha ismét elmarad a megállapodás, az EP indítson pert az Európai Tanács ellen az Európai Unió Bíróságán.
(Nice) Guy ötlete: uniós intézkedés meghozatalának elrendelése (mulasztás megállapítása iránti kereset) – vagyis meghatározott körülmények esetén az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak meg kell hoznia bizonyos döntéseket. Ha ezt elmulasztják, akkor a tagállami kormányok, más uniós intézmények, illetve (bizonyos feltételekkel) magánszemélyek és cégek panaszt tehetnek ellenük a Bíróságnál.
És a mesterterv lényege: az Európai Parlament, az Európai Tanács, a Tanács, a Bizottság vagy az Európai Központi Bank a Szerződéseket megsértve elmulasztja a döntéshozatalt, a tagállamok és az Unió többi intézménye keresettel fordulhatnak az Európai Unió Bíróságához a jogsértés megállapítása iránt. E cikket, azonos feltételek mellett, az Unió mulasztó szerveire és hivatalaira is alkalmazni kell.
A kereset csak akkor elfogadható, ha az érintett intézményt, szervet vagy hivatalt előzetesen felkérték, hogy járjon el. Ha a felkéréstől számított két hónapon belül az érintett intézmény, szerv vagy hivatal nem foglal állást, a keresetet további két hónapon belül lehet megindítani. Ha a Bíróság a keresetnek helyt ad, az érintett intézmény köteles megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
Bármely természetes vagy jogi személy az előző bekezdésekben foglalt feltételek mellett panasszal fordulhat az Európai Unió Bíróságához, ha az Unió valamely intézménye, szerve vagy hivatala elmulasztott valamely neki címzendő jogi aktust – az ajánlások és vélemények kivételével – meghozni.
De itt a bökkenő: a jogintézmény politikai nyomásgyakorlásra való használata ellentétes annak eredeti céljával, hiszen ez a bírósági lehetőség alapvetően az intézményközi mechanizmusok hatékony működését szolgálná. A dublini reformban megjelenített kvótatörekvések szembemennek az uniós joggal is. Az EUMSZ 68. cikke szerint ugyanis az uniós állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács határozza meg „a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belüli jogalkotási és operatív programok tervezésére vonatkozó stratégiai iránymutatásokat”, márpedig az Európai Tanács 2015. június 25–26-i ülésén elfogadott, csak önkéntes kvótákról szóló következtetésekkel (vagyis a tagállami vezetők álláspontjával) mindmáig ellentétes a kvóták automatikussá tétele.
Kutatások szerint a jogintézmény – aminek használata nem az európai nagypolitika egyik zsarolási fegyvereként megszokott – mára teljesen „kiürült”, elvesztette eredeti célját, és nem következetes a Bíróság ítélkezési gyakorlata sem, amit a Hollandia v. Európai Bizottság bírósági eset is jól szemléltet. Itt azzal érvelt a testület, hogy a kérelmező túl sok időt várt arra, hogy felhívja intézkedésre az Európai Uniót attól a pillanattól kezdve, hogy már világossá vált, hogy az Európai Bizottság nem hajthatja végre az uniós jog szerinti feladatát. Jogi elemzők szerint a „cselekvésre való késedelmes felhívásnak” ez a problémája természetesen nem létezhetett volna, ha a „mulasztást” ebben az esetben a „pozíció meghatározásának elmulasztásaként” kezelnék, és nem a „kötelezettségek teljesítésének elmulasztásaként”.
Voltak olyan ügyek, amikor viszont kizárólagosan a „pozíció meghatározásának elmulasztásaként” kezelte az Európai Bíróság az adott intézkedés elmulasztását.
Összegezve: Verhofstadt fenyegetésének tárgya idegen az uniós jogtól, a mulasztás megállapítása elleni kereset egy „kiürült” jogintézmény. Arra azonban kiválóan alkalmas, hogy mélyítse a szakadékot az EU intézményei, a tagállamok és a választók között.
Bravo Guy!
Ifj. Lomnici Zoltán – www.888.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
