Véget érhet a térdig érő várak korszaka
Régi túrázóként, várak és kastélyok nagy rajongójaként természetes, hogy már megszületése pillanatától kezdve árgus szemekkel figyeljük a Nemzeti Vár- és Kastélyprogram alakulását. Úgy gondoltuk, hogy a téma minősége, mennyisége mindenképpen egy komolyabb dolgozatot igényel, így az utóbbi hetekben igyekeztünk minden fellelhető információt összeszedni a két program alakulásáról, a helyszínekről.
A téma hatalmas, így jelen dolgozatban – akármennyire is tűnik majd furcsának – csupán a felszínt kapargattuk, ám ez így sem jelent könnyű olvasmányt. Ahogyan nem jelent egy végső, statikus állapotot sem, hiszen ami június közepén még friss információnak számított, pár hónap múlva bizony már jócskán elavulttá válik. Remélhetőleg.
Nem is húzzuk tovább az időt, főzzön egy jó teát, esetleg készítsen egy jó fröccsöt magának, dőljön hátra és kalandozzon el velünk az utóbbi évek egyik legfontosabb és legizgalmasabb programjában!
Lassú kezdés után…
Látható, hogy az első ütemben szereplő öt vár esetében már tavaly meg kellett volna kezdődniük a munkálatoknak, ahogyan a második ütem esetében pedig idén. Hogy a 32 vár sok vagy kevés, nem tisztünk eldönteni, ahogyan azt sem, hogy melyik, esetleg szívünknek kedvesebb vár miért maradt ki, vagy éppenséggel miért került fel az akkori listára. Mint látható, mind állapotuk, mind felhasználásuk terén óriási különbségeket fedezhetünk fel az egyes várak esetében.
Így például van köztük olyan, amely – divatos szóhasználattal élve – „élő várként” funkcionál, részben helyreállítva ad otthont konferenciáknak, kulturális eseményeknek, lovagi játékoknak vagy éppen kiállításoknak. Ilyen többet között Diósgyőr, Sümeg, Eger, Visegrád, Sárvár, vagy Füzér, aminek évek óta tartó felújítása lassan a végéhez közeledik, mintegy jelképezve a várprogram szükségességét: azt az óriási régészeti, levéltári, művészeti és nem utolsósorban építészeti feladatot, amit egy vár – adott korszakon belüli – közel-korhű helyreállítása és funkcióval megtöltése jelent, különösen pedig egy olyan régióban, amit kiemelten sújt az elvándorlás és a munkanélküliség. Korábbi cikkünkben annak mentünk utána, mit is jelent ez a munka és mit sikerült elérni.
De ugyanígy megtalálhatjuk a listán a másik végletet is, ahol a vár már valóban rom, így első körben nem a hasznosítás és programokkal való feltöltés a legfontosabb feladat, hanem az ásatás és az állagmegóvás, vagyis a megmentés. Így például Fehérkő, a tragikus állapotban lévő Nógrád, Döbrönte, a szinte már észrevehetetlen Csobánc, vagy épp a soproni várfal, aminek egy szakasza pont tavaly februárban roskadt össze. És akkor nem beszéltünk még sok száz, szinte csak a szakemberek és a hátizsákos turisták számára ismert romról, vagy rommaradványról.
A Mandiner.hu által 2016 februárjában közzétett táblázat az akkor hatályban lévő Várprogramban szereplő várakat négy kategóriába sorolta:
1. kategória: állagmegóvás;
2. kategória: állagmegóvás, helyreállítás és egy építészeti egység rekonstrukciója
3. kategória: állagmegóvás, helyreállítás és részleges rekonstrukció
4. kategória: állagmegóvás, helyreállítás, rekonstrukció
Az elsőbe Szigetvár, Szerencs, Csókakő, Simontornya, Hollókő, Kereki (Fehérkő vára), Döbrönte (Szarvaskő vára), Szigliget; a másodikba Gyula, Mosonmagyaróvár, Várgesztes, Várpalota (Thury-vár), Csesznek, Somló (Doba), Nagyvázsony, Ónod, Regéc, Sárospatak; a harmadikba Sümeg, Füzér, Tata, Visegrád, Kisvárda, Kőszeg; a negyedikbe pedig Eger és Diósgyőr vára került be.
Végül 2015 augusztusában jelent meg a felhívás: a két programra összesen 33 milliárd forint különítettek el. A fejlesztési programban a várak és kastélyok minimum 50 millió forint, maximum 1,5 milliárd forint támogatásban részesülhetnek, de a világörökségi helyszíneken a támogatás elérheti a 3 milliárd forintot is. A pályázók turisztikai profil kialakítására, fejlesztésére, az élményszerű látogatás feltételeit biztosító interpretációs és látogatómenedzsmentet célzó fejlesztésekre, többfunkciós terem és kiállítótér kialakítására, valamint kulturális, művészeti rendezvények, fesztiválok lebonyolítására alkalmas infrastrukturális feltételek fejlesztésére pályázhattak.
Műtárgyprogram
Nemzeti Várprogramról szóló kormányhatározattal egy napon jelent meg a „a közgyűjteményekben őrzött, állami tulajdonú kulturális javak felújított kulturális örökségi helyszíneken történő elhelyezését szolgáló Műtárgyprogramról” szóló döntés is.
A kastély- és várprogram mellett, azzal párhuzamosan futó tervezet célja, hogy a hazánk kulturális örökségének hiteles megőrzése, fenntartása és minél szélesebb körű bemutatása érdekében a nemzeti vagyon részét képező felújított kulturális örökségi helyszíneken – különösen a kastélyokban és várakban – az eredeti környezetükben, a látogatók számára bemutatható módon kerüljenek elhelyezésre a közgyűjteményekben őrzött, a helyszínhez, az adott korszakhoz, történelmi családhoz vagy személyhez köthető, a helyszín turisztikai vonzerejét növelő, állami tulajdonban lévő vagy állami tulajdonba kerülő kulturális javak.
Ennek érdekében kiemelt cél volt, hogy – amennyiben az örökségvédelmi, állományvédelmi és vagyonbiztonsági követelmények teljesülnek – a kulturális javak a felújított, illetve helyreállított kulturális örökségi helyszíneken kerüljenek elhelyezésre. A Műtárgyprogram részletes intézkedés- és ütemtervének, valamint a Nemzeti Kastélyprogram két helyszínére kidolgozott mintaprojektnek 2015. október 31-ig kellett elkészülnie. Sajnos azóta a programról semmit nem tudni, de várhatóan a felpörgő műemlékfelújításokkal együtt ez is új lendületet vesz.
Nem elég a turistavonzó vár, ha nincs hol aludni
A két, egymással párhuzamosan futó program mellett vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a hazai váraink és kastélyaink nyomorúságos állagához hasonlóan a vidéki szálláshelyek sincsenek jobb állapotban. Ezért a 2015 végén kiadott kormányhatározat értelmében a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram keretében megújuló műemlékek gazdaságos üzemeltetése érdekében a két program részét képező projektek tervezése során úgy határoztak: „be kell mutatni, hogy a hasznosítási programhoz illeszkedő szálláshelyek rendelkezésre állnak-e, és hol szükséges azok fejlesztését a projektekhez kapcsolódóan megvalósítani”.
Ugyanebben a határozatban kismértékben módosították a várprogram három ütemét, így került a már tulajdonképpen elkészült Füzér az első ütembe, a másodikba pedig Kőszeg, a Kastélyprogram ütemét viszont – még – nem módosították.
Egy évvel később viszont jelentősen átalakították a programot, aminek köze lehetett ahhoz is, hogy a műemlékvédelem területét is elérte a nagypolitika, a Fideszen belüli hatalmi harcok pedig kihatottak a tervezésre is. Éppen ezért érdemes egy kitérőt tennünk a politikába.
A vár- és kastélyprogramért korábban felelős Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ elnöke, Sághi Attila 2015 nyár elején távozott a központ éléről, őt Sárváry István váltotta (Sághi elődje Cselovszki Zoltán volt, akit pedig a pletykák szerint L. Simon rúgatott ki Lázárral). Sárváry a harmadik Orbán-kormány óta a miniszterelnökségnek dolgozott, kinevezését megelőzően többek között a Várkert Bazár projektjében is részt vett, mint a munkákat irányító kormánybiztosság munkatársa. Sárváry feladatai között volt a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram elindítása, ami mint láthattuk korábban, 2015 júliusában el is indult. Ő azonban egy év múlva, 2016. augusztus 15-el szintén távozott a központ éléről, akkori lapinformációk szerint egyszerűen azért, mert L. Simon László emberének számított. Helyére január 1-jéig Varga István került.
A hazai örökségvédelmet átfogó központ kálváriája ezzel nem ért véget, ugyanis a kormány 2017. január 1-jével – szép csendben – megszüntette, tevékenységét pedig szétosztotta.
Így került a kastély- és várprogram élére dr. Virág Zsolt jogász-művészettörténész.
dr. Virág Zsolt
- 2006-10 között a Magyar Országgyűlés Sport és Turisztikai Bizottsága Kastélyok, Várak, Falusi Turizmus Albizottságának szakértője kastély-ingatlanfejlesztés, kastélytörténet, kastélyturizmus témakörökben.
- 2005- Várak, kastélyok, templomok szaklap szerkesztőbizottsági tagja
- 2004-05 Kárpát-medencei Kastélykrónika szaklap szerkesztőbizottsági tagja
- 2003- Magyar Kastélyok és Kúriák Egyesületének alelnöke
- 2003-06 a Magyar Országgyűlés Idegenforgalmi Bizottsága Kastélyok, Kúriák, Várak Albizottságának szakértője kastély-ingatlanfejlesztés, kastélytörténet, kastélyturizmus témakörökben – Albizottsági elnök: Kovács Ferenc országgyűlési képviselő
- 2003- Magyar Kastélyprogram Kht. (2008-tól Nonprofit Kft.) ügyvezető igazgatója
Mint fentebb írtuk, a változások mellett – vagy éppen ezért – végül tavaly év végén jelent meg a Magyar Közlönyben a teljes program felülvizsgálata: mindkettőt jelentősen átszabták, 11 kastély és vár pedig kiemelt helyszínné vált. A teljes programra 40 milliárd forintot különítettek el.
Míg korábban 35 kastély, valamint 34 vár szerepelt a tervekben, a módosítással előbbiből mindössze húsz, utóbbiból 19 maradt, ráadásul sok olyan műemlék is bekerült, amely a korábbi tervezetek között nem szerepelt. Az sem teljesen mindegy, hogy pontosan mi került be: látni fogjuk a listából, hogy igencsak meglepő helyszíneknek sikerült a program részeivé válni.
Eger – Emelkedőben lévő csillag
Az egri Várhegyen már a XIII. században állt egy kisebb erősség, melynek igazi fejlődése az ország tatárjárás utáni újjáépítésével kezdődött, amikor az egri püspök parancsára magas kőfalakat kapott. A könnyen faragható, de gyenge fagyálló képességű riolittufa azonban gyakran leomlott, ami miatt a vár rendszeres karbantartást igényelt. A tüzérség megjelenésével a klasszikus lovagvár jellegű (magas, vékony falakkal épített) egri erődítés több szempontból is kritikusan elavult, s falai fölött az Almagyar dombról is át lehetett lőni.
A hódító Oszmán Birodalommal szemben kialakított végvárrendszer fontos tagjának számító várat a XVI. század első felében külső és belső részre osztották, a védműveket Alessandro Vedani tervei alapján korszerűsítették. Eger élére 1548-ban nevezték ki Dobó Istvánt várkapitánynak, aki legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy az erődítményt felkészítse a török támadásra, amely 1552 szeptemberében be is következett. A falak többsége az ostrom során súlyosan károsodott, újjáépítésük és modernizációjuk évtizedekig tartott.
Az erősség végül 1596-ban került török kézre, akik a hódoltság idején tovább bővítették. A várat a Habsburgok 1687-ben vették vissza, 1701-ben a császári haditanács felrobbantatta a feleslegessé vált külső védműveket, így a Rákóczi-szabadságharcban csak a belső vár kapott kisebb szerepet.
Ezt követően a régi dicsőség színhelyének köveit szekérszámra hordták el a városi építkezésekhez. A régészeti kutatómunka és helyreállítás csak 1862-ben kezdődött meg és egészen 1870-ig tartott. Az erőd tudatos lebontása a 18-19. század fordulóján óriási károkat okozott a vár középkori és kora újkori emlékeiben.
A Horthy-rendszer megszilárdulásának időszakában – 1919. augusztus elejétől 1921 végéig – 300 kommunistát tartottak fogva a Várlaktanya helyiségeiben, majd a komplexum 1939 szeptemberétől az Egerbe menekült lengyel tisztek egy csoportjának adott otthont. A Vörös Hadsereg betörése után, 1945 januárjától itt állították fel az ország első internálótáborát, majd a vár egy ideig a szovjet csapatok állomáshelyéül szolgált.
Az 1947-es államosítás után a pincét nem használták, ami ezért megroggyant és életveszélyessé vált. Az 1970-es évek végén vasbeton szerkezettel megerősítették, a veszélyes szakaszokat betonnal betömedékelték.
A vár rekonstrukciója 2009-ben kezdődött, a régészeti feltárások pedig 2013-ban indultak újra.
A 2014 végén zárult első ütemben készült el a látogatók elől évtizedek óta elzárt Török-kert rekonstrukciója, felépült a fegyvertár, befejeződött a közművek cseréje, és elkészült a Szép-bástya rekonstrukciója is (ezt végül csak 2016-ban nyitották meg a nagyközönség előtt), a várat ekkor nyilvánították nemzeti emlékhellyé.
