Vérző fejű embertől kapott a napokban telefonhívást a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa, varjú támadt rá Budapesten. Mit tehetünk egy ilyen támadás esetén? Hogyan ismerjük fel a madarat? Mekkora a veszély? Ennek jártunk utána.
Duna-part, budai Vár, Tabán, Vérmező. Négy olyan helyszín, ahonnan járókelők arról számoltak be az interneten, hogy varjú támadt rájuk. Morandini Pál madarász mindenkit megnyugtat, ez teljesen természetes ilyenkor: számos teremtményhez hasonlóan a szürke színű, fekete szárnyú, nagy csőrű dolmányos varjú – mert róla van szó – sem félős, ha fiókáinak védelméről van szó, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa szerint a szülői ösztön áll az utóbbi napokban elszaporodott támadások hátterében.
– Május végén, június elején a varjúfiókák kirepülnek vagy elhagyják a fészket, de még ügyetlenek, és gyakran a földre kerülnek. Ilyenkor bebújnak egy bokor alá, ám a szüleik ilyenkor is nagyon pontosan számon tartják, hogy hol vannak. Akár akkor is, ha megfogom a fiókát, és elviszem 100 méterrel arrébb – fogalmaz Morandini Pál.
Na most, ha az ember egy ilyen menedékhely felé megy, és ezt érzékeli a varjúszülő, félti a fiókáját és támadja az embert, az egyéniségétől függően. – Mert lehet az is, hogy csak a „támadó” fölött röpköd és károg – fejtegeti a madarász.
A vérmezei támadásról az Ittlakunk.hu számolt be, de az egyesület is kapott hasonló telefont a Frankel Leó utcából, hogy egy illetőt megtámadott egy madár, a telefonálónak pedig vérzett a feje. Morandini emlékszik egy Villányi út környéki támadásra is, ahol egy dolmányos varjú arcon karmolt egy embert. Épp ezért megkérdeztük, mégis mekkora sérülést tud okozni egy ilyen állat.
Morandini Pál szerint igazából a fő gond az, hogy az ember elidegenedik a természettől.
– Régen minden gyerek azzal kezdte az életét, hogy kivette a fészkéből a kis vércsét, a varjút, a csókát, játszott vele, megismerte. És megtanulta azt is, hogy a madár félti a fiókáját… Ma már ez a védett fajoknál tilos. Van olyan madár is, a kis lile, ami például bénának, betegnek tetteti magát, úgy vonja magára a figyelmet a fiókájáról. Három éve egy, a fonyódi partfalon költő holló egy lakodalmi társaságnak jelezte, hogy nem ott kellene szórakozniuk.
A madarász feleségét korábban egy szajkó támadta meg Kolozsváron. De hogy ne csak rémtörténeteket mondjon, elárulta, a sas például meglepő módon inkább menekülőre fogja, ha veszélyt érez.
De hogy mit tehetünk varjútámadás esetén? A helyzet akár egyszerű is lehetne, mert a dolmányos varjú vadászható, hasonlóan a szajkóhoz és a szarkához; a holló, a csóka és a vetési varjú azonban védettek. Egy táskával vagy ernyővel egyébként a dolmányos varjú támadása elhárítható, és el is lehet hajolni előle, de Morandini szerint valójában az lenne a legjobb, ha megtanulnánk együtt élni azzal, hogy a varjú a fiókáit védi.
Az I. kerületben egyébként nincs túl sok dolmányos varjú, Morandini a számukat óvatos becslés szerint pár tucatra teszi, ezért tévhit az az elképzelés, hogy akár a galambok túlszaporodásának megállítására is képesek lehetnek, annál is inkább, mert az ember annyi élelmiszert kidobál, hogy nem szorul rá a varjú arra, hogy galambot egyen. Morandini Pál szerint nem is válogatós a dolmányos varjú, rendesen rájár a háztartási szemétre, de egy elgázolt sündisznót is alaposan „kipucol”, ha arra jár. Ezenkívül fészkekből rabol kisebb tojásokat, madárfiókákat. Az viszont a pusztulását okozza, ha olyan egérrel végez, amelyiket előzőleg megmérgeztek.
A dolmányos varjú szervezett irtására a szaporodó embertámadások ellenére sem lesz szükség Morandini Pál szerint. A feketerigók – amelyből egy-egy példány eszmei értéke körülbelül 50 ezer forint – populációjában egyébként szintén látható kárt tesz, az ezzel kapcsolatos panasz gyakoribb is, mint az embertámadások miatt érkezőké. Ennek ellenére, mint Morandini megjegyzi, városban még mindig gyakoribb vendég a fekete rigó, mint városon kívül.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
