Augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén a pannonhalmi szerzetesközösség, diákok, tisztelők és hívek körében ünnepelte pappá szentelésének 65. évfordulóját Csóka Gáspár bencés szerzetes, egyháztörténész, tanár, levéltáros, a győri Szent Mór Bencés Perjelség tagja.
A pannonhalmi bazilikában tartott ünnepi liturgia homíliáját Lőrincz Pál atya mondta, aki felidézte Gáspár atya személyes visszaemlékezését és a szerzetesi hivatás Tábor hegyi tapasztalatát.
Gáspár atya egy korábbi levelezésükben így fogalmazott a szent hegyre való megérkezéséről és az egyházüldözések nehéz időszakáról: „A hegyen jó volt együtt lenni, de felkészítettek arra is, hogy aztán le kell menni, és vállalni kell a következő évek munkáját, kihívásait. Amikor 1956-ban felvételt nyertem, nem sok jövőt szántak az egyháznak, szerzetességnek. 1961-ben sem volt jobb a helyzet. De ezekben az években az atyák tették a dolgukat. A példa erősítő, támogató volt. De az emberi erő kevés. Csak azzal a reménnyel, hittel lehetett előrenézni, ami a zsoltárban így van leírva: »Benned bízom, Uram, Istenem, sorsom kezedben tartod.« Visszanézve a megtett útra fel kell fedeznem Isten kegyelmének támogató jelenlétét.”
Lőrincz Pál beszédében rámutatott, hogy a Tábor hegyi csúcsélmények – az imádságban, Szentírás-olvasásban, szolgálatban megélt istenélmények – nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy Krisztust a sötét völgyekbe és a mindennapi kihívások közé is követni tudjuk.
Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