Ekkor adták át a 170-180 millió forintos beruházás keretében elkészült Külső Vársétányt is, ami a panorámaélményen túl, elvileg az épület megközelíthetőségét hivatott javítani, ám a 384 méteres szakaszt nem akadálymentesítették, így mozgáskorlátozottaknak továbbra is problémát okoz a feljutás.
A 2016. május 8-án lezárult második ütemben az aknafolyosó meghosszabbításával a Dobó utca 12. szám alatti épületből újabb közlekedési kapcsolat létesült a várba. Az aknafolyosó egy része korábban is látogatható volt, ám annak déli vége még a vár 1596-os ostroma során beomlott, így ez a rész 420 év után lesz ismét járható. A Kazamatában interaktív, multimédiás elemekkel tarkított kiállítások valósultak meg.
A munkálatok során több falszakaszt is megerősítettek, helyreállítottak és új közlekedő felületeket alakítottak ki. Ennek keretében újult meg a Setét-kapu is.
A következő fejlesztési ütem keretében – 5,5 milliárdosra becsült összegből – többek között a következő célkitűzések szerepelnek a város 2014-2020-as integrált településfejlesztési stratégiájában:
Déli kapu: A vár fő beléptetési pontjánál új pénztárépületet, vizesblokkot, kerékpár- és babakocsi-tárolót alakítanak ki.
Hippolyt-kapu: A kapubelsőben lépcsőt alakítanak ki, ami alternatív megközelítési útvonalként üzemelne a várudvar felé, de a Varkoch-kapu kiváltására vagy átbocsátó képességének kiegészítésére is alkalmas lehet.
Varkoch-kapubástya: A kapubástya teljes rekonstrukciója magában foglalja az eredeti helyén visszaállításra kerülő, működőképes, korabeli szerkezetű felvonóhidat, farkasveremmel, ahol az emeletes kapu felvonószerkezete is látható lesz, illetve a legfelső szinten kilátót létesítenek.
Déli várfal: A várfal védműveinek rekonstrukcióján (gyilokjáró, falszövet, mellvéd) túl, a vár történelmi örökségének nemzetközi kontextusba helyezését erősítő bemutatóhely kialakítását tervezik.
Zászlódomb: Belsejében 3D panoráma vetítőterem kerül kialakításra 50-60 fő részére, az 1552. évi ostromot, a török túlerő elleni heroikus küzdelmet hitelesen bemutató látványos animációs és élőszereplős filmmel.
Ispotály-pince: Az animációra is lehetőséget nyújtó állandó kiállítás keretén belül kerül bemutatásra az eredetileg is ezzel a funkcióval rendelkező helyszín.
Cipóosztó ház: Középkori látványkonyha és vendéglátóhely valósul meg a váron belüli történelmileg hiteles helyszínen. Szerepe elsődlegesen a korabeli hangulat erősítése, kizárólag korhű, kézműves termékek bemutatása és értékesítése lenne.
Képtár épület: A jelenlegi kiállítási tér funkciója megváltozna és a továbbiakban egy minimum 150 fős rendezvényközpontot alakítanának ki benne, ami konferenciák megtartására is alkalmas lenne.
Diósgyőr – "A királynék jegyruhája"
A Diósgyőri kővár elődjéül szolgáló földvár már a XIII. században a Szinva-patak völgyéből kiemelkedő szikladombon állt, ám 1241. körül a tatárjárás során elpusztult. IV. Béla király a tatárjárás után kedvelt hívének, Ernye bánnak adományozta a helyet. Az ő fia, István nádor volt az első, ovális gyűrűvel övezett, két kerek toronnyal ellátott kővár építtetője.
Nagy Lajos 1364-ben nagy birtokrészt csatolt a várhoz, a nemzetségi vár helyén pedig itáliai és dél-francia mintára gótikus várkastélyt építtetett. A falakat körülölelő vizesárokkal, négy hatalmas, bevehetetlennek látszó saroktoronnyal, a tornyokat összekötő emeletes lakosztályokkal valamint a korabeli Közép-Európa legnagyobb lovagtermével Diósgyőr vára az ország legszebb és legpompázatosabb erődítménye volt. Királyi székhelyként akkoriban vált jelentőssé, amikor Lajos a lengyel királyi trónt is elfoglalta (koronázását is itt ünnepelte). 1381-ben itt írták alá a torinói békét.
Lajos halála után, 1526-ig hat királyné jegyajándékba kapott vidéki rezidenciájaként szolgált: ezért is emlegették akkoriban Diósgyőr várát „a királynék jegyruhájaként”.
A mohácsi csatavesztés után a vár zálogos birtokosok kezére került, és hamarosan megkezdődött a 300 éven át tartó pusztulása: a XIX. századra már csak romok maradtak belőle.
1934–36-ban már folyt tudományos igényű feltárás a várban, ám a második világháború után csak 1962-ben kezdődhettek újra munkálatok. A tíz éves kutatás eredményeként, az akkori emlékezetpolitika jegyében, a várat rom állapotban konzerválták.
2013-ban a Diósgyőr-Lillafüred komplex kulturális és ökoturisztikai fejlesztése projekt vállalkozott arra, hogy az erősség teljes épületrészeit rekonstruálják. A 2,7 milliárd forintos beruházás emellett magában foglalta a Lovagi Tornák Tere és a hozzá kapcsolódó Vásártér kialakítását is.
2014. augusztus 30-án került sor az első ütemben – egy torony kivételével – szinte teljesen felújított vár átadására. A három újjászületett palotaszárnyban újraalkották a nevezetes lovagtermet, a várkápolnát és a királynék lakótermét is. 2015-ben pedig elkészült a 2014-ben bezárt, és azóta nem üzemelő Várfürdő területét részben elfoglaló Lovagi Tornák Tere, valamint a Vásártér.
Azonban Miskolc 2014-2020-as desztinációfejlesztési stratégiája még a 2013-as terveknél is merészebb elgondolásokat álmodott meg a várprogram keretében finanszírozandó második ütemre:
Rendbe tennék az úgy nevezett külső várat, tehát a főépületet körülvevő védműveket. Az eddigi műemlékvédelmi érvek – „maradjon meg a romszerűség, mert úgy hiteles” – figyelmen kívül hagyásával a negyedik tornyot is teljesen rekonstruálnák, és visszaállítanák a régi tetőszerkezetet. Ezen felül helyreállítanák és feltöltenék a vizesárkot.
Turisztikai célokat szolgáló közlekedési fejlesztések keretében létrehoznák a Diósgyőr-Lillafüred kerékpárutat, és az „élő vár” koncepció keretében nemzetközi szintű turisztikai marketinget folytatnának és folyamatos vonzerőt jelentő programokat szerveznének.
A fejlesztések kapcsán azonban itt sem hiányoznak az olyan „apró” szépséghibák, mint például az a plusz 400 millió forint, amit az önkormányzat a Modern Városok Program keretében, közbeszerzésként költene útfelújítási munkálatokra. A céllal önmagában nincs baj, de a programban nem szerepel az ilyen természetű munkálatok finanszírozása.
De a Műemléki Tanácsadó Testület sem volt túl kegyes az olyan tervekkel szemben, melyek szálloda létesítését körvonalazták az épületben. A miskolci önkormányzat által 2016 októberében kiírt közbeszerzés kapcsán a vár egyik szintjére tervezett szálló megvalósítását mind a vár műemléki homlokzata, mind a majdani üzemeltetés szempontjából problémásnak ítélte a testület.
Ugyan a Nemzeti Várprogram részét képező projektek tervezése során valóban be kell mutatni, hogy rendelkezésre állnak-e a hasznosítási programhoz illeszkedő szálláshelyek, és ahol szükséges, azok fejlesztését a projektekhez kapcsolódva tényleg meg kell valósítani, de ez korántsem azt jelenti, hogy a sok esetben nemzeti emlékhely státusszal rendelkező műemlékekben kellene kialakítani ezeket.
Amellett, hogy a hiteles történelmi környezetben a szállodák nem tudnák kellő színvonalon kiszolgálni a vendégeket, az ilyen formában történő vendéglátás a felújított várakban idővel komoly károkat okozhat, az amortizáció mértéke pedig feleslegessé tenné a felújításba fektetett erőfeszítéseket.
Szerencsére az ügyben jobb belátásra tért az önkormányzat, és a vár közelében más helyet keresnek a szállodának.
Látványtervek
Az önkormányzat az ellenzéki kételyek ellenére – miszerint a tervezett nagyberuházások csak uniós pénzből, hitelből vagy éppen kormányzati támogatásból valósulhatnak meg – tavaly novemberben még ragaszkodott álláspontjához, hogy a városnak 35 milliárd forint áll rendelkezésre, ami elegendő lesz többek között a vár fejlesztésének folytatására is.
Sopron – A folyamatos állagmegóvás példája
A római Scarbantia alapfalaira épült középkori városfal maradványai Sopron valóságos ékkövei. Lehetnének. Saját és környezetük jelen állapota azonban inkább elkeserítő, így kiemelt helyszínné nyilvánításuk teljes mértékben érthető.
Attila hun fejedelem 450-es hadjárata során elpusztult római város romjaira épített ispánsági központ már a XI. században stratégiai jelentőségre tett szert, mint a nyugati határt védő végvár. A kora Árpád-kori sáncvárat később erős kővárrá építették ki, ezzel párhuzamosan a városfal szintén jelentős védelmet nyújtott a polgárságnak. Utóbbi fokozatosan egy háromszoros rendszerré formálódott.
A több ostromot is megélt várost a török soha nem foglalta el, Bocskai István is sikertelenül ostromolta, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem előtt viszont megnyitották a kapukat. A Rákóczi-szabadságharc idején a kurucok sem tudták bevenni.
A XVIII. században a katonai jelentőségét vesztő városfalakat fokozatosan elbontották, jelentős részük azonban megmaradt, főként ott, ahol a falak maguk is a házak részét képezték.
A ’60-as években megkezdődött a falak állagmegóvása, több helyen is láthatóvá, bejárhatóvá vált a városfal. Ezt a folyamatot egyébként a második világháború bombázásai is „segítették”, lévén a pusztítás a belvárost sem kímélte, így több szakaszon a romos házak lebontásával „kiszabadult” a várfal.
Bár az utóbbi években is folytak helyreállítások, így például a várfalsétány kialakítása 2012-ben, jól jelzi a szerkezet állapotát, hogy 2016 februárjában a fal egy része leomlott, szépen példázva ezzel, miért fontos a hazai romok folyamatos állagmegóvása.
Természetesen a soproni várfallal kapcsolatos tervekről is szerettünk volna többet megtudni, így például azt, hogy a város több pontján is fellelhető, többnyire romos külső városfalakat is bevonják-e a programba, ám ezekre a kérdéseinkre sem kaptunk választ.
Nem kiemelt várak
Füzér, Zemplén ékköve
Kisvárda – Nyílt merénylet a várprogram ellen
Nem véletlen, hogy a kisvárdai tervekről szinte semmit sem lehet fellelni az interneten, nekünk is csupán az Észak-Magyarország, a Hajdú-bihari Napló, a Kelet-Magyarország és a Bihari Napló közös turisztikai mellékletében sikerült nyomára akadnunk némi információnak.
Az még teljesen rendben van, hogy a vár nyáron-kora ősszel kezdődő tényleges felújítására másfél milliárdot különítettek el uniós forrásból, a munkálatokat megelőző régészeti feltárás pedig májusban kezdődik meg. Ám, amit Bodrog László, fideszes önkormányzati képviselő (aki egyébként a Nemzeti Őrsereg volt kapitánya) elárult a testület terveiről, már kevésbé tűnik üdvösnek:
„Nem egykor volt épületrészeket álmodtunk vissza, hanem modern épülettömbökben gondolkodunk egy meglévő történelmi környezetben.”
Ez gyakorlatilag nyílt beismerése annak, hogy a kisvárdai városvezetés homlokegyenest szembemegy a Nemzeti Várprogram célkitűzéseivel. Hiába építik ugyanis vissza két emelet magasan a hiányzó északi és keleti palotaszárnyakat, ha a nyugati helyére egy négyszer-ötször akkora alapterületű, „modern szerkezetű” monstrumot szánnak. De a fideszes politikus további meglepő információkkal is szolgált a kiadványban:
„A meglévő műemléket tehát nem bántjuk (milyen figyelmes tőlük… – a szerk.), csupán konzerváljuk (…), s ehhez olyan épülettoldalékokat illesztünk, hogy a meglévő épülettömeg hangulata is megmaradjon.”
Elég csak például a budapesti Iparművészeti Múzeum hiányzó szárnyának pótlása kapcsán napvilágot látott, futurisztikus, az eredeti épülethez semmiben sem illeszkedő látványtervekre gondolni, hogy nyugtázzuk, mennyire nem szoktak ezek a szépen hangzó elképzelések működni a valóságban.
Őszintén reméljük, hogy végül Kisvárdán sem kell majd a történelmi várhoz hozzábiggyesztett, lehetetlen formájú-színű, üveg-acél borzadályban „gyönyörködnünk”.
Egy ilyen, méretes blődséget ugyanis a várkert és a sáncrendszer tervezett helyreállítása sem ellensúlyozna, de a várszínház további működésére adott garanciák is soványnak tűnnek mellette.
Somló – Óriási adósságot törleszthetnek
A várban az Országos Műemléki Felügyelőség 1962 nyarán állagmegóvási munkákat végeztetett, ennek keretében megerősítették a szétvált falakat, a meglevő boltozatokat, a ledőlni készülő köveket. Ugyan 2012-ben és 2014-ben is zajlottak régészeti feltárások (elsősorban falkutatások), a további munkákról egyelőre semmilyen konkrét, nyilvánosan elérhető információt nem találtunk.
