Varga László kaposvári megyéspüspök írásával kívánunk minden Kedves Olvasónknak áldott, a feltámadás reményével és örömével teljes húsvétot!
Jézus Krisztus azért jött, hogy felébressze a hitet Isten irántunk való szeretetében. Ez a szeretet állandó. Visszavonhatatlan, feltétel nélküli, amelyet sem személyes bűneink, sem a strukturális vagy kontinentális bűnök nem tudnak megingatni. Mivel magunkból indulunk ki, nehéz elhinni, hogy Isten nem adta fel, és még mindig bízik bennünk.
Amikor a keresztények Istent a hétköznapjaikban is felfedezik, akkor az addig nehéz helyzetek is a gondviselő Isten ajándékaivá válnak.
A bizonyíték, hogy elkezdünk változni. Minden megváltozott élet a feltámadás bizonyítéka.
Ezt éljük át a szentgyónásban is. Akik elvégzik a szentgyónásukat, feltámadva új életet kapnak. Isten visszahelyezi őket abba az állapotba, amelyben akkor voltak, amikor megkeresztelkedtek. Tiszta lappal folytatják az útjukat. Isten országának erőterébe helyezi őket ez a szentség. Ugyanez történik a szentáldozásban is.
Jézus Krisztus mindent leegyszerűsített a szeretet két parancsára, hogy a kicsinyek és a szegények is értsék és be tudják fogadni. Mi pedig bonyolítunk, érveket és kifogásokat keresünk azért, hogy ne kelljen teljesen átadnunk magunkat neki. Jézus nemcsak leegyszerűsített mindent a szeretet két parancsára, hanem meg is valósította azokat teljes szívéből, teljes lelkéből, minden erejéből, s így megdicsőült általa az Atya.
Mi, keresztények nem tagadjuk és nem hazudjuk el a gonoszság, a bűn hatalmát. Csak szeretnénk úgy jelen lenni ebben a bűntől sebzett, gonoszságtól megterhelt világban, ahogyan Jézus. Ő soha nem veszítette el a fejét a bűnösök és bűneik láttán!
Mi is látjuk a gonosz erejét, hatalmát, de nem félünk. Nem azért, mert vakok vagyunk, hanem mert tudjuk, hogy a sátán vesztésre áll. Jézus legyőzte, ezért hatalma csak ideiglenes, és minden győzelme látszólagos. Mi akkor is győzünk, ha látszólag veszítettünk. Hisszük, hogy mindig a feltámadásé az utolsó szó. Jézus a kereszten nem veszített, hanem győzött!
Ezt a győzelmet valljuk, hirdetjük, de amikor rajtunk a sor, és elér bennünket a szenvedés, a halál, olyankor nehezen hisszük el. Számonkérjük Istent, hogyan engedheti meg, hogy velünk ez megtörténjen. Szenvedésekkel terhelt valóságunkat nem tudjuk összekapcsolni a feltámadással. Ilyenkor különösen is szükségünk van megerősíteni hitünket abban, hogy a mi szeretett Atyánk az élet Ura. Az örök életnek, az élet teljességének Ura, itt és most!
Mit jelent a feltámadásba vetett hittel a világunkat egészben látni? Ha a hitünkkel nézünk embertársainkra, akkor a külső mögött meglátjuk bennük Isten gyermekét, a Szentlélek szentélyét. Látjuk, hogy megváltottak, akkor is, ha bűnösök, szenvednek, és kudarcok kísérik az életüket. A hit oldaláról nézve mindig a feltámadásé az utolsó szó!
Amikor a hitünkkel nézzük az Egyházat, akkor egységben látjuk a megdicsőült és a zarándok Egyházat. Ha ez utóbbit szemléljük, csak a felszínt látjuk. A kettő együtt létezik! A szentek így nézték, ezért soha nem veszítették el a reményüket és a derűjüket, mert a mennyország és az Atya dicsősége felől láttak mindent. Tudták, hogy az a teljesség.
Amikor a történelmet a hit szemével nézzük, akkor az több mint időbeli események összessége. Látni fogjuk azt a hatalmas ívet, ami az alfától az ómegáig terjed, s hogy a legkisebb esemény is az üdvösségtörténet része. Mennyország értéke, örök élet értéke van. Így meg tudjuk őrizni a reményünket.
Amikor a hit szemével látunk, megértjük, hogy tényleg Krisztus a király. Úgy tűnik, semmit nem tesz azért, hogy megmentse az Egyházat, és nem védi meg a mennyei Atyát sem a káromlásoktól. Amikor visszatér, akkor viszont mindenekfelett kinyilvánítja a szeretet hatalmát. Akkor az örökkévaló végre fölébe kerül az esetlegesnek.
Amikor ítélkezünk, panaszkodunk, morgunk, szidjuk a másikat, akkor az Egyházból hullaszag árad. Eláruljuk, hogy nem hiszünk a feltámadásban, s otthagynak bennünket az emberek, mert nem bírják a szagot. Az Egyháznak van gyógyszere a világ sok bajára. Úgy hívják, hogy evangélium. De a beteg csak akkor veszi be a gyógyszert, ha nem csupán felkínáljuk neki, hanem a feltámadásba vetett hittel sorsközösséget is vállalunk ezzel a beteg világgal.
Ő a Feltámadott, mi a feltámadók. Ehhez találkoznunk kell vele, aminek a gyümölcse olyan, mint a földbe rejtett mag szárba szökkenése. Csendes, de feltartóztathatatlan esemény. Az életünk megváltozása rá a bizonyíték!
Hisszük a feltámadást, itt és most, minden helyzetben! Hisszük, hogy a Szeretet győz, akkor is, ha mi csak a veszteséget látjuk. Isten soha nem veszít, és vele mi sem lehetünk vesztesek! Adjuk át magunkat még jobban a szeretetnek, és soha nem látott távlatokba viszi az életünket.
Fotó: Fábián Attila (Francesco della Robbia mázas terrakotta alkotása, 1490-es évek, Angyalok királynője-kápolna, Alverna, Olaszország); portré (archív): Lambert Attila
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. április 5–12-i ünnepi számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
