Újszegedre autózunk Serfőző Levente atyával, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási püspöki helynökével, ifjúsági referensével. Útközben megállunk az Árpád-házi Szent Erzsébet Plébániánál, felvesszük Rafit, ugyanis hozzájuk megyünk látogatóba. Gitárórán volt, az autóban lelkesen meséli, milyen akkordokat tanult.
Már a város szélén járunk, az új házak mutatják: erre terjeszkedik Szeged. Azután ezeket is elhagyjuk, balról csak a töltés, jobbról szántóföld, a messzi távolban a dóm tornya látszik. Kilométerekre vagyunk a várostól, amikor megállunk egy aprócska, takaros ház előtt. Itt lakik Éva nagymama, aki börtönben lévő lányának három kiskorú gyermekét neveli. 2020 telén hozzájuk vitték ki az első csomagot Serfőző Levente atyával a papnövendékek, az „Egy szívvel közösen” ajándékgyűjtés kezdeményezői. Akkoriban a covid-járvány miatti bezártságban a kispapok elszakadtak az élő pasztorális munkától, az emberi kapcsolatoktól. „Elfogadjuk, hogy be vagyunk zárva. De valóban nem tehetünk semmit?” – merült fel bennük a kérdés, és egyszer csak megszületett az ajándékozás ötlete. Prefektusukkal, Serfőző Levente atyával a katekétákhoz fordultak. Arra kérték őket, gyűjtsenek össze az egyházmegyéből nehéz sorsú gyerekeket, akiknek csomagot állítanak össze karácsonyra. Meghirdették az „Egy szívvel közösen” ajándékgyűjtési akciót, és az ünnep előtt elkezdték kiszállítani az összegyűlt száz csomagot.
A karácsonyi jótékonysági akció az Új Ember munkatársait is elvitte ahhoz a szegedi családhoz, ahol három évvel ezelőtt a Szent Gellért Szeminárium prefektusa és a kispapok megélhették azt a meghatározó jelentőségű első találkozást. Azután sok további élmény követte ezt, melyek során megismerték és megajándékozták a perifériákon élő, nehéz sorsú gyerekeket. Egyházmegyeszerte tartott oratóriumi napok és nyári táborok lettek a gyümölcsei mindennek. Serfőző Levente és az azóta már pappá szentelt kezdeményezők mutatják be az akciót.
Gondviselésszerű találkozás volt az első csomag átadása Éva nagymamáéknál. A hitoktató figyelt fel rá és a családjára, s arra kérte a karácsonyi akció résztvevőit, hogy személyesen vigyék ki hozzájuk a csomagokat. Serfőző Levente atyáék megismerték és megszerették a család tagjait, és később is mellettük maradtak. Tavasszal a gyerekek megkeresztelkedtek, azóta is hittanra járnak Újszegedre. A nagyfiú, Rafi, egyetlen vasárnapot sem hagy ki, minden alkalommal ministrál.
A tavalyi karácsony újabb megerősítést adott, hogy nem engedhetik el a család kezét. Rafi ugyanis meghívta Levente atyát az iskolája karácsonyi ünnepségére.
Bementem a terembe, kérdeztem Rafit, hogy hol ül. Egymásnak fordított padokkal volt berendezve az osztály terem, ahol négyesével kaptak helyet a gyerekek. Rafi hátra mutatott, ott állt egy pad külön, az volt az ő helye. Nagyon megdöbbentem. Nem elég, hogy az élet annyi kihívás elé állítja, még a kirekesztettséggel is mindennap meg kell küzdenie” – mondja Serfőző Levente.
2020 telén kiszaladtak a gyerekek az ajándékkal érkező vendégek elé, s most minket is ugyanígy fogadnak. Amina, a tizennégy éves nagylány megilletődötten hív be minket a kis házba. Ég a tűz a vaskályhában, könnyen kifűti a két egybenyíló helyiséget, ahol a négy ember él. Nagyon szűken vannak. A szoba egyik felét teljesen kitölti az ágy. Armando mutatja, itt alszik ő, Amina és a mama, a másik oldalon Rafi, a nagyfiú ágya és egy kis szekrény áll. Székek nincsenek, az ágy szélére ülünk, próbálunk összehúzódni, de így sem férünk el mindannyian. A padlástérben van a mosdó, a vécé és egy asztal, ahol a gyerekek tanulni tudnak. Főzni csak a kertben álló fabódéban lehet, nyáron és télen is. A házban mindenütt rend és tisztaság. „Szegények vagyunk, de koszosnak azért nem kell lennünk” – mondja a nagymama.