A vár részletes feltárására, állagmegóvásra és helyreállításra viszont óriási szükség van, ahogyan a turisztikai minőség javítására is, hiszen az impozáns romok között egyelőre semmilyen szolgáltatás nincsen, sőt, még a megközelítése is nehézkes.
Nagyvázsony – Konkrétumok nélkül
A később börtönként, majd pálinkafőzőként üzemelő épület állapota folyamatosan romlott, különösen azután, hogy a tulajdonos Zichyek felépítették új kastélyukat. A XVIII. század végén földrengés, majd 1857-ben tűzvész is rombolta. 1955-ben indult meg a régészeti feltárás és állagmegóvás, amit 2005-ben újabb munkálatok követtek.
Mivel az ikonikus lakótorony állapota folyamatosan romlott, ezért 2013-ben helyreállítások kezdődtek: jól mutatja, mennyi turista keresi föl, hogy a felújítás költségének felét a jegybevételekből tudták fedezni.
A Nemzeti Várprogram keretében eredetileg a második ütemben, idén induló rekonstrukció ugyan csúszik, de legalább benne maradhattak a programban. Egy korábbi, 2015-ös összesítésből az derült ki, hogy ennek keretében 1 milliárd 250 millió forintot kapnak, vagy inkább kaptak volna, azóta ugyanis nem tudni, hogy lesz-e elegendő forrás az eredetileg tervezet részleges rekonstrukcióra és a romok lefedésére.
Várgesztes – A gondos tulajdonos hiányáról
A környékbeli lakosság később széthordta az erősséget, így tűnt el lényegében a teljes külsővár. A 1932-ben a Munka Turista Egylete turistaházat épített a várban, később pedig megkezdődtek a tudományos igényű feltárások is. A ’60-as években meginduló állagmegóvás után a belső vár épülettömbjében turistaszálló és vendéglő nyílt.
Az egyre romló állagú épület 1996-ig állami, majd 2011-ig önkormányzati tulajdonban volt. A várat 1990 óta egy családi vállalkozás üzemeltette, a bérleti díj mellett gondozta az épületet. Igen ám, de a rendszerváltást követően a tulajdonosok (az állam és a megyei önkormányzat) semmilyen értéknövelő beruházást és javítást nem végzett. Sőt, a megye még eladásra is meghirdette az erősséget. Végül az addigra életveszélyessé vált gesztesi vár újra állami kézbe került. 2013-ban a turistaszálló és a vendéglő bezárt.
A várprogram részeként várhatóan épp az életveszélyessé vált részek helyreállítása kerül középpontba.
Csókakő – A társadalmi munka mintája
A civilek jelentős anyagi segítségének hála a napjainkig tartó rekonstrukció során megvalósult a kaputorony teljes rekonstrukciója, 2013 és 2015 között megújult a várfal, a kapitányi híd, a várkapu, az ágyúállás, valamint lépcső épült a kápolnához és a felsővárhoz.
A további tervek szerint 375 millió forint felhasználásával a várat teljesen helyreállítják, illetve folytatódik a régészeti feltárás is, melyhez a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 25 millió forinttal járul hozzá.
Mosonmagyaróvár – Méltatlan állapotban
Dr. Vér András, az épületben működő Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának várfelújítási programért felelős tisztviselője 2015-ben úgy nyilatkozott a várkerítés és a várhíd helyreállítását már saját pénzből megkezdték, a cél pedig a teljes rehabilitáció lesz.
Idén áprilisban dr. Virág Zsolt miniszteri biztos a helyszínen jelentette be: a kulturális örökségvédelem jegyében sor kerül a történelmi múlttal rendelkező vár részbeni rekonstrukciójára és állagmegóvására, másrészt pedig olyan turisztikai funkciók kerülnek kialakításra az épületben, melyek hozzájárulnak a város és a térség turizmusának fejlesztéséhez és látogatottságának növeléséhez:
Így a projekt során létrehoznak egy múzeumpedagógiai foglalkoztatót, ajándékboltot, kiállítótereket, vetítőtermet, és alkalmassá teszik rendezvények lebonyolítására a belső udvart.
Emellett a külső-belső építési rekonstrukciót és állagmegóvást műemléki feltárás és falkutatás előzi meg, majd sor kerül a vár külső környezetének és homlokzatának részleges felújítására.
A fertődi Esterházy-kastély, "a magyar Versailles" – Kiköltöző kertészeti szakiskola, beömlő állami milliárdok
„Amit a császár megtehet, azt én is megtehetem!” – e mondat szellemében látott neki Esterházy „Fényes” Miklós átalakítani és kibővíteni az Esterházy József által 1720-ban építtetett 22 szobás fertődi vadászkastélyt. 1766-re készült el az Esterházy-család új, minden addiginál nagyszabásúbb otthona, melyben a gróf 1773-ban még Mária Teréziát is vendégül látta.
Esterházy Miklós 1790-ben bekövetkezett halálával a 126 szobás, gazdag rokokó díszítéssel és bútorokkal berendezett kastély is majdnem az enyészeté lett: az örökösök elhagyták a hatalmas épületet, ami így villámgyors pusztulásnak indult: a tető beázott, az impozáns udvart felverte a gaz, a falakról mállott a vakolat, a díszterem alatti, művészi ízléssel berendezett Sala Terrana pedig birkák otthona lett.
Bár a századforduló, IV. Miklós herceg és Cziráky Margit grófnő beköltözésével megújulást hozott, a reneszánsz nem volt hosszú életű. Az idillnek a második világháború vetett véget: a berendezést széthordták, az ismét beázó szerkezet pedig kis híján összedőlt saját súlya alatt. 1959-ben a kommunista rendszer meglátta az idegenforgalmi lehetőséget az egykori arisztokrata lakhelyben, így megkezdődött a helyreállítása, ám az eredeti állapotokhoz közelítő rekonstrukció megkezdésére egészen 2009.szeptemberéig kellett várni.
A másfél milliárd forintos uniós támogatással megvalósuló felújítás első ütemére még erős szkepszissel is azt mondhatjuk, hogy feltétlen szükség volt: a 2012-ben lezárult munkálatok keretében megújult az idehaza páratlan szépségű díszudvar és befejeződött a kastély homlokzatának felújítása is, ami nemcsak állagmegóvással, de a szocialista időkben rámázolt sárga festék eltüntetésével is járt. De újra régi fényében tündökölhet a lépcsőház, a földszinti nyári hűsölő és a nyári ebédlő, valamint befejezték az emeleti dísztermek restaurálási munkáit is.
A második ütem még 2012-ben, 1,3 milliárdos uniós támogatásból indult, és 2015-ben ért véget. Ennek gyümölcse a Marionettszínház és a Narancsház épületeinek, valamint a kastély előtt található gránátosházak tetőszerkezetének és homlokzatainak, valamint a főépület két világítóudvarának és kazánházának megújulása, a barokk víztorony visszaépülése, a kínai lakk-kabinet és a porcelános szoba restaurálása. Több mint 200 millió forintos kertrekonstrukciós beruházás keretében ekkor tették rendbe a kastélypark elvadult területeit, és állították helyre az angolkertet is.
2015-ben már meg is kezdődtek a harmadik, 1 milliárd forintos uniós támogatásból finanszírozott ütem munkálatai: ennek keretében felújítják a Kiskastélyt, a Narancsház és Kiskastély közötti összekötő szárnyat, parkolókat alakítanak ki, rekonstruálják a díszudvar kandelábereit és megkezdődik a kastély Mária Terézia kiállítását gyarapító műtárgybeszerzés.
Még 2013-ban, a második ütem munkálatai közepette született meg a nagy felháborodást kiváltó döntés: a 60 éve a kastély nyugati szárnyában működő Porpáczy Aladár Kertészeti Szakközépiskolának távoznia kellett az ingatlanból.
Az „amit a császár megtehet” szellemiségét kissé félreértelmezve a kiemelt fontosságú projektként kezelt felújítást és a kastéllyal kapcsolatos feladatokat koordináló Zumbok Ferenc kormánybiztos a HVG-nek így nyilatkozott a kérdésről:
„Ez Magyarország legszebb barokk kastélya, szerintem mindenki egyetért abban, hogy nem arra való, hogy egy iskolát tartsunk fenn benne, semmi keresnivalója ott.”
Az intézménynek 2013. augusztus 15-éig kellett elhagynia a kastélyt, és a 2014/2105-ös tanévben kellett volna új épületbe költöznie, ám az erre szolgáló épületnek még se híre, se hamva nem volt. Tavaly év elején Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára, képviselői kérdésre válaszolva már kénytelen volt megígérni, hogy a beruházás 2016-ban elkészül és a diákok új épületbe költözhetnek, ám az ügyben azóta sem történt előrelépés.
Tavaly aztán az is kiderült, hogy melyik konzorcium folytathatja le a nyugati szárny felújítási munkálatait, mintegy 1,5 milliárd forintos beruházás keretében: 2016-tól a győri magánszemélyek tulajdonában álló, a Várkert Bazár felújítását is végző West Hungária Bau Kft. és az állami építési projekteket sorra behúzó ZÁÉV Építőipari Zrt. viheti tovább a fejlesztés következő ütemét, ami elvileg 2017. június 30-án fejeződik be.
Forster Központ, kicsiben: az Eszterháza Központ tündöklése és bukása
Ugyanez az intézmény vette át a nagycenki kastély és a fertőrákosi Püspöki Palota üzemeltetését is, ám 2017 januárjától feladatai ahhoz a Nistema Kft.-hez kerültek, amelyet az állam 2015 áprilisban vásárolt meg Kovács Gábor milliárdos vállalkozó Bankár Holding Zrt.-jétől.
A Nistema a szállodaként működő sopronbánfalvi pálos-karmelita kolostornak is tulajdonosa, illetve üzemeltetője. A cég vételárát a kormányzat nem közölte, a tranzakció milliárdos nagyságrendű lehetett.
Az Eszterháza Központ 2014-ben mintegy 1,4 milliárd forint, 2015-ben 839 millió, 2016-ban 791 millió forint költségvetési forrást kapott működésének támogatására, és a 2017-es költségvetésben is 791 millió forintot terveztek be. Ezekhez százmilliós nagyságrendű saját bevételek is hozzájöttek. A Napi.hu szerint a kormány az intézmény beruházásainak támogatására 2015-ben plusz 500 millió, 2016-ban pedig 300 millió forintot csoportosított át.
Geszt – Két miniszterelnök otthona
A tervek szerint a kormány további egymilliárd forintot ad az iskolára, amely ezzel kiköltözik az erősen lelakott épületből.
A kastély és a 27 hektáros park felújítását követően a tervek szerint a Magyar Református Egyház kapná meg az épületet, amiből „oktatási központot és találkozási pontot” hoznának létre. Ehhez azonban szükség van az állami vagyonról szóló törvény módosítására is, ami viszont kétharmados jogszabály. Az egyház a kastélyt nem adhatja el és nem terhelheti meg.
A három szintes, barokk – és copfstílusú kastélyt 1760 körül építették. A több kisebb, és annál nagyobb bővítésnek köszönhetően ma a vidéki, nemesi, de ugyanakkor puritán ízlésnek megfelelő, egyszerű kúria hangulatát idézi. Felújítása és oktatási célra történő hasznosításának helyességéhez kétség sem férhet.
Nem kiemelt kastélyok
Bajna – Általános, de részleges felújításra várva
A kastélyprogram keretében itt egy általános, ám csupán részleges felújítást terveznek, melynek keretében rekonstruálnák a főépület szobáit, újra bejárhatóvá tennék a melléképületeket, interaktív kiállítás nyílna a Sándor-Metternich család és a kastély történetéről, az egykori narancsházban rendezvényhelyszínt alakítanának ki és restaurálnák a megmaradt barokk és klasszicista falképeket is. A tervek szerint megújul és szabadon bejárható marad a kastélypark, ami a jövőben pihenőpontokkal és játszótérrel fogadná a látogatókat.
Fehérvárcsurgó – Kakukktojás?
2014-ben 240 millió forintból megkezdődött a kastélypark felújításának első üteme, ami a terület központi részének rendezését, kertészeti munkáit, a kerti pavilonok és a hidak újjáépítését és a kiszáradt tó rekonstrukcióját tette lehetővé.
Bár a kastélyhoz tartozó melléképületek egy része tényleg elhanyagolt állapotban van és többségükre valóban ráférne egy alapos felújítás, erőteljesen nézőpont kérdése, hogy erre érdemes-e a program forrásait átcsoportosítani: egyfelől megfontolandó egy, már funkcióval rendelkező, színvonalasan működő létesítmény további támogatása a még jobb kihasználtság érdekében; másrészt viszont jogosan merülhet föl a kérdés, hogy nem kellene-e inkább olyan, a listáról végül lehúzott épületek – a szó legszorosabb értelmében vett – megmentésére költeni, melyek lassan az összedőlés határára kerülnek.
Komlódtótfalu – Nagy lehetőség és nagy szükség
Turisztikai potenciált főleg elhelyezkedése rejt magában: az északkeleti határ mellett fekvő település nevezetességéhez akár Ukrajnából vagy Erdélyből is érkezhetnek majd látogatók. A felújítás azonban önmagában nem lesz elegendő, hiszen ki is kell tudni használni, illetve fenn is kell tudni tartani a megújuló kúriában rejlő előnyöket. Emiatt érdemes lesz körültekintően átgondolni a beruházást, ebből a szempontból pedig nem áll könnyű feladat a komlódtótfaluiak előtt.
