Urunk születésének hírüladása ünnepén, március 25-én nem csak az angyali üdvözletre emlékeztek a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban bemutatott püspöki szentmisén. Egyben hálaadás is volt ez a jegyesfelkészítést tartók kurzusának, valamint fogadalmat tettek azok, akik kilenc hónapon keresztül végzik az imádságot egy általuk ismeretlen, de életveszélyben forgó életért.
Veres András megyéspüspökkel koncelebrált Böcskei Győző székesegyházi plébános; Németh István, az egyházmegyei családbizottság titkára, a soproni Szent Imre Plébánia plébánosa; Ferling György nagylózsi plébános és Simon Dávid székesegyházi káplán.
Az ünnep magyar elnevezéséhez, Gyümölcsoltó Boldogasszonyhoz kapcsolódva szentbeszédében a püspök elmondta: talán, akik ezt az elnevezést kitalálták, azok nem is sejtették, milyen mély értelme van. A kertészkedők tudják, hogy csak közeli rokonságban lévő növényt lehet beoltani.
Az alanynak és az oltóágnak teljesen össze kell forrnia. Sokatmondó számunkra a természet törvénye: nekünk is teljesen eggyé kell forrnunk Istennel, hogy az istengyermeki élet bennünk megfoganhasson. Egy oltásból növekedő fa nemesebb és gazdagabb termést hoz, mint egy magról ültetett. Ezért kell nekünk is beoltódnunk Istennel.
Gábriel arkangyal, aki az Úr érkezésének hírüladását kapta feladatul, egy csodálatos üzenet hordozója lett: Isten szereti az embert. Isten a mi emberi természetünket vette magára. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy szeret minket. Az angyali üdvözletben annak felismerése is benne van, hogy a Szűzanya szeretettel viseltetett Isten felé. Elmélyült vallásos életet élt, és Isten ezt a szeretetet még nagyobb szeretettel jutalmazta: Máriát tette a Megváltó anyjává.
Fel kell tennünk magunknak a kérdést: Isten ajándékát, Jézus Krisztust vajon befogadom-e az életembe? Mert csak akkor élhetek istengyermeki életet. A mai ünnep annak tudatosítására hív minket, hogy egészen eggyé forrva vele fogadjuk be az Emberfiát, aki azért jött a világba, hogy életünk bőségben legyen.
Vadócba rózsát oltok című versében Mécs László szemléletesen kifejezi azt, hogy
Elgondolkodhatunk, hogy az emberiség befogadta-e Jézus Krisztust. Napjainkban egyre inkább úgy érezhetjük, hogy sokan vagy nem ismerik Istent vagy nem fogadták be az életükbe. A költő úgy fogalmaz:
„s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták
ágyékok szép vetését… a földet letarolták…
fiam, szemem kilőtték… s mit elrontottak ők:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!”
Szinte napjainkra lehet alkalmazni ezt a néhány sort, mutatott rá Veres András.
De, testvéreim, a nemzetek közti ellentét sem lenne, ha a mi mindennapi életünkben a másik ember tisztelete, szeretete jelen lenne. Nem a bűnt kell elfogadni, hanem a bűnös embert – ahogy Szent Ágoston fogalmaz: utáld a bűnt, de szeresd a bűnöst. A munkahelyen, a családban, a baráti környezetünkben nem lenne szabad, hogy a szeretetlenségnek, az elutasításnak a legkisebb jele is megjelenjen.
Ha igen, akkor ezáltal az én életem is szebb, gazdagabb lehet.
Akik megkaptuk a keresztségben az istengyermekség ajándékát, feladatunk, hogy az evangélium örömhírét, a szeretet üzenetét szavakkal és legfőképpen tettekkel mások számára is érezhetővé, megismerhetővé tegyük – világított rá a megyéspüspök.
Mécs László az alábbi sorokkal zárja versét:
„Testvéri szánalomból a szívem rádorombol:
Bátyám, én lelket oltok az evangéliumból,
midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!”
Nekünk is az evangéliumi élettel kell szeretetet oltani egymás szívébe, hogy szebb legyen a föld. Adjon Isten ehhez mindnyájunknak nemcsak hitet és szándékot, hanem bátorságot is:
hiszen mindenki szabad annak elfogadásában. Ám mi nem hallgathatunk, nem vonulhatunk vissza a magunk kis házába a hit vonatkozásában. Ezt a társadalmat nekünk kell beoltani az evangélium szeretetével – zárta gondolatait Veres András megyéspüspök.
A szentbeszéd után következett a lelki adoptálás szertartása. A fogadalmat tevők arra vállalkoztak, hogy kilenc hónapon keresztül mindennap egy tized rózsafüzért és egy felajánló imádságot mondanak egy csak Jézus által ismert életért, akit a magzatgyilkosság, az abortusz veszélyeztet.
A szentmise végén pedig a gyermeket váró édesanyáékért imádkoztak.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Horváth Gábor
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