Az ő élete a gyerekekről szól. A városi tömegközlekedéstől távol élő családtagoknak naponta kilométereket kell megtenniük, míg kiérnek a buszhoz, amivel az iskolába járnak. „Jó, hogy van biciklink, mert még azzal is tizenöt perc eljutni a buszhoz” – mesélik. Mindhárom gyerek másutt tanul, csak Rafi jár egy újszegedi általános iskolába, Amina és Armando átutazza Szegedet. „Tanulni kell, hogy kikerülj a csóréságból” – a nagymama ebben nagyon határozott. Mindent megtesz, hogy a gyerekek mindig rendezetten menjenek iskolába.
A gyerekeket kísérnie kell, Amina ugyanis súlyos epilepsziás, nem lehet magára hagyni. A nagymamának így ehhez kell igazítania a munkát is. Két idős asszonynak segít be a házimunkába, ebből kell megélniük.
A család élete sokat változott a kapcsolattartásnak köszönhetően. Levente atya korrepetáló tanárt szerzett Rafinak, aki ma már sokkal jobban tanul. Igazgatói dicséretet is kapott a magaviseletéért, holott korábban éppen ezért akarták eltanácsolni. Rendszeresen és komolyan focizik. Sajnos a Grosics Akadémia korosztályos csapatába nem vették fel, de a SZEOL SC-ben naponta ott van az edzéseken. „Ritka az ilyen belső lelkesedéssel élő fiatal, aki ennyire akar. Nem csak kitörni, hanem felemelkedni. Megismert bennünket, s ezáltal egy egészen új világ nyílt meg előtte. Elképzelni sem tudjuk, milyen sebek lehetnek benne.
Ez az akarás mutatkozik meg abban is, ahogy gitározni tanul. Az egyetemista fiú, aki hétről hétre foglalkozik vele, azért vállalja a korrepetálását, mert látja, mennyire motivált. Rafi tényleg tanulni akar, nyitott, szomjazza a tapasztalatokat, és örül mindennek, amit az élet adni tud. Ugyanakkor a korához képest reálisan látja önmagát. Amikor a Grosicsba nem vették fel, még ő vigasztalt engem, mondván, »olyan nincs, hogy Rafi besétál az utcáról, és egyszerre felveszik«. Látta, milyen jók ott a gyerekek, és érezte, hogy ő még nincs azon a szinten” – mondja Serfőző Levente.
Az utóbbi időszakban javult a család élete, és az „Egy szívvel közösen” akció is terebélyesedett. A csapat a Szeged–Sarkad vonalon osztotta szét az ajándéknak szánt csomagokat. Az első találkozást azután sok további mély élmény követte.
„Az egyházmegye perifériáira jutottunk el. Az ottani élet más valóság, mint a Dóm tér vagy egy-egy városközpont, ahol a templomaink állnak. Hálás vagyok, hogy elindult ez a kezdeményezés, és ilyen közvetlen kapcsolatba kerülhettem ezzel a valósággal. Találkoztam olyan családdal, amelynek a házát meg kellett támasztani, nehogy összedőljön. Voltunk olyan, városszéli házban is, ahol több generáció élt egyetlen szobában.
– összegzi tapasztalatait Serfőző Levente.
Ezen az úton járva a kezdeményező csapat tagjai hamarosan azt érezték, hogy akciójuk nem érhet véget a karácsonnyal, folytatniuk kell ezt a munkát és bővíteniük az így születő kapcsolatokat. „Két advent között magukra hagyjuk őket? Vége az ünnepnek, és megyünk tovább?” – tették fel maguk között a kérdést, és válaszul 2021 nyarán megszervezték az első Forrás tábort, ahová a megajándékozott gyerekeket hívták meg. Először húsz körüli volt a létszám, többségében olyan gyerekek jöttek el, aki tizenegy-tizenkét évesen még soha nem voltak táborban. Vagy azért, mert a szüleik nem tudták kifizetni a részvételi díjat, vagy azért, mert nem vitték el őket, mondván, „csak a baj van velük”. A második évtől aztán már több mint ötven gyerek táborozott együtt. „Sokukkal nekünk sem volt könnyű a dolgunk. Nem voltak közösséghez szokva. Akadtak köztük zárkózott gyerekek és rakoncátlanok is. Folyamatosan figyeltünk rájuk. A visszahúzódóak lassanként bevonódtak a programokba. Ha a nehezen kezelhetők részéről nem megfelelő viselkedést tapasztaltunk, rögtön jeleztük nekik, de mindig szépen: leültünk és megbeszéltük, négyszemközt. Volt, hogy este tíz órakor. Egy-egy ilyen beszélgetésben mindig partnerek voltak a „rosszalkodók”, valószínűleg még soha senki nem ült le velük így beszélgetni. Csak leordították őket, kaptak egy egyest vagy egy szaktanárit. Itt azonban másra is lehetőség nyílt.