Körmend – Ismerős cég a kastélykapuban
Laikusként is elég egy pillantást vetni akár a főépületre, akár a szárnyakra ahhoz, hogy lássuk, az idő vasfoga nem kímélte a falakat: a málló vakolat alól rengeteg helyen a téglák bámulnak vissza az emberre, a kerítés alkotóelemei közül is meredezik a gaz, a főépület körüli zöldterület pedig eléggé foghíjas.
2013-ban ezért megindult az épületegyüttes állami támogatású felújítása: az első ütemben egy, a gyermekkönyvtárnak helyet adó kisebb épületet hoztak helyre, 2014 és 2016 között pedig megvalósult a Batthyány Örökségközpontnak és a színházteremnek otthont adó volt lovarda felújítása (a munkálatokhoz az állam félmilliárd forinttal járult hozzá). 2016-ban bejelentették a majdnem negyven hektáros kastélykert és az egykori vadászlak felújítását, amihez a Norvég Alap 147,5 millió forinttal támogatott.
Ezeknek a munkálatoknak azonban, sajnos, nem ez az egyetlen érdekes aktuálpolitikai vetülete: a vadászlak felújítására hirdetmény nélkül lebonyolított, nettó 100 millió forintos tendert ugyanis, egyedüli indulóként itt is az építőipari gigaberuházások kivitelezőjeként elhíresült ZÁÉV nyerte. A Peresztegi Imre vezette, tisztázatlan tulajdonosi hátterű cég végezte az eddigi renoválási munkálatokat is, amiből 956,6 millió forintnyi körmendi közbeszerzést zsebelhetett be az állami tendereken egyébként „a radar alatt” taroló vállalkozás, amit már Mészáros Lőrinccel is összefüggésbe hoztak.
Ennek tükrében elmondhatjuk, hogy műemlékvédelmi és turisztikai szempontból kiemelten fontos, hogy a Batthyány-Strattmann-kastély bekerült a felújítási programba, ám félő, hogy ennél sokkal többet nyomott a latba, hogy valakik nagyot kaszálhassanak a felújítási munkálatokon.
Sümeg, püspöki palota – A munka dandája még hátra van
Állapotára jellemző, hogy 1875-ben Eötvös Károly, Utazás a Balaton körül című könyve alapjául szolgáló utazása során felkeresve már csak egy „gazdátlan palotáról” tud beszámolni. A második világháborút követően államosították: volt kollégium, általános iskola és középiskolai technikum is. A freskókat lefestették, a termeket szétszabdalták, bútorzatának jelentős részét széthordták.
Az egyetlen, állami tulajdonban álló püspöki palota egyes részei (keleti szárny) ma felújított állapotban megtekinthetőek, ám legnagyobb része jelentős restaurálásra vár.
A palota felújítása évek óta tart: rendbe hozták a tetőszerkezetet és megújult a homlokzat is. A belső terek felújításához elengedhetetlenül szükséges kutatásokat 2015-ben végezték el: ekkor a kastélybelső felmérése és kutatása során falkutatás és régészeti módszerrel történő járószintek alatti feltárás, valamint festő-restaurátori falképszondázást végeztek a szakemberek.
Szécsény, Forgách-kastély – Teljes felújítás után újabb felújítás?
A középkori várkastély alapjaira felhúzott barokk épületet 1753-1756 között építette a Forgács család. A később többször is gazdát cserélt kastélyban a második világháború végén szovjet hadikórház működött, báró Kisfaludi Lipthay Béla jelképes összegért adta el a magyar államnak. A jelenleg is állami tulajdonban lévő épület kiemelt műemlék, régészeti védelem alatt áll, parkja egyben természetvédelmi terület. A kastélyban, működik a Kubinyi Ferenc Múzeum, amely Nógrád megye régészeti, történeti emlékeit gyűjti.
A H alaprajzú, Grassalkovich-típushoz sorolható épületben – mivel a középkori vár még álló falait is felhasználták – rejtve, de megmaradt az egykori várkastély öregtornya és néhány falrészlet. Érdekesség, hogy a végvár egykori északnyugati sarokbástyáját romantikus kerti lakká alakították, így ez is megmaradt az utókornak. Nagy kérdés, hogy a kastélyprogram részeként milyen munkálatokat terveznek a tizenkét évvel ezelőtt komplex felújításon átesett kastélyban.
Itt olvashat bővebben a kastélyról.
Szécsény-Benczúrfalva, Benczúr-kastély – Kis kárpótlás Nógrádnak
A többször átalakított épület ma a Szécsényi Múzeum raktára: rendezetlen, elhanyagolt állapotban van, parkja szintén, így a programba való bekerülése tökéletesen indokolt.
Tata, Esterházy-kastély – 1,5 + 3
Itt vették őrizetbe a második királypuccs után IV. Károlyt, Zita királynét és kíséretüket. A világháborús pusztítást természetesen nem kerülhette el a kastély: a bútorokat a szovjet csapatok tönkretették, vagy a lakosság hordta szét. A háború után a városi kórház kezelésébe kerül. Végül 1999-től a pszichiátria kiköltöztetése után kiürül, azóta a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága kezelésében van.
A Nemzeti Kastélyprogram részeként már elindult a kastély felújítása. Megkezdték az úgynevezett kiskastély tetőszerkezetének cseréjét, és uniós támogatással újulhat meg teljesen a főépület és a kiskastély déli szárnya. Az eddig teljesen sárga kastély a felújítás után fehér lesz. Lesz látogatóközpont és külön rendezvényterem, melyben a tervek szerint esküvőket és családi programokat tartanak majd.
Tavaly Michl József tatai polgármester azt mondta: a beruházás 1,5 milliárd forintba kerül majd (többet ugye nem is kaphatna egy vár és kastély sem), de ez csak az első ütemnek tekinthető, ugyanis a teljes épületegyüttes megújuljon, még 3 milliárd forintra lenne szükség.
Várpalota, Zichy-kastély – Trianon múzeum és folytatódó felújítás
Az egyemeletes kastély jellegzetessége a tetején kiemelkedő, ovális csonkatorony, illetve a szintén ovális könyvtárszoba. A második világháborúban az épületben jelentős károk keletkeztek. Később a kommunista párt székháza lett, majd 1956-ban a karhatalmisták rendezkedtek be itt: 1957 márciusában tömegesen hurcoltak ide embereket, félve a MUK-tól („Márciusban Újra Kezdjük”).
Az erősen felújításra szoruló épületben ma hazánk egyetlen, a trianoni békediktátummal és annak következményeivel foglalkozó múzeuma működik.
És amik kimaradtak
A várak közül- tényleg csak felsorolás szinten, és a teljesség igénye nélkül – sokszor az elfeledéstől kéne megmenteni számos erősséget, sőt, sok helyen még csak a vár helyét tudták meghatározni, így még az ásatások is hátra vannak. Ilyen erősségünk például Essegvár, Berzence vára, a bujáki vár, Füzérkő vára, Oroszlánkő vára, Odorvár, Cserépvár, a dédesi vár, a domoszlói Oroszlánkő vára, Felsőtárkány vára, a magyar történelem és irodalom fontos helyszíne, Drégelyvár, a már csak nyomaiban fellelhető ecsegi Ilonavár, a gönci Amadé-vára, Világosvár, Birinyivár, a hegyesdi vár, Damásd vára, Zuvár, a kácsi vár, a komlóskai Solymos vára, Kanázsvára, Benevára, Gerencsérvára, Ágasvára, a hasznosi vár, Zádor-vára, Salgó vára, Rezi vára, Zagyvafő vára, Latorvára, Szanda vára, Szendrő vára, Éleskővár, Bátorkő vára, vagy épp Vitányvár.
Jó állapotban van ugyan, de volna még mit tenni Boldogkőváralján, további lehetőségeket rejtene a kisnánai vár, vagy épp a baranya megyei Márévár. Nagyon ráférne a felújítás a pécsi városfalra is – érthetetlen a programból való kimaradása – különösen annak fényében, hogy a soproni mellett a pécsi a másik jelentős városfallal rendelkező városunk. Kimaradt a hazai várak egyik legszebbje, a siklósi vár, vagy épp a regényes siroki vár.
Sajnálatos módon kikerült a programból a festői szépségű döbröntei Szarvaskő vára, a szerencsi Rákóczi-várkastély, a regéci vár, a hollókői, a nógrádi vár, a kereki Fehérkő vára, Csobánc és Szigliget, ugyanakkor az is igaz, hogy több vár esetében folyamatosak a helyreállítások, a programtól függetlenül.
A várprogramhoz hasonlóan, a kastélyok terén is vannak olyan, gyalázatos állapotban lévő, már-már a végső fizikai megsemmisülés szélén álló kastélyok, melyek még így is épített örökségünk felbecsülhetetlen kincseit képezik, mégsem merült föl, hogy a program bármelyik fázisába bekerüljenek. Holott ezek megmentése nem csak a mindenkori kormányok múlttal szemben létező súlyos adósságát törleszthetné, de a jelen gondjaira is megoldást kínálna az épületek otthonául szolgáló régiók, illetve települések számára.
A teljesség igénye nélkül mi a következő nemesi lakokat ajánlottuk volna a program összeállítóinak figyelmébe: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a gávavencsellői és a tiszavasvári Dessewffy-kastélyokat, a vásárosnaményi Eötvös-kúriát; Hajdú-Bihar megyében a debreceni Vértessy-kúriát és a nyírmártonfalvai Melánia kastélyt; Tolna megyében a tengelic-alsóhídvégi Hiemer-Jeszenszky- és Jeszenszky-kastélyokat, a tengelic-katalinpusztai Schell-kastélyt és a tengelici Csapó-kúriát; Somogyban a böhönyei Festetics-kastélyt, a barcs-somogytarnócai Széchenyi-kastélyt, a barcsi Kremsier-kastélyt, a gyugyi Kacskovics-kastélyt, a kercseligeti Maár-kastélyt, a kéthelyi Hunyady-kastélyt, a ladi Hoyos-kastélyt, a mikei Somssich-kastélyt és mauzóleumot, valamint a nágocsi Zichy-kastélyt; Fejér megyében a sándorházai Sigray-kúriát; Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az abaújszántói Patay-kastélyt és a sajóládi Erdődy-vadászkastélyt; Baranyában a boldogasszonyfai Igmándy-kúriát; Veszprém megyében a balatonedericsi Nedeczky-kastélyt; Vas megyében a bucsui Széll-kúriát; Győr-Moson-Sopron megyében pedig az ikrényi Lamberg-Merán-kastélyt.
Végül, de nem utolsó sorban
Konklúziót nem vonunk, hiszen a program jelenleg is tart, sőt, igazából most indul csak be igazán, így pár hét, pár hónap múlva számos pontban elavulttá válnak a 2017 júniusában leírtak.
Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a hazai épített örökség iránt érdeklődőknek és aggódóknak részletgazdag képet adhattunk a Nemzeti Vár- és Kastélyprogramról, azt pedig már csak remélni tudjuk, hogy minél kevesebb hibával tettük ezt.
Amennyiben hibát, hiányosságot vagy tárgyi tévedést találnak cikkünkben, kérjük, bátran írjanak a bazso pont balint kukac alfahir pont hu, illetve a tari pont tamas kukac alfahir pont hu email címekre.
A téma hatalmas, így jelen dolgozatban – akármennyire is tűnik majd furcsának – csupán a felszínt kapargattuk, ám ez így sem jelent könnyű olvasmányt. Ahogyan nem jelent egy végső, statikus állapotot sem, hiszen ami június közepén még friss információnak számított, pár hónap múlva bizony már jócskán elavulttá válik. Remélhetőleg.
Nem is húzzuk tovább az időt, főzzön egy jó teát, esetleg készítsen egy jó fröccsöt magának, dőljön hátra és kalandozzon el velünk az utóbbi évek egyik legfontosabb és legizgalmasabb programjában!
Látható, hogy az első ütemben szereplő öt vár esetében már tavaly meg kellett volna kezdődniük a munkálatoknak, ahogyan a második ütem esetében pedig idén. Hogy a 32 vár sok vagy kevés, nem tisztünk eldönteni, ahogyan azt sem, hogy melyik, esetleg szívünknek kedvesebb vár miért maradt ki, vagy éppenséggel miért került fel az akkori listára. Mint látható, mind állapotuk, mind felhasználásuk terén óriási különbségeket fedezhetünk fel az egyes várak esetében.
Így például van köztük olyan, amely – divatos szóhasználattal élve – „élő várként” funkcionál, részben helyreállítva ad otthont konferenciáknak, kulturális eseményeknek, lovagi játékoknak vagy éppen kiállításoknak. Ilyen többet között Diósgyőr, Sümeg, Eger, Visegrád, Sárvár, vagy Füzér, aminek évek óta tartó felújítása lassan a végéhez közeledik, mintegy jelképezve a várprogram szükségességét: azt az óriási régészeti, levéltári, művészeti és nem utolsósorban építészeti feladatot, amit egy vár – adott korszakon belüli – közel-korhű helyreállítása és funkcióval megtöltése jelent, különösen pedig egy olyan régióban, amit kiemelten sújt az elvándorlás és a munkanélküliség. Korábbi cikkünkben annak mentünk utána, mit is jelent ez a munka és mit sikerült elérni.
