A Kínához tartozó Hszincsiang Ujgur Tartomány régészei versenyt futnak az idővel, hogy megmentsék Gaocsang város romjait. A város szerepel az UNESCO Világörökségi Listán, mint az ősi Selyemút egyik fontos megállója. A város még romos állapotban is elismerést vív ki a látogatók között, a megmaradtak házfalak, templomok, sőt még a palota komplexum részei is felismerhetők. Manapság főleg a város buddhista emlékeire büszkék a kínaiak, de a településen éltek manicheus és neszotoriánus szerzetesek is.
Hun alapítás
A város írott történetéről Kr. e. 1. századtól vannak nyomok, amikor a hunok és a kínaiak között háború dúlt a Selyemút szakaszának birtoklásáért. A hunok építettek először ott egy katonai bázist, amely fokozatosan várossá nőtte ki magát. Egy rövid ideig a hun eredetű Északi-Liang dinasztia (397-439) fővárosa volt, amely uralkodócsalád nem a főkirályi ágból származott, hanem a csugu méltóságból, éppen ezért nem viselhették a hun főkirályi rangot, a sanjüt, hanem a vang címet használták. Fővárosuk előbb a modern Vuvej városban volt, majd a keleti ellenfél, a sztyeppei eredetű Északi-Vej dinasztia, majd az ázsiai avarnak mondott zsuanzsuanok támadásai miatt a fővárosukat 439-ben áthelyezték Kocsóba, a mai Gaocsangba, ahol még 460-ig uralkodhattak. A hun dinasztia idején terjedt el Buddha tana a térségben.
Ujgurok a városban
A kínai krónikák szerint az Északi-Liang dinasztia tagjait 460-ban a zsuanzsuanok lemészárolták, azonban a dinasztia egyik utóda, egy kisfiú életben maradt, aki úgy maradt életben, hogy egy anyafarkas táplálta. Ő lett a türkök elődje, aki felnőve összefogta a sztyeppei övezet népeit és egy évszázadon belül, 552 körül átvette az irányítást a belső-ázsiai térség felett. A város a 9. században ujgurok telepedtek meg és ők is fővárosul választották a várost, amelyet Kocsónak hívtak. Sajnos, a sivatagosodás egyre jobban ellehetetlenítette a fejlődést, lakói fokozatosan elhagyták. Végső csapást a 13. századi mongol támadás mérte Kocsóra. A város végleg elnéptelenedett, a falakat a sivatag elnyelte és csak Sven Hedin és Stein Aurél felfedezései révén vált újra ismertté. B
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
