Elhunyt őseink, rokonaink, ismerőseink mellett hősi halottainkról is emlékezzünk meg a hét végén – kéri a Honvédelmi Minisztérium. A tárca katonai identitásért felelős miniszteri biztosa az InfoRádióban elmondta: ez a gesztus erősíti a nemzeti összetartozást. Töll László hozzátette: az elmúlt évszázadokban a hazájuk szabadságáért harcoló magyar katonák bajtársai voltak a felmenőinknek, ezért megérdemlik, hogy lerójuk a tiszteletünket előttük a temetőkben vagy az emlékhelyeken. Beszélt a hadisírok gondozásáról és a kutatómunkáról is.
A honvédelmi miniszter közösségi oldalán közzétett videójában arra kérte a minap a megemlékezőket, hogy mindenszentek és halottak napja alkalmából a temetőkben járva gyújtsanak gyertyát vagy mécsest katonaelődeink emlékhelyeinél is. „Szent kötelességünk, hogy megemlékezzünk azokról a bátor katonákról, akik az elmúlt évszázadokban vérben és vasban küzdöttek a magyar szabadságért”
– fogalmazott Szalay-Bobrovniczky Kristóf, aki a videó tanúsága szerint a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben járt, ahol Vitéz Bertalan Árpád őrnagy sírjánál emlékezett meg. Az őrnagy a magyar ejtőernyős fegyvernem egyik megszervezője volt.
https://www.facebook.com/plugins/video.php?height=476&href=https://www.facebook.com/szalay.bobrovniczky.kristof/videos/916387730375627/&show_text=true&width=476&t=0
A Honvédelmi Minisztérium katonai identitásért felelős miniszteri biztosa az InfoRádióban elmondta: „a magyar történelem hadtörténelem”, és a múltban számtalan katona adta életét a magyarságért, illetve azért, hogy „megtarthassuk ezt a földet, rajta szabadon élve és a saját nyelvünkön beszélve”. Töll László szerint amit elődeink véghez vittek, az a „példamutatás megtestesülése, és a legnagyobb hálátlanság lenne a részünkről, ha nem emlékeznénk meg róluk tisztességgel”. Éppen ezért a honvédelmi miniszterhez hasonlóan arra kér minden magyart, hogy amikor a hét végén ellátogatnak a temetőbe szeretteik sírhelyéhez, akkor egy szál virágot vagy egy mécsest helyezzenek el egy katona nyughelyénél vagy valamelyik hősi emlékműnél is.
A hadtörténész kiemelte: a hazai települések kétharmadában található ilyen emlékmű, és összesen 50 ezer hadisírt tartanak nyilván Magyarországon. Mint fogalmazott, az elmúlt évszázadokban a hazájuk szabadságáért harcoló magyar katonák bajtársai voltak az őseinknek, rokonaiknak, ezért megérdemlik, hogy lerójuk a tiszteletünket emlékük előtt.
„A nemzeti összetartozásnak egyebek mellett az a szemlélet adja az erejét, hogy nemcsak a rokonainkról emlékezünk meg a temetőkben, hanem azok bajtársairól is”
– tette hozzá Töll László.
A Magyar Honvédség kiemelten foglalkozik a katonatemetők sorsával, már eddig is nagyon sok temetőt rendbe tettek – nemcsak itthon, hanem külföldön is. Az ezredes elmondta: ez egy folyamatos munka, még rengeteg teendő vár rájuk. Emlékeztetett, hogy a XX. század kataklizmáiban – többek közt a két világháborúban – hatalmas veszteségek érték a magyarságot. Az első világháború idején és után a Magyar Királyság területéről besorozottak közül 660 ezren soha nem tértek haza, és az érintettek legalább fele magyar nemzetiségű volt, illetve nagyságrendileg ugyanennyien sebesültek meg vagy kerültek hadifogságba. A magyar ezredek ráadásul kiemelkedő harci teljesítményt nyújtottak, amit rengeteg kitüntetés is bizonyít.
Töll László megjegyezte: a két világháború veszteségi rátái szerint
a magyarok körülbelül ugyanannyi veszteséget szenvedtek, mint a lengyelek, ami világviszonylatban a harmadik, negyedik helyet jelenti.
A Magyar Honvédség folyamatosan frissíti a magyar történelem legnagyobb harcainak veszteséglistáit. Töll László tájékoztatása szerint az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot jelenleg is kutatják, de nagyon nehéz pontos adatokat megállapítani, ugyanis akkoriban még nem létezett hadsereg szintű hadisírgondozás. Az első világháború tekintetében már elég pontos adatok állnak rendelkezésre, szemben a második világháborúval, aminek elsősorban a jelentős anyagpusztulás az oka. Azt ugyanakkor bizonyítékokkal alátámasztva megállapították a történészek, hogy a második világháborúban jóval kisebb volt a katonaveszteség, mint az elsőben.
A miniszeri biztos szerint a második világháborút az tette igazán rettenetessé, hogy a civil lakosságot is érintették a harcok, és nagyon sok olyan ember meghalt, aki nem állt be a hadseregbe. A szovjet Vörös Hadsereg tömegével hurcolta el a magyar embereket, katonákat hadifogságba, amiről nagyon sokat tud az utókor, hiszen rengeteg család érintett a felmenők révén, és sok történet fennmaradt vagy szájról szájra terjedt tovább az évtizedek alatt.
Töll László elmondta: a hadisir.hu weboldalon elérhető egy nyilvántartó oldal, melynek keresőjében a megfelelő név beírásával megtalálhatjuk azokat a felmenőinket, akik hadifogságba kerültek, megsebesültek vagy elhunytak, illetve a pontos nyughelyeket is megtaláljuk ezen a felületen. A miniszteri biztos tájékoztatása szerint folyamatosan frissítik az adatbázisokat. „A szocializmusban nem lehetett ilyen kutatómunkát végezni, gyakorlatilag tizenöt éve kezdtünk bele, és még most sem fejeztük be valójában” – tette hozzá Töll László.
(A nyitóképen: az 1849-es tavaszi hadjárat 175. évfordulója emlékére állított, a Nemzeti Sírkertbe sorolt sírhelyeket jelölő okos parcellakő a hatvani temetőben az átadása napján, 2024. április 2-án.)
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