– mondja Serfőző Levente.
A tábor mellett a másik kezdeményezésük az oratórium lett. Évente néhány alkalommal a csapat az egyházmegye egy-egy kisebb településén egész napos együttlétre hívja össze a gyerekeket. Tapodi Krisztián, a gyulai Nádi Boldogasszony-templom káplánja számára ez nagyon lelkesítő élmény: „Az oratóriumban annak az ötven-hatvan gyereknek tudunk adni valamit, akik a leginkább rászorulnak. Akiknek nincs semmilyen közösségi tapasztalatuk, és sok minden hiányzik az életükből. Egy-egy napra kiemeljük őket ebből a helyzetből, s ez talán némi muníciót jelent nekik a hétköznapokra.”
A karácsonyi gyűjtést idén is meghirdették. Az akció elindítóit idén pappá szentelték, önkéntesek sokasága kapcsolódik hozzájuk. A katekétáktól nemcsak neveket kérnek, hanem egy jellemzést is az érintett gyerekekről, a családi helyzetükről. Tájékozódnak, kinek mire van szüksége, minek örülne, milyen nehézségek vannak az életében, s ezek alapján állítják össze a személyre szóló csomagokat. Tapodi Krisztián koordinálja a szervezést. Hangsúlyt helyez arra, hogy a csomagok kiszállításába bekapcsolódjanak az önkéntesek, s a személyes élmény révén még inkább részesei legyenek az akciónak.
Serfőző Levente atya örül annak, hogy a kezdeményezésük „láncreakciót” indított el, és kispapok, papok, katekéták, fiatalok sokan a magukénak érzik. Így van ezzel Aleksza János, a kisteleki Szent István Király Plébánia káplánja is: „Az első gyűjtést csak pénzzel támogattam, az oratóriumban és a nyári táborban aztán már tevékenyen részt vettem, s a következő karácsonykor magam állítottam össze a névre szóló csomagot. Fontossá vált számomra, hogy jelen legyek ebben a kezdeményezésben, és valami lényegeset adjak, de azt játékosan és örömet szerezve tegyem.”
A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye idén szentelt papja, Tompa Szabolcs magával vitte az élményeit a további szolgálatába: „Más szemmel nézem a világot, és próbálom a környezetemben élők szemét is felnyitni a rászorultságra. Bemutattam az Egy szívvel közösen akciót Jánoshalmán, ahol káplánként szolgálok. Idén is szerepet vállaltam az ajándékok kiszállításában, és fontossá vált számomra, hogy én is ajándékozzak. Tudom, kinek adom a csomagot, és jó érzés, hogy az akció révén megajándékozhatjuk és közösségbe vonhatjuk azokat, akiknek a szüleik valamilyen okból nem tudják megadni ezt.”
Létrehozták a Jövőt a Fiataloknak Alapítványt, ahová az adományok és a pályázati támogatás érkezik. Idén első alkalommal hirdettek meg jótékonysági hangversenyt. Két fiatal tehetség vállalta a fellépést, akik a Kecskeméti Nemzeti Színház énekművészei; az egyikük Levente atya bérmacsoportjába járt még Szentesen. Adventi és karácsonyi darabokkal léptek fel a szeged-felsővárosi Szent Miklós-templomban.
Serfőző Levente így értékeli a közös munkát: „Nem tudom, mennyit számít a találkozás néhány alkalma, de talán irányt mutat. Öröm, hogy él és sokak megérintődése révén erőre kapott ez a kezdeményezés. Idén már százötven ajándékcsomag készült. Az adományozókat Kardos Mihály atya szólította meg. Sok ember karácsonyi készületének része, hogy azokra is gondol, akiknek talán ez az egyetlen csomagjuk a karácsonyfa alatt.”
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. december 24–31-i ünnepi számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