De ugyanígy megtalálhatjuk a listán a másik végletet is, ahol a vár már valóban rom, így első körben nem a hasznosítás és programokkal való feltöltés a legfontosabb feladat, hanem az ásatás és az állagmegóvás, vagyis a megmentés. Így például Fehérkő, a tragikus állapotban lévő Nógrád, Döbrönte, a szinte már észrevehetetlen Csobánc, vagy épp a soproni várfal, aminek egy szakasza pont tavaly februárban roskadt össze. És akkor nem beszéltünk még sok száz, szinte csak a szakemberek és a hátizsákos turisták számára ismert romról, vagy rommaradványról.
A Mandiner.hu által 2016 februárjában közzétett táblázat az akkor hatályban lévő Várprogramban szereplő várakat négy kategóriába sorolta:
1. kategória: állagmegóvás;
2. kategória: állagmegóvás, helyreállítás és egy építészeti egység rekonstrukciója
3. kategória: állagmegóvás, helyreállítás és részleges rekonstrukció
4. kategória: állagmegóvás, helyreállítás, rekonstrukció
Az elsőbe Szigetvár, Szerencs, Csókakő, Simontornya, Hollókő, Kereki (Fehérkő vára), Döbrönte (Szarvaskő vára), Szigliget; a másodikba Gyula, Mosonmagyaróvár, Várgesztes, Várpalota (Thury-vár), Csesznek, Somló (Doba), Nagyvázsony, Ónod, Regéc, Sárospatak; a harmadikba Sümeg, Füzér, Tata, Visegrád, Kisvárda, Kőszeg; a negyedikbe pedig Eger és Diósgyőr vára került be.
Végül 2015 augusztusában jelent meg a felhívás: a két programra összesen 33 milliárd forint különítettek el. A fejlesztési programban a várak és kastélyok minimum 50 millió forint, maximum 1,5 milliárd forint támogatásban részesülhetnek, de a világörökségi helyszíneken a támogatás elérheti a 3 milliárd forintot is. A pályázók turisztikai profil kialakítására, fejlesztésére, az élményszerű látogatás feltételeit biztosító interpretációs és látogatómenedzsmentet célzó fejlesztésekre, többfunkciós terem és kiállítótér kialakítására, valamint kulturális, művészeti rendezvények, fesztiválok lebonyolítására alkalmas infrastrukturális feltételek fejlesztésére pályázhattak.
Műtárgyprogram
Nemzeti Várprogramról szóló kormányhatározattal egy napon jelent meg a „a közgyűjteményekben őrzött, állami tulajdonú kulturális javak felújított kulturális örökségi helyszíneken történő elhelyezését szolgáló Műtárgyprogramról” szóló döntés is.
A kastély- és várprogram mellett, azzal párhuzamosan futó tervezet célja, hogy a hazánk kulturális örökségének hiteles megőrzése, fenntartása és minél szélesebb körű bemutatása érdekében a nemzeti vagyon részét képező felújított kulturális örökségi helyszíneken – különösen a kastélyokban és várakban – az eredeti környezetükben, a látogatók számára bemutatható módon kerüljenek elhelyezésre a közgyűjteményekben őrzött, a helyszínhez, az adott korszakhoz, történelmi családhoz vagy személyhez köthető, a helyszín turisztikai vonzerejét növelő, állami tulajdonban lévő vagy állami tulajdonba kerülő kulturális javak.
Ennek érdekében kiemelt cél volt, hogy – amennyiben az örökségvédelmi, állományvédelmi és vagyonbiztonsági követelmények teljesülnek – a kulturális javak a felújított, illetve helyreállított kulturális örökségi helyszíneken kerüljenek elhelyezésre. A Műtárgyprogram részletes intézkedés- és ütemtervének, valamint a Nemzeti Kastélyprogram két helyszínére kidolgozott mintaprojektnek 2015. október 31-ig kellett elkészülnie. Sajnos azóta a programról semmit nem tudni, de várhatóan a felpörgő műemlékfelújításokkal együtt ez is új lendületet vesz.
A két, egymással párhuzamosan futó program mellett vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a hazai váraink és kastélyaink nyomorúságos állagához hasonlóan a vidéki szálláshelyek sincsenek jobb állapotban. Ezért a 2015 végén kiadott kormányhatározat értelmében a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram keretében megújuló műemlékek gazdaságos üzemeltetése érdekében a két program részét képező projektek tervezése során úgy határoztak: „be kell mutatni, hogy a hasznosítási programhoz illeszkedő szálláshelyek rendelkezésre állnak-e, és hol szükséges azok fejlesztését a projektekhez kapcsolódóan megvalósítani”.
Ugyanebben a határozatban kismértékben módosították a várprogram három ütemét, így került a már tulajdonképpen elkészült Füzér az első ütembe, a másodikba pedig Kőszeg, a Kastélyprogram ütemét viszont – még – nem módosították.
Egy évvel később viszont jelentősen átalakították a programot, aminek köze lehetett ahhoz is, hogy a műemlékvédelem területét is elérte a nagypolitika, a Fideszen belüli hatalmi harcok pedig kihatottak a tervezésre is. Éppen ezért érdemes egy kitérőt tennünk a politikába.
A vár- és kastélyprogramért korábban felelős Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ elnöke, Sághi Attila 2015 nyár elején távozott a központ éléről, őt Sárváry István váltotta (Sághi elődje Cselovszki Zoltán volt, akit pedig a pletykák szerint L. Simon rúgatott ki Lázárral). Sárváry a harmadik Orbán-kormány óta a miniszterelnökségnek dolgozott, kinevezését megelőzően többek között a Várkert Bazár projektjében is részt vett, mint a munkákat irányító kormánybiztosság munkatársa. Sárváry feladatai között volt a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram elindítása, ami mint láthattuk korábban, 2015 júliusában el is indult. Ő azonban egy év múlva, 2016. augusztus 15-el szintén távozott a központ éléről, akkori lapinformációk szerint egyszerűen azért, mert L. Simon László emberének számított. Helyére január 1-jéig Varga István került.
A hazai örökségvédelmet átfogó központ kálváriája ezzel nem ért véget, ugyanis a kormány 2017. január 1-jével – szép csendben – megszüntette, tevékenységét pedig szétosztotta.
Így került a kastély- és várprogram élére dr. Virág Zsolt jogász-művészettörténész.
- 2006-10 között a Magyar Országgyűlés Sport és Turisztikai Bizottsága Kastélyok, Várak, Falusi Turizmus Albizottságának szakértője kastély-ingatlanfejlesztés, kastélytörténet, kastélyturizmus témakörökben.
- 2005- Várak, kastélyok, templomok szaklap szerkesztőbizottsági tagja
- 2004-05 Kárpát-medencei Kastélykrónika szaklap szerkesztőbizottsági tagja
- 2003- Magyar Kastélyok és Kúriák Egyesületének alelnöke
- 2003-06 a Magyar Országgyűlés Idegenforgalmi Bizottsága Kastélyok, Kúriák, Várak Albizottságának szakértője kastély-ingatlanfejlesztés, kastélytörténet, kastélyturizmus témakörökben – Albizottsági elnök: Kovács Ferenc országgyűlési képviselő
- 2003- Magyar Kastélyprogram Kht. (2008-tól Nonprofit Kft.) ügyvezető igazgatója
Mint fentebb írtuk, a változások mellett – vagy éppen ezért – végül tavaly év végén jelent meg a Magyar Közlönyben a teljes program felülvizsgálata: mindkettőt jelentősen átszabták, 11 kastély és vár pedig kiemelt helyszínné vált. A teljes programra 40 milliárd forintot különítettek el.
Míg korábban 35 kastély, valamint 34 vár szerepelt a tervekben, a módosítással előbbiből mindössze húsz, utóbbiból 19 maradt, ráadásul sok olyan műemlék is bekerült, amely a korábbi tervezetek között nem szerepelt. Az sem teljesen mindegy, hogy pontosan mi került be: látni fogjuk a listából, hogy igencsak meglepő helyszíneknek sikerült a program részeivé válni.
Az egri Várhegyen már a XIII. században állt egy kisebb erősség, melynek igazi fejlődése az ország tatárjárás utáni újjáépítésével kezdődött, amikor az egri püspök parancsára magas kőfalakat kapott. A könnyen faragható, de gyenge fagyálló képességű riolittufa azonban gyakran leomlott, ami miatt a vár rendszeres karbantartást igényelt. A tüzérség megjelenésével a klasszikus lovagvár jellegű (magas, vékony falakkal épített) egri erődítés több szempontból is kritikusan elavult, s falai fölött az Almagyar dombról is át lehetett lőni.
A hódító Oszmán Birodalommal szemben kialakított végvárrendszer fontos tagjának számító várat a XVI. század első felében külső és belső részre osztották, a védműveket Alessandro Vedani tervei alapján korszerűsítették. Eger élére 1548-ban nevezték ki Dobó Istvánt várkapitánynak, aki legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy az erődítményt felkészítse a török támadásra, amely 1552 szeptemberében be is következett. A falak többsége az ostrom során súlyosan károsodott, újjáépítésük és modernizációjuk évtizedekig tartott.
Az erősség végül 1596-ban került török kézre, akik a hódoltság idején tovább bővítették. A várat a Habsburgok 1687-ben vették vissza, 1701-ben a császári haditanács felrobbantatta a feleslegessé vált külső védműveket, így a Rákóczi-szabadságharcban csak a belső vár kapott kisebb szerepet.
Ezt követően a régi dicsőség színhelyének köveit szekérszámra hordták el a városi építkezésekhez. A régészeti kutatómunka és helyreállítás csak 1862-ben kezdődött meg és egészen 1870-ig tartott. Az erőd tudatos lebontása a 18-19. század fordulóján óriási károkat okozott a vár középkori és kora újkori emlékeiben.
A Horthy-rendszer megszilárdulásának időszakában – 1919. augusztus elejétől 1921 végéig – 300 kommunistát tartottak fogva a Várlaktanya helyiségeiben, majd a komplexum 1939 szeptemberétől az Egerbe menekült lengyel tisztek egy csoportjának adott otthont. A Vörös Hadsereg betörése után, 1945 januárjától itt állították fel az ország első internálótáborát, majd a vár egy ideig a szovjet csapatok állomáshelyéül szolgált.
Az 1947-es államosítás után a pincét nem használták, ami ezért megroggyant és életveszélyessé vált. Az 1970-es évek végén vasbeton szerkezettel megerősítették, a veszélyes szakaszokat betonnal betömedékelték.
A vár rekonstrukciója 2009-ben kezdődött, a régészeti feltárások pedig 2013-ban indultak újra.
A 2014 végén zárult első ütemben készült el a látogatók elől évtizedek óta elzárt Török-kert rekonstrukciója, felépült a fegyvertár, befejeződött a közművek cseréje, és elkészült a Szép-bástya rekonstrukciója is (ezt végül csak 2016-ban nyitották meg a nagyközönség előtt), a várat ekkor nyilvánították nemzeti emlékhellyé.
Ekkor adták át a 170-180 millió forintos beruházás keretében elkészült Külső Vársétányt is, ami a panorámaélményen túl, elvileg az épület megközelíthetőségét hivatott javítani, ám a 384 méteres szakaszt nem akadálymentesítették, így mozgáskorlátozottaknak továbbra is problémát okoz a feljutás.
A 2016. május 8-án lezárult második ütemben az aknafolyosó meghosszabbításával a Dobó utca 12. szám alatti épületből újabb közlekedési kapcsolat létesült a várba. Az aknafolyosó egy része korábban is látogatható volt, ám annak déli vége még a vár 1596-os ostroma során beomlott, így ez a rész 420 év után lesz ismét járható. A Kazamatában interaktív, multimédiás elemekkel tarkított kiállítások valósultak meg.
A munkálatok során több falszakaszt is megerősítettek, helyreállítottak és új közlekedő felületeket alakítottak ki. Ennek keretében újult meg a Setét-kapu is.
A következő fejlesztési ütem keretében – 5,5 milliárdosra becsült összegből – többek között a következő célkitűzések szerepelnek a város 2014-2020-as integrált településfejlesztési stratégiájában:
Déli kapu: A vár fő beléptetési pontjánál új pénztárépületet, vizesblokkot, kerékpár- és babakocsi-tárolót alakítanak ki.
Hippolyt-kapu: A kapubelsőben lépcsőt alakítanak ki, ami alternatív megközelítési útvonalként üzemelne a várudvar felé, de a Varkoch-kapu kiváltására vagy átbocsátó képességének kiegészítésére is alkalmas lehet.
Varkoch-kapubástya: A kapubástya teljes rekonstrukciója magában foglalja az eredeti helyén visszaállításra kerülő, működőképes, korabeli szerkezetű felvonóhidat, farkasveremmel, ahol az emeletes kapu felvonószerkezete is látható lesz, illetve a legfelső szinten kilátót létesítenek.
Déli várfal: A várfal védműveinek rekonstrukcióján (gyilokjáró, falszövet, mellvéd) túl, a vár történelmi örökségének nemzetközi kontextusba helyezését erősítő bemutatóhely kialakítását tervezik.
Zászlódomb: Belsejében 3D panoráma vetítőterem kerül kialakításra 50-60 fő részére, az 1552. évi ostromot, a török túlerő elleni heroikus küzdelmet hitelesen bemutató látványos animációs és élőszereplős filmmel.
Ispotály-pince: Az animációra is lehetőséget nyújtó állandó kiállítás keretén belül kerül bemutatásra az eredetileg is ezzel a funkcióval rendelkező helyszín.
Cipóosztó ház: Középkori látványkonyha és vendéglátóhely valósul meg a váron belüli történelmileg hiteles helyszínen. Szerepe elsődlegesen a korabeli hangulat erősítése, kizárólag korhű, kézműves termékek bemutatása és értékesítése lenne.
