A növekvő menekültáradat többek közt azt is jelzi a Nyugat számára, hogy a szíriai konfliktust már nem lehet következmények nélkül elhanyagolni. De ha hatékony választ akarnak adni a helyzetre, nem árt tudni, kik keltek útra, miért épp most indultak el és körülbelül hányan érkezhetnek még.
Az egyre jobban elhúzódó konfliktus közepette a lakosok kevés esélyt látnak a tárgyalásos győzelemre vagy arra, hogy valamelyik fél egyértelmű katonai győzelmet arathat, a szomszédos országokban található menekülttáborokban pedig az emberek elvesztették a reményt, hogy valaha is hazatérhetnek.
Veszélyes körülmények
A Washington Post az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának törökországi menekülttáborában kérte meg a migránsokat arra, vegyék sorra az okokat, melyek hazájuk elhagyására késztették őket. A válaszadók több mint fele (57 százaléka) azt mondta: egyszerűen túl veszélyesek voltak a körülmények ahhoz, hogy maradjanak, 41 százalék pedig ezt említette a fő okként.
Néhányan ugyanennek egy eltérő aspektusát emelték ki: többen azért keltek újra, mert elfoglalták városaikat (43 százalék) vagy megsemmisítették otthonukat (32 százalék), illetve mert úgy érezték, erőszakos fenyegetésnek vannak kitéve (35 százalék). Sokan családjuk (48 százalék) vagy barátaik (38 százalék) sürgetésének engedve hagyták el Szíriát, míg mások az alapvető élelmiszerek és egyéb szükségletek drágulását emelték ki (32 százalék), és indultak útnak azért, mert végleg elfogyott a pénzük (16 százalék).
Miért hagyják el a fegyveresek Szíriát?
A témában korábbi harcosokat is megkérdeztek, akik büntetést is kaphattak volna abban az esetben, ha elkapják őket menekülés közben. Ők a civilektől egészen eltérő indokokat emeltek ki.
Egyeseket saját korlátaik felismerése motiválta: 70 százalékuk ráébredt, hogy nem elég jó, 51 százalékuk azt hangsúlyozta, hogy érzelmileg túlságosan megterhelő volt a küzdelem, 49 százalékuk pedig úgy döntött, a vállalt kockázat nem éri meg.
A Ja’far alTayya csoport egyik harcosa, aki négyévnyi szolgálat után, 2014-ben elhagyta az országot, úgy fogalmazott: „Miután négyszer megsérültem, elvesztettem a bátyámat és az összes barátomat az egységben, illetve nem maradt több szír a városomban, érzelmileg nagyon nehéz lett volna a maradás, és úgy döntöttem: semmi sem tart vissza, most eljött az ideje, hogy távozzak.”
Néhány harcos az egységében csalódott: a válaszadók 65 százaléka mondta azt, hogy részben a rossz vezetés miatt hagyta el Szíriát, 59 százalék szerint hiányzott a fegyelem, 52 százalék pedig már nem akart csapatban dolgozni.
48 százalék úgy érezte, lehetetlen győzelmet aratni, és a harcokban való részvétel már nem éri meg a vállalt kockázatot.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
