Varsóban a rendőrök és provokátorok közti összecsapásokba torkollott a lengyel jobboldali szervezetek függetlenség napi felvonulása – a fokozott rendőri készültséggel és kordonokkal biztosított felvonulásból minden előzmény nélkül kivált egy kis létszámú keménymag, aki pirotechnikai eszközökkel és marokkövekkel támadt a rendezvényt biztosító rendőrökre. A provokációt követően hamar elszabadult a pokol, a rohamrendőrök vízágyúval kezdték oszlatni a több tízezres tömeget és mintegy 300 embert őrizetbe vettek (legkevesebb 276-ról tudni).
A felvonulás jobboldali és szélsőjobboldali szervezetek közös felvonulása volt, többek közt részt vett rajta a Radikális Tábor és az Összlengyel Fiatalság nevű mozgalom. A függetlenség napi rendezvényen több tízezer ember vonult fel. Ez egy viszonylag közepes méretű tüntetésnek számít, tekintve, hogy Lengyelországban ugyanúgy lezajlott az a jobbratolódás, ami hazánkban és a térség más országaiban is.
Ez a folyamat egy összeurópai trendnek számít, ami a kelet-európai országokban válik leglátványosabbá – a szinte kivétel nélkül nyugati ellenőrzés alatt tartott jobboldali szervezetek az Európai Unió és Washington eszközeivé válnak, mivel a jobboldali mozgalmak nincsenek tudatában saját erejüknek, nincsenek tisztában azzal, hogy ők a legjobb eszközök arra, ha valamilyen külső hatalom változást akar elérni az országban.
Minek köszönhető, hogy Lengyelországban megtörténik, ami Magyarországon egyelőre nem sikerült?
Ez egy kelet-európai trend, aminek első lépését Ukrajnában láthattuk. A kijevi forradalom során a nyugati hatalmak részben lefizették, részben érzelmeikre és ösztönszinten hatva bevonták a felforgatásba a jobboldali szervezeteket. Az olyan nemzetiszocialista szervezetek mint a Jobboldali Szektor voltak a kijevi atlantista forradalom motorja, melynek eredménye végül a legitim kormány elzavarása lett. A látszólag pozitív irányú változásnak azonban van egy sajátossága, ami kicsit más összefüggésbe helyezi a kelet-európai jobboldalt: Kijevben egy olyan hatalmi struktúrát alakítottak ki a nyugatról vezérelt puccs után, amiben a nyugati hatalmak funkcionáriusai vannak meghatározó pozícióban, emellett befolyásos posztokat kaptak a szélsőjobboldali szervezetbe beépített ügynökeik is. Ez egy olyan felállás, aminek első sajátossága biztosítja, hogy az ország nyugati kontroll alatt maradjon, második pedig, hogy az országot eszközként fel lehessen használni a NATO Oroszország elleni háborús készülődésében, és a szélsőjobboldali retorikán keresztül ukrán fiatalok százezreit tudják mozgósítani az amerikai imperializmus útjában álló Oroszországgal szemben. Ezeknek a jobboldali szervezeteknek sajátossága az oroszellenesség is, amiről a nyugat beépített emberei gondoskodnak.
Mi köze mindennek Varsóhoz? A kijevi forradalom motorját olyan jobboldali mozgalmak alkották, melyek a lengyel jobboldal folyamatos támogatását élvezték. Az ukrán jobboldal lengyel jobboldali szervezetektől kapott rendszeres anyagi támogatást, így a döntő pillanatban kénytelenek voltak az elvárásaik szerint cselekedni, ha nem akarják egyik pillanatról a másikra elveszteni ezt a támogatást. A lengyel jobboldali szervezetek túlnyomó többsége szintén alapjaiban oroszellenes, mert Lengyelország egy stratégiai fontosságú régió a NATO Oroszország elleni háborús készülődéséhez.
Varsóban Washington aktivizálta a jobboldali szervezeteket, az amerikai érdekérvényesítés vonta be őket a felforgató tevékenységbe. A jobboldali szervezetek ugyanis stratégiai fontosságú zsarolási potenciállal bírnak: Washingtonnak megvannak a maga elvárásai a kormánnyal szemben. Ha a kormány nem teljesíti ezeket az elvárásokat, Washington fokozza a jobboldali szervezetek támogatását, és bevonja őket a kormányellenes felforgatásba. Az amerikaiaknak elsősorban olyan kormányokra van szüksége Kelet-Európában, melyek szélsőségesen oroszellenesek, és kellően nacionalisták ahhoz, hogy a nemzeti érdekre hivatkozva be lehessen vonni őket egy Oroszország elleni háborúba. A lengyel szélsőjobboldal azért aktivizálódott, mert a kormány nem hajlandó túllépni egy határt az oroszellenességben: Washington ezért meglebegtette annak lehetőségét, hogy ha a kormány nem cselekszik az elvárások szerint, Varsóban megtörténhet ugyanaz, ami Kijevben már megtörtént. A kormány pedig tisztában van vele, hogy a szélsőjobboldal képes lebonyolítani egy felforgatást, mivel a kijevi szélsőjobboldalt is részben ők képezték ki.
Látható, hogy a Washington-Brüsszel tengely a térség valamennyi országában megpróbálja eszközként használni a jobboldalt. Ukrajnában már eltávolították a kormányt, ami nem volt hajlandó közreműködni az Oroszország elleni háborús készülődésben. Most ugyanazok a szervezetek, akik kiképezték őket, Varsóban is elkezdtek aktivizálódni. Eközben azt láthatjuk, hogy a magyarországi jobboldal egy részét szintén szoros szálak kötik azokhoz a lengyelországi szervezetekhez, melyek anyagi támogatásaikat arra használták, hogy a megfelelő pillanatban bevonják a jobboldalt a felforgatásba. Magyarországon szintén megpróbálták bevonni a jobboldalt a felforgatásba, és egy hajszálon múlt, hogy nem sikerült a hazafias mozgalmakat eszközként felhasználni.
Az ilyen módon hatalomra jutott nemzeti kormányokat ugyanis Washington dróton tudná rángatni: a lengyeleknek Nagy-Lengyelországot ígérnek, az ukránoknak Nagy-Ukrajnát, a magyaroknak Nagy-Magyarországot, cserébe azért, hogy a nyugati háborús gépezet részeként feláldozzák a fiatalokat egy Oroszország elleni háborúban.
A Lengyelországban és hazánkban történő események közt más összefüggések is vannak: kiszivárogtatási botrányok, diplomáciai bonyodalmak, melyek eredményeként kormány-közeli személyek korrupciós gyanúba keverednek. Ukrajnában szintén jelen volt ez a szál, mielőtt a jobboldalt bevonták a felforgatásba. Az ilyen ügyek nyilvánosságra hozásának az a lényege, hogy az országban kezdődő tömeges tiltakozás minél „civilebb” látszatú legyen. Amikor civilek elég nagy tömegeit lehet utcára vinni, akkor jön képbe a jobboldali összetevő, ami vállalja a fizikai konfrontációt a rendőri erőkkel.
Lengyelországban a jobboldali szervezetek helyzetértékelése igen rossz, vagy az atlantisták beépített emberei által már oly mértékben paralizált állapotban vannak, hogy képtelenek ellenállni az őket rángató szálaknak. Ami Budapesten egyelőre nem sikerült, Varsóban igen: Washington egyet lépett előre a sakktáblán. És a szélsőjobboldal felforgatásba bevonásának hatására vélhetően a kormány is kezesebb lesz az amerikai érdek kiszolgálásában.
Forrás:birkakvagytok.hu
Tovább a cikkre »