Képtár épület: A jelenlegi kiállítási tér funkciója megváltozna és a továbbiakban egy minimum 150 fős rendezvényközpontot alakítanának ki benne, ami konferenciák megtartására is alkalmas lenne.
A Diósgyőri kővár elődjéül szolgáló földvár már a XIII. században a Szinva-patak völgyéből kiemelkedő szikladombon állt, ám 1241. körül a tatárjárás során elpusztult. IV. Béla király a tatárjárás után kedvelt hívének, Ernye bánnak adományozta a helyet. Az ő fia, István nádor volt az első, ovális gyűrűvel övezett, két kerek toronnyal ellátott kővár építtetője.
Nagy Lajos 1364-ben nagy birtokrészt csatolt a várhoz, a nemzetségi vár helyén pedig itáliai és dél-francia mintára gótikus várkastélyt építtetett. A falakat körülölelő vizesárokkal, négy hatalmas, bevehetetlennek látszó saroktoronnyal, a tornyokat összekötő emeletes lakosztályokkal valamint a korabeli Közép-Európa legnagyobb lovagtermével Diósgyőr vára az ország legszebb és legpompázatosabb erődítménye volt. Királyi székhelyként akkoriban vált jelentőssé, amikor Lajos a lengyel királyi trónt is elfoglalta (koronázását is itt ünnepelte). 1381-ben itt írták alá a torinói békét.
Lajos halála után, 1526-ig hat királyné jegyajándékba kapott vidéki rezidenciájaként szolgált: ezért is emlegették akkoriban Diósgyőr várát „a királynék jegyruhájaként”.
A mohácsi csatavesztés után a vár zálogos birtokosok kezére került, és hamarosan megkezdődött a 300 éven át tartó pusztulása: a XIX. századra már csak romok maradtak belőle.
1934–36-ban már folyt tudományos igényű feltárás a várban, ám a második világháború után csak 1962-ben kezdődhettek újra munkálatok. A tíz éves kutatás eredményeként, az akkori emlékezetpolitika jegyében, a várat rom állapotban konzerválták.
2013-ban a Diósgyőr-Lillafüred komplex kulturális és ökoturisztikai fejlesztése projekt vállalkozott arra, hogy az erősség teljes épületrészeit rekonstruálják. A 2,7 milliárd forintos beruházás emellett magában foglalta a Lovagi Tornák Tere és a hozzá kapcsolódó Vásártér kialakítását is.
2014. augusztus 30-án került sor az első ütemben – egy torony kivételével – szinte teljesen felújított vár átadására. A három újjászületett palotaszárnyban újraalkották a nevezetes lovagtermet, a várkápolnát és a királynék lakótermét is. 2015-ben pedig elkészült a 2014-ben bezárt, és azóta nem üzemelő Várfürdő területét részben elfoglaló Lovagi Tornák Tere, valamint a Vásártér.
Azonban Miskolc 2014-2020-as desztinációfejlesztési stratégiája még a 2013-as terveknél is merészebb elgondolásokat álmodott meg a várprogram keretében finanszírozandó második ütemre:
Rendbe tennék az úgy nevezett külső várat, tehát a főépületet körülvevő védműveket. Az eddigi műemlékvédelmi érvek – „maradjon meg a romszerűség, mert úgy hiteles” – figyelmen kívül hagyásával a negyedik tornyot is teljesen rekonstruálnák, és visszaállítanák a régi tetőszerkezetet. Ezen felül helyreállítanák és feltöltenék a vizesárkot.
Turisztikai célokat szolgáló közlekedési fejlesztések keretében létrehoznák a Diósgyőr-Lillafüred kerékpárutat, és az „élő vár” koncepció keretében nemzetközi szintű turisztikai marketinget folytatnának és folyamatos vonzerőt jelentő programokat szerveznének.
A fejlesztések kapcsán azonban itt sem hiányoznak az olyan „apró” szépséghibák, mint például az a plusz 400 millió forint, amit az önkormányzat a Modern Városok Program keretében, közbeszerzésként költene útfelújítási munkálatokra. A céllal önmagában nincs baj, de a programban nem szerepel az ilyen természetű munkálatok finanszírozása.
De a Műemléki Tanácsadó Testület sem volt túl kegyes az olyan tervekkel szemben, melyek szálloda létesítését körvonalazták az épületben. A miskolci önkormányzat által 2016 októberében kiírt közbeszerzés kapcsán a vár egyik szintjére tervezett szálló megvalósítását mind a vár műemléki homlokzata, mind a majdani üzemeltetés szempontjából problémásnak ítélte a testület.
Ugyan a Nemzeti Várprogram részét képező projektek tervezése során valóban be kell mutatni, hogy rendelkezésre állnak-e a hasznosítási programhoz illeszkedő szálláshelyek, és ahol szükséges, azok fejlesztését a projektekhez kapcsolódva tényleg meg kell valósítani, de ez korántsem azt jelenti, hogy a sok esetben nemzeti emlékhely státusszal rendelkező műemlékekben kellene kialakítani ezeket.
Amellett, hogy a hiteles történelmi környezetben a szállodák nem tudnák kellő színvonalon kiszolgálni a vendégeket, az ilyen formában történő vendéglátás a felújított várakban idővel komoly károkat okozhat, az amortizáció mértéke pedig feleslegessé tenné a felújításba fektetett erőfeszítéseket.
Szerencsére az ügyben jobb belátásra tért az önkormányzat, és a vár közelében más helyet keresnek a szállodának.
Így festene Rostás László, Miskolc város főépítésze által megálmodott kész vár teljes pompájában. A látványterveket még tavaly márciusban mutatták be a várban rendezett konferencián, melyről portálunk is részletesen beszámolt.
Az önkormányzat az ellenzéki kételyek ellenére – miszerint a tervezett nagyberuházások csak uniós pénzből, hitelből vagy éppen kormányzati támogatásból valósulhatnak meg – tavaly novemberben még ragaszkodott álláspontjához, hogy a városnak 35 milliárd forint áll rendelkezésre, ami elegendő lesz többek között a vár fejlesztésének folytatására is.
A római Scarbantia alapfalaira épült középkori városfal maradványai Sopron valóságos ékkövei. Lehetnének. Saját és környezetük jelen állapota azonban inkább elkeserítő, így kiemelt helyszínné nyilvánításuk teljes mértékben érthető.
Attila hun fejedelem 450-es hadjárata során elpusztult római város romjaira épített ispánsági központ már a XI. században stratégiai jelentőségre tett szert, mint a nyugati határt védő végvár. A kora Árpád-kori sáncvárat később erős kővárrá építették ki, ezzel párhuzamosan a városfal szintén jelentős védelmet nyújtott a polgárságnak. Utóbbi fokozatosan egy háromszoros rendszerré formálódott.
A több ostromot is megélt várost a török soha nem foglalta el, Bocskai István is sikertelenül ostromolta, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem előtt viszont megnyitották a kapukat. A Rákóczi-szabadságharc idején a kurucok sem tudták bevenni.
A XVIII. században a katonai jelentőségét vesztő városfalakat fokozatosan elbontották, jelentős részük azonban megmaradt, főként ott, ahol a falak maguk is a házak részét képezték.
A ’60-as években megkezdődött a falak állagmegóvása, több helyen is láthatóvá, bejárhatóvá vált a városfal. Ezt a folyamatot egyébként a második világháború bombázásai is „segítették”, lévén a pusztítás a belvárost sem kímélte, így több szakaszon a romos házak lebontásával „kiszabadult” a várfal.
Bár az utóbbi években is folytak helyreállítások, így például a várfalsétány kialakítása 2012-ben, jól jelzi a szerkezet állapotát, hogy 2016 februárjában a fal egy része leomlott, szépen példázva ezzel, miért fontos a hazai romok folyamatos állagmegóvása.
Természetesen a soproni várfallal kapcsolatos tervekről is szerettünk volna többet megtudni, így például azt, hogy a város több pontján is fellelhető, többnyire romos külső városfalakat is bevonják-e a programba, ám ezekre a kérdéseinkre sem kaptunk választ.
A Nemzeti Várprogram nem kiemelt beruházásai közül egyikre sem mondhatjuk azt, hogy indokolatlanul kapna támogatást, ám mint korábban jeleztük, több olyan helyszín kikerült, amelyeknek hatalmas szüksége lenne a támogatásra.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében egyedül a XIX. századra majdnem teljesen széthordott kisvárdai vár került be a programba. Itt eredetileg állagmegóvást és kismértékű újjáépítést irányoztak elő, ám végül kiderült: példátlan, a projekt szellemiségétől teljesen idegen kulturális merényletre készülnek az épület ellen.
Nem véletlen, hogy a kisvárdai tervekről szinte semmit sem lehet fellelni az interneten, nekünk is csupán az Észak-Magyarország, a Hajdú-bihari Napló, a Kelet-Magyarország és a Bihari Napló közös turisztikai mellékletében sikerült nyomára akadnunk némi információnak.
Az még teljesen rendben van, hogy a vár nyáron-kora ősszel kezdődő tényleges felújítására másfél milliárdot különítettek el uniós forrásból, a munkálatokat megelőző régészeti feltárás pedig májusban kezdődik meg. Ám, amit Bodrog László, fideszes önkormányzati képviselő (aki egyébként a Nemzeti Őrsereg volt kapitánya) elárult a testület terveiről, már kevésbé tűnik üdvösnek:
„Nem egykor volt épületrészeket álmodtunk vissza, hanem modern épülettömbökben gondolkodunk egy meglévő történelmi környezetben.”
Ez gyakorlatilag nyílt beismerése annak, hogy a kisvárdai városvezetés homlokegyenest szembemegy a Nemzeti Várprogram célkitűzéseivel. Hiába építik ugyanis vissza két emelet magasan a hiányzó északi és keleti palotaszárnyakat, ha a nyugati helyére egy négyszer-ötször akkora alapterületű, „modern szerkezetű” monstrumot szánnak. De a fideszes politikus további meglepő információkkal is szolgált a kiadványban:
„A meglévő műemléket tehát nem bántjuk (milyen figyelmes tőlük… – a szerk.), csupán konzerváljuk (…), s ehhez olyan épülettoldalékokat illesztünk, hogy a meglévő épülettömeg hangulata is megmaradjon.”
Elég csak például a budapesti Iparművészeti Múzeum hiányzó szárnyának pótlása kapcsán napvilágot látott, futurisztikus, az eredeti épülethez semmiben sem illeszkedő látványtervekre gondolni, hogy nyugtázzuk, mennyire nem szoktak ezek a szépen hangzó elképzelések működni a valóságban.
Őszintén reméljük, hogy végül Kisvárdán sem kell majd a történelmi várhoz hozzábiggyesztett, lehetetlen formájú-színű, üveg-acél borzadályban „gyönyörködnünk”.
Egy ilyen, méretes blődséget ugyanis a várkert és a sáncrendszer tervezett helyreállítása sem ellensúlyozna, de a várszínház további működésére adott garanciák is soványnak tűnnek mellette.
A Veszprém megyei Doba melletti somlói várrom rekonstrukciójának szükségességéhez kétség sem férhet.
A várban az Országos Műemléki Felügyelőség 1962 nyarán állagmegóvási munkákat végeztetett, ennek keretében megerősítették a szétvált falakat, a meglevő boltozatokat, a ledőlni készülő köveket. Ugyan 2012-ben és 2014-ben is zajlottak régészeti feltárások (elsősorban falkutatások), a további munkákról egyelőre semmilyen konkrét, nyilvánosan elérhető információt nem találtunk.
A vár részletes feltárására, állagmegóvásra és helyreállításra viszont óriási szükség van, ahogyan a turisztikai minőség javítására is, hiszen az impozáns romok között egyelőre semmilyen szolgáltatás nincsen, sőt, még a megközelítése is nehézkes.
Kinizsi Pál révén hazánk egyik legismertebb romvára a Balaton-felvidék egyik kiemelt turisztikai látnivalója, így Vázsonykő vára ma is számos látogatót fogad. Jellegzetes, 25 méteres lakótornyáról könnyen felismerhető. Nagyvázsony a végvárrendszer része, többször gazdát is cserélt, katonai jelentőségét – ahogyan a belső végvárrendszer legtöbb vára – a Rákóczi-szabadságharc után vesztette el.
A később börtönként, majd pálinkafőzőként üzemelő épület állapota folyamatosan romlott, különösen azután, hogy a tulajdonos Zichyek felépítették új kastélyukat. A XVIII. század végén földrengés, majd 1857-ben tűzvész is rombolta. 1955-ben indult meg a régészeti feltárás és állagmegóvás, amit 2005-ben újabb munkálatok követtek.
Mivel az ikonikus lakótorony állapota folyamatosan romlott, ezért 2013-ben helyreállítások kezdődtek: jól mutatja, mennyi turista keresi föl, hogy a felújítás költségének felét a jegybevételekből tudták fedezni.
A Nemzeti Várprogram keretében eredetileg a második ütemben, idén induló rekonstrukció ugyan csúszik, de legalább benne maradhattak a programban. Egy korábbi, 2015-ös összesítésből az derült ki, hogy ennek keretében 1 milliárd 250 millió forintot kapnak, vagy inkább kaptak volna, azóta ugyanis nem tudni, hogy lesz-e elegendő forrás az eredetileg tervezet részleges rekonstrukcióra és a romok lefedésére.
A jellegzetes alakjáról híres gesztesi várat még a Csák nemzetség építette. A XV. században, végvárként sűrűn gazdát cserélt, annak ellenére is, hogy kis mérete miatt nem volt nagy stratégiai jelentősége.
