Vannak történetek, amelyek nem eresztenek el sokáig, hiába tett az ember pontot a riport végére. A venezuelai magyarok esete is ilyen – ugyan hazajöttem Caracasból több mint három hete, még mindig ömlenek a döbbenetesebbnél döbbenetesebb sztorik.
Kezdeném azzal, hogy immár kétszáznál is többen iratkoztak fel a caracasi tiszteletbeli magyar konzulnál vezetett listára azok közül, akik magyarok vagy magyar gyökerűek, még ha nem is beszélik nyelvünket, és hozzánk jönnének az egyre durvább helyzeteket produkáló országból. Jellemzően magasan képzett emberek, orvosok, mérnökök, építészek és mások, akik immár nem látnak maguk számára élhető jövőt a latin-amerikai országban. Jönnének hozzánk, ha tehetnék – és itt kezdődnek a bajok.
http://mno.hu/
Az első történet szereplői már megérkeztek a biztonságos Magyarországra, de könnyen lehet, hogy kiutasítják őket. Szabó úr, mint ahogyan a neve is mutatja, venezuelai magyar, tökéletesen beszéli a nyelvünket. Párja és kétéves kislánya venezuelai okmányokkal érkezett azzal, hogy a szülők itt fognak összeházasodni, és a gyereknek magyar anyakönyvi kivonatot igényelnek. A honi bürokrácia viszont nem ismer korlátokat, a papírokban hibát találtak, így – hacsak nem történik csoda – a gyereknek és a feleségnek pár napon belül el kell hagynia az országot, mert így rendelkezik a schengeni egyezmény.
Egy másik család még Venezuelából próbálkozik az áhított papírok megszerzésével. A férjnek (építőmérnök) már van magyar útlevele, hiszen magyar. Van úgynevezett apostillal ellátott, vagyis a venéz külügyminisztérium által hitelesített házasságlevele építész feleségével. Van egy kétéves közös gyermekük (apostilos születési igazolással), de a család többi tagja, vagyis az anyuka és a gyerek eddig azért nem kapott magyar útlevelet, mert kérik a szintén hitelesített papírt az első házasságot követő válásról is (abban egyébként nem született gyerek). Egy ilyen papír beszerzése Venezuelában nem egyszerű: legalább hat hónapba és sok pénzbe kerül, ráadásul az utóbbi hetekben az efféle ügyintézés teljesen leállt a lassan polgárháborúba fulladó országban.
http://mno.hu/
Nem értem, miért nem vagyunk nagyvonalúbbak ezekben az esetekben. Vagy ha már a magyar adminisztrációból hiányzik a nagyvonalúság, legalább a logikus gondolkodás készségét megengedhetné magának: a fenti esetben, ha a venéz hatóságok hitelesítettek egy második házasságot, minden bizonnyal meggyőződtek arról, hogy az első házasság megszűnt. És ha egy magyar embernek születik egy gyermeke külföldön, az magyar – függetlenül attól, hogy házasságon kívül vagy belül, első vagy sokadik frigy gyümölcseként jött világra. Lám, adott egy hatalmas munkaerőhiánnyal sújtott magyar építőipar, amelybe örömmel jönne két magasan képzett fiatal szakember (Magyarországnak egy fillérbe sem került a kiképzésük), ráadásul lakásuk is lenne Budapesten, de mi mindenféle pecsétes papírokat kérünk tőlük az egyébként járó magyar útlevélért cserébe.
Ami a legszomorúbb, hogy ketyeg az idő – nem tudni, meddig lehet szabadon kijönni az országból. Szó van ugyanis arról, hogy a Maduro vezette hatalom bevonja az útleveleket, és csak a rendszerhez hű embereket engedik külföldre látogatni. Az ellenzék teljes ellehetetlenítése már nagyban folyik: otthonukból, éjszaka hurcolnak el közismert politikusokat, és a július végén az ellenzék bojkottja mellett, nyilvánvaló csalással megválasztott új alkotmányozó testület megszállta a parlamentet, ahova immár nem engedik be az ellenzéki többségű legitim törvényhozás tagjait.
Az egykori labdarúgó-világsztár Maradonának viszont úgy tűnik, megártott a kokain: Facebook-oldalán ugyanis arról írt, hogy „ha Maduro parancsba adja, a szabad Venezueláért egyenruhát öltök, hogy az imperializmus ellen harcolhassak!” (…) „Éljen Maduro! Éljen a forradalom! Éljenek az igazi venezuelaiak, nem pedig azok, akiknek a jobboldalhoz van valami közük!” – állt az üzenet végén.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.12.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
