Grecsó Krisztián Apám üzent című nagyszabású regénye rengeteg kérdést vet fel és mélyen elgondolkodtatja az olvasót. Például arról, hogy egy hozzátartozónk halála után értünk meg róla, illetve vele kapcsolatban bizonyos dolgokat. Vagy előkerülnek olyan tények, amelyekről addig nem tudtunk. De olyasmi is előfordul, hogy az elhunyt szerettünk által egykor elmondott, sőt gyakran elismételt egy-egy történet valójában nem is úgy játszódott le, ahogy ő életében többször is előadta. Másoktól tudjuk meg az igazságot, több forrásból is, ami arra utal, hogy hozzátartozónk vagy megszépítette, vagy elbagatellizálta, vagy egyenesen a saját testére szabta át az egyik-másik eseményt vagy történetet. Kérdés, hogy van-e okunk ezért háborogni, netán csalódottnak lenni. Vagy csak vegyük tudomásul, hogy az elbeszélőnek a saját verziója állt közelebb a szívéhez. Ha élne, szembesíthetnénk őt az igazsággal, de mivel már nem él, semmin sem változtathatunk, csak nézhetünk magunk elé kesernyésen.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