A környékbeli lakosság később széthordta az erősséget, így tűnt el lényegében a teljes külsővár. A 1932-ben a Munka Turista Egylete turistaházat épített a várban, később pedig megkezdődtek a tudományos igényű feltárások is. A ’60-as években meginduló állagmegóvás után a belső vár épülettömbjében turistaszálló és vendéglő nyílt.
Az egyre romló állagú épület 1996-ig állami, majd 2011-ig önkormányzati tulajdonban volt. A várat 1990 óta egy családi vállalkozás üzemeltette, a bérleti díj mellett gondozta az épületet. Igen ám, de a rendszerváltást követően a tulajdonosok (az állam és a megyei önkormányzat) semmilyen értéknövelő beruházást és javítást nem végzett. Sőt, a megye még eladásra is meghirdette az erősséget. Végül az addigra életveszélyessé vált gesztesi vár újra állami kézbe került. 2013-ban a turistaszálló és a vendéglő bezárt.
A várprogram részeként várhatóan épp az életveszélyessé vált részek helyreállítása kerül középpontba.
A Fejér megyei Csókakő régészeti feltárása 1997-ben, felújítása, állagmegóvása 1999-ben kezdődött, hála az 1995-ben megalakult Csókakői Várbarátok Társaságának.
A civilek jelentős anyagi segítségének hála a napjainkig tartó rekonstrukció során megvalósult a kaputorony teljes rekonstrukciója, 2013 és 2015 között megújult a várfal, a kapitányi híd, a várkapu, az ágyúállás, valamint lépcső épült a kápolnához és a felsővárhoz.
A további tervek szerint 375 millió forint felhasználásával a várat teljesen helyreállítják, illetve folytatódik a régészeti feltárás is, melyhez a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 25 millió forinttal járul hozzá.
Északnyugaton Mosonmagyaróvár várának felújítása hozhat komoly fellendülést a térség turisztikai életébe: a mára siralmas állapotban lévő, a turisták és a városlakók előtt nagyrészt elzárt épületegyüttest utoljára 1976–78-ban újították föl, így épp ideje lenne egy újabb nekirugaszkodásnak.
Dr. Vér András, az épületben működő Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának várfelújítási programért felelős tisztviselője 2015-ben úgy nyilatkozott a várkerítés és a várhíd helyreállítását már saját pénzből megkezdték, a cél pedig a teljes rehabilitáció lesz.
Idén áprilisban dr. Virág Zsolt miniszteri biztos a helyszínen jelentette be: a kulturális örökségvédelem jegyében sor kerül a történelmi múlttal rendelkező vár részbeni rekonstrukciójára és állagmegóvására, másrészt pedig olyan turisztikai funkciók kerülnek kialakításra az épületben, melyek hozzájárulnak a város és a térség turizmusának fejlesztéséhez és látogatottságának növeléséhez:
Így a projekt során létrehoznak egy múzeumpedagógiai foglalkoztatót, ajándékboltot, kiállítótereket, vetítőtermet, és alkalmassá teszik rendezvények lebonyolítására a belső udvart.
Emellett a külső-belső építési rekonstrukciót és állagmegóvást műemléki feltárás és falkutatás előzi meg, majd sor kerül a vár külső környezetének és homlokzatának részleges felújítására.
„Amit a császár megtehet, azt én is megtehetem!” – e mondat szellemében látott neki Esterházy „Fényes” Miklós átalakítani és kibővíteni az Esterházy József által 1720-ban építtetett 22 szobás fertődi vadászkastélyt. 1766-re készült el az Esterházy-család új, minden addiginál nagyszabásúbb otthona, melyben a gróf 1773-ban még Mária Teréziát is vendégül látta.
Esterházy Miklós 1790-ben bekövetkezett halálával a 126 szobás, gazdag rokokó díszítéssel és bútorokkal berendezett kastély is majdnem az enyészeté lett: az örökösök elhagyták a hatalmas épületet, ami így villámgyors pusztulásnak indult: a tető beázott, az impozáns udvart felverte a gaz, a falakról mállott a vakolat, a díszterem alatti, művészi ízléssel berendezett Sala Terrana pedig birkák otthona lett.
Bár a századforduló, IV. Miklós herceg és Cziráky Margit grófnő beköltözésével megújulást hozott, a reneszánsz nem volt hosszú életű. Az idillnek a második világháború vetett véget: a berendezést széthordták, az ismét beázó szerkezet pedig kis híján összedőlt saját súlya alatt. 1959-ben a kommunista rendszer meglátta az idegenforgalmi lehetőséget az egykori arisztokrata lakhelyben, így megkezdődött a helyreállítása, ám az eredeti állapotokhoz közelítő rekonstrukció megkezdésére egészen 2009.szeptemberéig kellett várni.
A másfél milliárd forintos uniós támogatással megvalósuló felújítás első ütemére még erős szkepszissel is azt mondhatjuk, hogy feltétlen szükség volt: a 2012-ben lezárult munkálatok keretében megújult az idehaza páratlan szépségű díszudvar és befejeződött a kastély homlokzatának felújítása is, ami nemcsak állagmegóvással, de a szocialista időkben rámázolt sárga festék eltüntetésével is járt. De újra régi fényében tündökölhet a lépcsőház, a földszinti nyári hűsölő és a nyári ebédlő, valamint befejezték az emeleti dísztermek restaurálási munkáit is.
A második ütem még 2012-ben, 1,3 milliárdos uniós támogatásból indult, és 2015-ben ért véget. Ennek gyümölcse a Marionettszínház és a Narancsház épületeinek, valamint a kastély előtt található gránátosházak tetőszerkezetének és homlokzatainak, valamint a főépület két világítóudvarának és kazánházának megújulása, a barokk víztorony visszaépülése, a kínai lakk-kabinet és a porcelános szoba restaurálása. Több mint 200 millió forintos kertrekonstrukciós beruházás keretében ekkor tették rendbe a kastélypark elvadult területeit, és állították helyre az angolkertet is.
2015-ben már meg is kezdődtek a harmadik, 1 milliárd forintos uniós támogatásból finanszírozott ütem munkálatai: ennek keretében felújítják a Kiskastélyt, a Narancsház és Kiskastély közötti összekötő szárnyat, parkolókat alakítanak ki, rekonstruálják a díszudvar kandelábereit és megkezdődik a kastély Mária Terézia kiállítását gyarapító műtárgybeszerzés.
Még 2013-ban, a második ütem munkálatai közepette született meg a nagy felháborodást kiváltó döntés: a 60 éve a kastély nyugati szárnyában működő Porpáczy Aladár Kertészeti Szakközépiskolának távoznia kellett az ingatlanból.
Az „amit a császár megtehet” szellemiségét kissé félreértelmezve a kiemelt fontosságú projektként kezelt felújítást és a kastéllyal kapcsolatos feladatokat koordináló Zumbok Ferenc kormánybiztos a HVG-nek így nyilatkozott a kérdésről:
„Ez Magyarország legszebb barokk kastélya, szerintem mindenki egyetért abban, hogy nem arra való, hogy egy iskolát tartsunk fenn benne, semmi keresnivalója ott.”
Az intézménynek 2013. augusztus 15-éig kellett elhagynia a kastélyt, és a 2014/2105-ös tanévben kellett volna új épületbe költöznie, ám az erre szolgáló épületnek még se híre, se hamva nem volt. Tavaly év elején Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára, képviselői kérdésre válaszolva már kénytelen volt megígérni, hogy a beruházás 2016-ban elkészül és a diákok új épületbe költözhetnek, ám az ügyben azóta sem történt előrelépés.
Tavaly aztán az is kiderült, hogy melyik konzorcium folytathatja le a nyugati szárny felújítási munkálatait, mintegy 1,5 milliárd forintos beruházás keretében: 2016-tól a győri magánszemélyek tulajdonában álló, a Várkert Bazár felújítását is végző West Hungária Bau Kft. és az állami építési projekteket sorra behúzó ZÁÉV Építőipari Zrt. viheti tovább a fejlesztés következő ütemét, ami elvileg 2017. június 30-án fejeződik be.
A 2014 és 2016 között működő Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont célja hivatalosan az lett volna, hogy „a fertődi Esterházy-kastélyegyüttes a közép-európai régió, és – tágabban értelmezve – Európa egyik kulturális-szellemi központja, és mint ilyen Magyarország egyik meghatározó kulturális-turisztikai helyszíne lehessen”.
Ugyanez az intézmény vette át a nagycenki kastély és a fertőrákosi Püspöki Palota üzemeltetését is, ám 2017 januárjától feladatai ahhoz a Nistema Kft.-hez kerültek, amelyet az állam 2015 áprilisban vásárolt meg Kovács Gábor milliárdos vállalkozó Bankár Holding Zrt.-jétől.
A Nistema a szállodaként működő sopronbánfalvi pálos-karmelita kolostornak is tulajdonosa, illetve üzemeltetője. A cég vételárát a kormányzat nem közölte, a tranzakció milliárdos nagyságrendű lehetett.
Az Eszterháza Központ 2014-ben mintegy 1,4 milliárd forint, 2015-ben 839 millió, 2016-ban 791 millió forint költségvetési forrást kapott működésének támogatására, és a 2017-es költségvetésben is 791 millió forintot terveztek be. Ezekhez százmilliós nagyságrendű saját bevételek is hozzájöttek. A Napi.hu szerint a kormány az intézmény beruházásainak támogatására 2015-ben plusz 500 millió, 2016-ban pedig 300 millió forintot csoportosított át.
Az ország egyik legszegényebb vidékének óriási szüksége van a geszti Tisza-kastély felújítására. Az épületben jelenleg a település általános iskolája üzemel, ezt előbb ki kell költöztetni, hogy megkezdődhessen az átfogó rekonstrukció. Tisza Kálmán és Tisza István egykori lakhelye a tervek szerint 2,5 milliárd forintból újulna meg.
A tervek szerint a kormány további egymilliárd forintot ad az iskolára, amely ezzel kiköltözik az erősen lelakott épületből.
A kastély és a 27 hektáros park felújítását követően a tervek szerint a Magyar Református Egyház kapná meg az épületet, amiből „oktatási központot és találkozási pontot” hoznának létre. Ehhez azonban szükség van az állami vagyonról szóló törvény módosítására is, ami viszont kétharmados jogszabály. Az egyház a kastélyt nem adhatja el és nem terhelheti meg.
A három szintes, barokk – és copfstílusú kastélyt 1760 körül építették. A több kisebb, és annál nagyobb bővítésnek köszönhetően ma a vidéki, nemesi, de ugyanakkor puritán ízlésnek megfelelő, egyszerű kúria hangulatát idézi. Felújítása és oktatási célra történő hasznosításának helyességéhez kétség sem férhet.
Az 1720 körül épült bajnai Sándor-Metternich-kastély a 2000-es évek eleje óta már átesett kisebb-nagyobb felújításokon: új tetőt kapott, helyrehozták a főépület homlokzatát, pótolták a kőkerítés hiányzó darabjait és a parkot is rendbe tették. Az „ördöglovasként” ismert Sándor Móric gróf egykori otthonának többi része azonban, a belső terekkel együtt még komoly munkálatokat igényel. Helyenként ugyan megmaradtak az eredeti stukkók és belső díszek, de a padló szinte mindenhol hiányzik. Híres istállója is új tetőszerkezetet kapott ugyan, de továbbra is aggasztó állapotban van.
A kastélyprogram keretében itt egy általános, ám csupán részleges felújítást terveznek, melynek keretében rekonstruálnák a főépület szobáit, újra bejárhatóvá tennék a melléképületeket, interaktív kiállítás nyílna a Sándor-Metternich család és a kastély történetéről, az egykori narancsházban rendezvényhelyszínt alakítanának ki és restaurálnák a megmaradt barokk és klasszicista falképeket is. A tervek szerint megújul és szabadon bejárható marad a kastélypark, ami a jövőben pihenőpontokkal és játszótérrel fogadná a látogatókat.
Az 1997-tol fokozatosan felújított fehérvárcsurgói Károlyi-kastély – ha nem nézzük a kiemelt helyszíneket – a program egyik legnagyobb kakukktojása. A Károlyi József Alapítvány és az egykori Műemlékek Állami Gondnoksága által közösen rendbe tett és hasznosított épületegyüttesben jelenleg kulturális találkozóközpont és szálloda üzemel, folyamatos rendezéséért pedig külön üzemeltető cég felel, ami 99 évre a kastély vagyonkezelési jogát is átvette. A cég és az alapítvány 2003 óta állami források és banki hitelek segítségével végzi a kastély üzemeltetését és rendbetételét.
2014-ben 240 millió forintból megkezdődött a kastélypark felújításának első üteme, ami a terület központi részének rendezését, kertészeti munkáit, a kerti pavilonok és a hidak újjáépítését és a kiszáradt tó rekonstrukcióját tette lehetővé.
Bár a kastélyhoz tartozó melléképületek egy része tényleg elhanyagolt állapotban van és többségükre valóban ráférne egy alapos felújítás, erőteljesen nézőpont kérdése, hogy erre érdemes-e a program forrásait átcsoportosítani: egyfelől megfontolandó egy, már funkcióval rendelkező, színvonalasan működő létesítmény további támogatása a még jobb kihasználtság érdekében; másrészt viszont jogosan merülhet föl a kérdés, hogy nem kellene-e inkább olyan, a listáról végül lehúzott épületek – a szó legszorosabb értelmében vett – megmentésére költeni, melyek lassan az összedőlés határára kerülnek.
