Elvonaglottak végre a provokátorok, véget ért a Pride. Nyilván minden oldal a maga szemszögéből könyveli el sikernek, pedig valójában egy szánalmas rendezvény volt, melynek legnagyobb vesztese az egész társadalom. Hiszen olyan rendezvényt engedtek megrendezni, ami a hanyatlás biztos mércéjeként is tekinthető.
Az a társadalom, amelyik ilyen folyamatokat megtűr, saját halálos ítéletét írja alá.
Egyrészt, mert olyan mozgalom létét ismeri el, ami a kihalás felé vezet, másrészt bizonyítja, hogy ez a jelenlegi, „fenntartható fejlődésnek” nevezett út, nem ad valódi örömöt, boldogságot és életcélt az emberek számára, s ezért van szükség a szexuális devianciákra, a minél őrültebb hobbikra, és a kábítószerekre, hogy valami átmeneti örömérzést, izgalmat adjanak az egyébként kilátástalan, élhetetlen, hazug értékrendszerben, világban. Mert ki kell mondanunk, hogy ez az irány nem igazi fejlődés, és főként nem fenntartható! Semmibe vezető pazarlás, pocséklás, a meglévő jó dolgok villámgyors elértéktelenedését eredményező társadalmi ámokfutás!
Másrészt, a pillanatnyi eufórikus vergődés érzései pillanatok alatt kihűlnek, elmúlnak, s marad az égető űr, az újabb izgalom olthatatlan vágya! Ezt eredményezi, amikor az ember képtelen értékelni a jelenlegi jó életét, s mindig új ingerekre vágyik. Ez az érzelmi bélpoklosság!
Ilyen körülmények közé mentek ki keresztyén emberek erre a rendezvényre, hogy megpróbáljanak néhány embert ráébreszteni, hogy ez az út a halálba vezet.
Szomorú, hogy elképesztően kevés bátor hívő ember volt csupán, akik komolyan véve Jézus Krisztus misszió parancsát, s felelősséget érezve a megtévedt embertársaik iránt, önmagukat nem kímélve, s bátorságot merítve Jézus erejéből, kimentek a tobzódó, olykor gátlástalanul viselkedő tömegbe, s hirdették Isten kegyelmét, a megváltás és örök élet, és a gyógyulás lehetőségét.
Igés kártyanaptárokat osztogattak, amiken Isten hívó, kegyelmet kínáló szavai voltak, keresztyén iratokat, olvasni valókat, biblikus anyagokat kínáltak azoknak, akik magukat „másként gondolkozóknak” vallották, de mégis hajlandók voltak elgondolkozni, mit is mondanak, kínálnak ezek a keresztyén emberek.
A rendezvényről bőséggel számol be a „Kettős Mérce 2017”, valamint a Magyar Nemzet Online is közöl leírást, mely a lapok oldalán olvasható, s egy lentebb megtekinthető videón a 9’ 28” perctől látható az a rövid interjú, ahol az egyik keresztyén ellentüntető (Vadász Sándor) elmondja, miért is vannak itt, mit is kínálnak a vonuló embereknek.
Kár, hogy nem csatlakozott több ilyen higgadtan gondolkodó, a lényeget precízen megfogalmazó, bátor keresztyén ember, akik talán segíthetnének azoknak, akik csak megtévedtek, nem ismerték fel, milyen súlyos csapdába estek, de lelküket még nem adták át teljességgel a Gonosznak. A kis interjú szépen bemutatja, hogy a keresztyén emberek sem bűntelen, tökéletes emberek. Ők is épp úgy kegyelemre, és bűnbocsánatra szorulnak, mint a hitetlenek, s tudják, hogy naponta meg kell vizsgálniuk az életüket, hogy el ne térüljenek a bűn irányába, valamint folyamatos kapcsolatra van szükségük az Istennel. De ami örömhír minden ember számára, hogy ma még van lehetőség, ma még meg lehet térni, oda lehet fordulni Istenhez, s még az ilyen kilátástalannak gondolt állapotból is van tökéletes helyreállás.
Beküldte: Czakó István
(Vadász Sándor – keresztyén ellentüntető – beszámolója alapján)
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Beszámoló, Esemény, Jegyzet, Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