A komlódtótfalui Becsky-Kossuth-kúriát külön öröm a „bent maradt versenyzők” között látni. Bár közel sem olyan impozáns, mint a program többi résztvevője, az épület megújulásával Kelet-Magyarország egy újabb turisztikai látványossággal lehet gazdagabb. A magyar közép- és kisnemesi otthonok jellegzetes példájának számító műemlék eredetileg barokk stílusban épült, később egészült ki klasszicista elemekkel.
Turisztikai potenciált főleg elhelyezkedése rejt magában: az északkeleti határ mellett fekvő település nevezetességéhez akár Ukrajnából vagy Erdélyből is érkezhetnek majd látogatók. A felújítás azonban önmagában nem lesz elegendő, hiszen ki is kell tudni használni, illetve fenn is kell tudni tartani a megújuló kúriában rejlő előnyöket. Emiatt érdemes lesz körültekintően átgondolni a beruházást, ebből a szempontból pedig nem áll könnyű feladat a komlódtótfaluiak előtt.
Az eredeti listákon eddig nem szereplő körmendi Batthyány-Strattmann-várkastél
Laikusként is elég egy pillantást vetni akár a főépületre, akár a szárnyakra ahhoz, hogy lássuk, az idő vasfoga nem kímélte a falakat: a málló vakolat alól rengeteg helyen a téglák bámulnak vissza az emberre, a kerítés alkotóelemei közül is meredezik a gaz, a főépület körüli zöldterület pedig eléggé foghíjas.
2013-ban ezért megindult az épületegyüttes állami támogatású felújítása: az első ütemben egy, a gyermekkönyvtárnak helyet adó kisebb épületet hoztak helyre, 2014 és 2016 között pedig megvalósult a Batthyány Örökségközpontnak és a színházteremnek otthont adó volt lovarda felújítása (a munkálatokhoz az állam félmilliárd forinttal járult hozzá). 2016-ban bejelentették a majdnem negyven hektáros kastélykert és az egykori vadászlak felújítását, amihez a Norvég Alap 147,5 millió forinttal támogatott.
Ezeknek a munkálatoknak azonban, sajnos, nem ez az egyetlen érdekes aktuálpolitikai vetülete: a vadászlak felújítására hirdetmény nélkül lebonyolított, nettó 100 millió forintos tendert ugyanis, egyedüli indulóként itt is az építőipari gigaberuházások kivitelezőjeként elhíresült ZÁÉV nyerte. A Peresztegi Imre vezette, tisztázatlan tulajdonosi hátterű cég végezte az eddigi renoválási munkálatokat is, amiből 956,6 millió forintnyi körmendi közbeszerzést zsebelhetett be az állami tendereken egyébként „a radar alatt” taroló vállalkozás, amit már Mészáros Lőrinccel is összefüggésbe hoztak.
Ennek tükrében elmondhatjuk, hogy műemlékvédelmi és turisztikai szempontból kiemelten fontos, hogy a Batthyány-Strattmann-kastély bekerült a felújítási programba, ám félő, hogy ennél sokkal többet nyomott a latba, hogy valakik nagyot kaszálhassanak a felújítási munkálatokon.
Az 1748-1755 között épült püspöki palota a magyarországi barokk építészet egyik kiemelkedő alkotása. Lehetne. Bár eredeti építészeti és művészeti értékéhez kétség sem férhetett, a veszprémi püspök elköltözésével (1775) az épület lényegében gazdátlanná vált és így gyors romlásnak indult.
Állapotára jellemző, hogy 1875-ben Eötvös Károly, Utazás a Balaton körül című könyve alapjául szolgáló utazása során felkeresve már csak egy „gazdátlan palotáról” tud beszámolni. A második világháborút követően államosították: volt kollégium, általános iskola és középiskolai technikum is. A freskókat lefestették, a termeket szétszabdalták, bútorzatának jelentős részét széthordták.
Az egyetlen, állami tulajdonban álló püspöki palota egyes részei (keleti szárny) ma felújított állapotban megtekinthetőek, ám legnagyobb része jelentős restaurálásra vár.
A palota felújítása évek óta tart: rendbe hozták a tetőszerkezetet és megújult a homlokzat is. A belső terek felújításához elengedhetetlenül szükséges kutatásokat 2015-ben végezték el: ekkor a kastélybelső felmérése és kutatása során falkutatás és régészeti módszerrel történő járószintek alatti feltárás, valamint festő-restaurátori falképszondázást végeztek a szakemberek.
Az eredeti kastélyprogramban nem szerepelt a 2005-ben teljes felújításon átesett szécsényi Forgács-kastély.
A középkori várkastély alapjaira felhúzott barokk épületet 1753-1756 között építette a Forgács család. A később többször is gazdát cserélt kastélyban a második világháború végén szovjet hadikórház működött, báró Kisfaludi Lipthay Béla jelképes összegért adta el a magyar államnak. A jelenleg is állami tulajdonban lévő épület kiemelt műemlék, régészeti védelem alatt áll, parkja egyben természetvédelmi terület. A kastélyban, működik a Kubinyi Ferenc Múzeum, amely Nógrád megye régészeti, történeti emlékeit gyűjti.
A H alaprajzú, Grassalkovich-típushoz sorolható épületben – mivel a középkori vár még álló falait is felhasználták – rejtve, de megmaradt az egykori várkastély öregtornya és néhány falrészlet. Érdekesség, hogy a végvár egykori északnyugati sarokbástyáját romantikus kerti lakká alakították, így ez is megmaradt az utókornak. Nagy kérdés, hogy a kastélyprogram részeként milyen munkálatokat terveznek a tizenkét évvel ezelőtt komplex felújításon átesett kastélyban.
Itt olvashat bővebben a kastélyról.
A XVIII. században épült földszintes, U alaprajzú, kontytetővel épített kastély kevésbé ismert műemlékeink közé tartozik. Érdekesség, hogy 1910-1920 között Benczúr Gyula festőművészé volt.
A többször átalakított épület ma a Szécsényi Múzeum raktára: rendezetlen, elhanyagolt állapotban van, parkja szintén, így a programba való bekerülése tökéletesen indokolt.
Az 1776-ra elkészült későbarokk kastély jelentős történelmi események színtere volt. Lakott itt I. Ferenc király, Görgey Artúr innen indult Buda visszafoglalására, de éjszakázott itt Windisch-Grätz tábornagy és Haynau táborszernagy is. 1897-ben nagyszabású hadgyakorlatot is tartottak Tatán, ekkor a főhadiszállásául kijelölt kastélyban lakott Ferenc József és II. Vilmos német császár is.
Itt vették őrizetbe a második királypuccs után IV. Károlyt, Zita királynét és kíséretüket. A világháborús pusztítást természetesen nem kerülhette el a kastély: a bútorokat a szovjet csapatok tönkretették, vagy a lakosság hordta szét. A háború után a városi kórház kezelésébe kerül. Végül 1999-től a pszichiátria kiköltöztetése után kiürül, azóta a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága kezelésében van.
A Nemzeti Kastélyprogram részeként már elindult a kastély felújítása. Megkezdték az úgynevezett kiskastély tetőszerkezetének cseréjét, és uniós támogatással újulhat meg teljesen a főépület és a kiskastély déli szárnya. Az eddig teljesen sárga kastély a felújítás után fehér lesz. Lesz látogatóközpont és külön rendezvényterem, melyben a tervek szerint esküvőket és családi programokat tartanak majd.
Tavaly Michl József tatai polgármester azt mondta: a beruházás 1,5 milliárd forintba kerül majd (többet ugye nem is kaphatna egy vár és kastély sem), de ez csak az első ütemnek tekinthető, ugyanis a teljes épületegyüttes megújuljon, még 3 milliárd forintra lenne szükség.
Az 1725-ben, (II.) Zichy Imre által építtetett kastélyt egy tűzvész után 1863-ban romantikus-klasszicista stílusban építették át.
Az egyemeletes kastély jellegzetessége a tetején kiemelkedő, ovális csonkatorony, illetve a szintén ovális könyvtárszoba. A második világháborúban az épületben jelentős károk keletkeztek. Később a kommunista párt székháza lett, majd 1956-ban a karhatalmisták rendezkedtek be itt: 1957 márciusában tömegesen hurcoltak ide embereket, félve a MUK-tól („Márciusban Újra Kezdjük”).
Az erősen felújításra szoruló épületben ma hazánk egyetlen, a trianoni békediktátummal és annak következményeivel foglalkozó múzeuma működik.
Egy ilyen program természetesen nem lehet teljes, hiszen csak a gúnyhatáron belül több száz olyan vár- és kastélyrom van, amelyre érdemes lenne áldozni. Ezek között akad olyan, amiből már csak csekély falmaradványok állnak, de olyan is, ami ráfordítással könnyen megmenthetővé válna.
A várak közül- tényleg csak felsorolás szinten, és a teljesség igénye nélkül – sokszor az elfeledéstől kéne megmenteni számos erősséget, sőt, sok helyen még csak a vár helyét tudták meghatározni, így még az ásatások is hátra vannak. Ilyen erősségünk például Essegvár, Berzence vára, a bujáki vár, Füzérkő vára, Oroszlánkő vára, Odorvár, Cserépvár, a dédesi vár, a domoszlói Oroszlánkő vára, Felsőtárkány vára, a magyar történelem és irodalom fontos helyszíne, Drégelyvár, a már csak nyomaiban fellelhető ecsegi Ilonavár, a gönci Amadé-vára, Világosvár, Birinyivár, a hegyesdi vár, Damásd vára, Zuvár, a kácsi vár, a komlóskai Solymos vára, Kanázsvára, Benevára, Gerencsérvára, Ágasvára, a hasznosi vár, Zádor-vára, Salgó vára, Rezi vára, Zagyvafő vára, Latorvára, Szanda vára, Szendrő vára, Éleskővár, Bátorkő vára, vagy épp Vitányvár.
Jó állapotban van ugyan, de volna még mit tenni Boldogkőváralján, további lehetőségeket rejtene a kisnánai vár, vagy épp a baranya megyei Márévár. Nagyon ráférne a felújítás a pécsi városfalra is – érthetetlen a programból való kimaradása – különösen annak fényében, hogy a soproni mellett a pécsi a másik jelentős városfallal rendelkező városunk. Kimaradt a hazai várak egyik legszebbje, a siklósi vár, vagy épp a regényes siroki vár.
Sajnálatos módon kikerült a programból a festői szépségű döbröntei Szarvaskő vára, a szerencsi Rákóczi-várkastély, a regéci vár, a hollókői, a nógrádi vár, a kereki Fehérkő vára, Csobánc és Szigliget, ugyanakkor az is igaz, hogy több vár esetében folyamatosak a helyreállítások, a programtól függetlenül.
A várprogramhoz hasonlóan, a kastélyok terén is vannak olyan, gyalázatos állapotban lévő, már-már a végső fizikai megsemmisülés szélén álló kastélyok, melyek még így is épített örökségünk felbecsülhetetlen kincseit képezik, mégsem merült föl, hogy a program bármelyik fázisába bekerüljenek. Holott ezek megmentése nem csak a mindenkori kormányok múlttal szemben létező súlyos adósságát törleszthetné, de a jelen gondjaira is megoldást kínálna az épületek otthonául szolgáló régiók, illetve települések számára.
A teljesség igénye nélkül mi a következő nemesi lakokat ajánlottuk volna a program összeállítóinak figyelmébe: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a gávavencsellői és a tiszavasvári Dessewffy-kastélyokat, a vásárosnaményi Eötvös-kúriát; Hajdú-Bihar megyében a debreceni Vértessy-kúriát és a nyírmártonfalvai Melánia kastélyt; Tolna megyében a tengelic-alsóhídvégi Hiemer-Jeszenszky- és Jeszenszky-kastélyokat, a tengelic-katalinpusztai Schell-kastélyt és a tengelici Csapó-kúriát; Somogyban a böhönyei Festetics-kastélyt, a barcs-somogytarnócai Széchenyi-kastélyt, a barcsi Kremsier-kastélyt, a gyugyi Kacskovics-kastélyt, a kercseligeti Maár-kastélyt, a kéthelyi Hunyady-kastélyt, a ladi Hoyos-kastélyt, a mikei Somssich-kastélyt és mauzóleumot, valamint a nágocsi Zichy-kastélyt; Fejér megyében a sándorházai Sigray-kúriát; Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az abaújszántói Patay-kastélyt és a sajóládi Erdődy-vadászkastélyt; Baranyában a boldogasszonyfai Igmándy-kúriát; Veszprém megyében a balatonedericsi Nedeczky-kastélyt; Vas megyében a bucsui Széll-kúriát; Győr-Moson-Sopron megyében pedig az ikrényi Lamberg-Merán-kastélyt.
Természetesen szerettük volna megszólaltatni dr. Virág Zsoltot, a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram végrehajtásáért felelős miniszteri biztosát, ám a Miniszterelnökség megkeresésünkre még reagálni sem volt hajlandó.
Konklúziót nem vonunk, hiszen a program jelenleg is tart, sőt, igazából most indul csak be igazán, így pár hét, pár hónap múlva számos pontban elavulttá válnak a 2017 júniusában leírtak.
Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a hazai épített örökség iránt érdeklődőknek és aggódóknak részletgazdag képet adhattunk a Nemzeti Vár- és Kastélyprogramról, azt pedig már csak remélni tudjuk, hogy minél kevesebb hibával tettük ezt.
Amennyiben hibát, hiányosságot vagy tárgyi tévedést találnak cikkünkben, kérjük, bátran írjanak a bazso pont balint kukac alfahir pont hu, illetve a tari pont tamas kukac alfahir pont hu email címekre.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
Hírek
