Szentmisével és ünnepi koncerttel adtak hálát az Eucharist együttes alapítói 25 éves keresztény könnyűzenei szolgálatukért november 13-án, vasárnap este a Mátyás-templomban. A szentmisét Varga László püspök betegsége miatt a jubiláló testvérpár idősebbik bátyja, Gável Henrik mutatta be. Közreműködött a Vác Civitas Szimfonikus zenekar, a 4 Akkord Show kórus, valamint a Dramatizált Biblia társulata.
Megtelt a Mátyás-templom a vasárnap esti szentmisére. Kisgyermekes családok, fiatal felnőttek, és az idősebb korosztály tagjai mind ugyanazért jöttek fel a Budai Várba: hálát adni. De hiszen minden szentmisében hálát adunk, mitől volt ez most mégis más? – kérdezhetnénk. Attól az Istennek adott szolgálattól, mellyel Gável András és Gável Gellért, az Eucharist együttes alapítói az elmúlt 25 évben zenéjükkel evangelizáltak. Az ünneplésre különleges produkcióval készültek: a Vác Civitas Szimfonikus zenekar Sándor Bence karnagy vezetésével, Réti Katalin és a 4 Akkord Show kórus, valamint a Bánhegyi Tünde által vezetett vonósnégyessel kiegészült Eucharist együttes közösen látták el a zenei szolgálatot a szentmisén; Hegyi Barnabás, a Mátyás-templom karnagya készített szimfonikus hangszerelést a valószínűleg már sokak által jól ismert dalokhoz.
Az ünnepi hálaadó szentmisét a tervek szerint Varga László kaposvári megyéspüspök mutatta volna be, aki azonban sajnos covidos megbetegedése miatt nem tudott személyesen jelen lenni. Az általa küldött személyes üzenetet Földi-Kovács Andrea olvasta fel a szentmise előtt, melyet az alábbiakban közlünk.
Kedves Gável Testvérek, Testvérek, Kedves Eucharist!
Amit személyesen nem mondhatok el, mert váratlanul egy vírus által megkoronáztattam, elmondom ebben a néhány sorban, gondolatban. Így jobban jártatok, mert rövidebb leszek.
Óriások válláról messzire látni! Hálát adok szüleitekért, Krisztáért és Jóskáért. A hit és a szeretet óriásaiért, akikkel több mint 40 éve találkoztam először a Tömő utcai lelkészségen, a másik két óriás, Waigand Józsi bácsi és Futó Karcsi bácsi közösségeiben. Nagyon magasra nőttek, mert odaadták életüket Krisztusnak, az Egyháznak és a családjuknak is.
Hálát adok Istennek az egyházi zenében két szolgatársatokért, Sillye Jenőért és Sapszon Ferencért, valamint egykori és mostani zenésztársaitokért, akiknek ti is sokat köszönhettek.
Kedves András és Gellért, ami életetekben, hivatásotokban eddig már szárba szökkent, azt a Jóisten után a fent említetteknek és még más „kortárs szentnek” is köszönhetitek. Hálát adok a Testvérek feleségeinek és gyermekeinek is, hiszen az ő hűségük, szeretetük nélkül nem valósulhatott volna meg ez a 25 évnyi gyönyörű, gazdag szolgálat. Hálát adok nektek a negyedszázadnyi evangelizációért, amelyet szövegeitekkel és a zenétekkel megvalósítottatok és számtalan ember szívébe oltottátok az örömhírt! Bátran folytassátok!
Eucharist – A név kötelez! Azzá kell válnotok, akit dalaitokkal dicsőítetek, szavaitokkal imádtok és életetekkel követtek. Milyen Krisztus az Eucharistiában? Kicsiny, szegény, sebezhető és szent. Bízzátok rá magatokat és tieiteket még jobban, mint eddig! Kövessétek a szegény Jézust, mert tiétek Isten országa, a minden!
A hírnév ellenére is maradjatok alázatosak és Ő, a Szent titeket is szentté tesz! Ezekkel a gondolatokkal adom rátok püspöki áldásomat, az Atya + Fiú + Szentlélek nevében! Ámen. Szeretettel: Laci atya
A szentmisét püspök atya távollétében András és Gellért legidősebb bátyja, Gável Henrik albertfalvi plébános mutatta be. Szentbeszédében az evangéliumhoz kapcsolódva Jézus szavaira irányította figyelmünket: hiába csodáljuk – akár itt jelenlévőként – a Mátyás-templom szépségét, ebből nem marad semmi. „Ez vonatkozik mindarra, amihez ragaszkodunk, amibe belekapaszkodunk, és szeretnénk bennük elidőzni: élményeink, élethelyzeteink. Jézus azt mondja, hogy ezeket mind felejtsük el. Kataklizmák, háborúk jönnek és üldözni fognak az én nevemért. A hozzátartozóitok feljelentenek titeket, mindenki előtt gyűlöletesek lesztek. De hát ebben mi az evangélium, Jézus? Elveszed a jelenlét örömét, és félelmet keltesz azokban, akik ezt hallgatják?” – tette fel a kérdést Henrik atya.
„Jézus nem riogatni akar minket. Nem azért beszél a végről, hogy sokkoljuk magunkat és egymást, hanem azért, mert ennek a világnak el kell múlnia ahhoz, hogy az új kezdetet megmutathassa nekünk. Kezdet pedig csak a vég után jön. Nem a világ végét várjuk, hanem a vele érkező Krisztust. Azt a Krisztust, aki új életet teremtett. Adjunk hálát ma azért, hogy nekünk nem kell félni. Bár két lábbal a földön állunk, tudjuk hova tartunk: otthonunk az égben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt, ez ad nekünk reménységet, ez erősít meg bennünket itt, a jelenben” – zárta szentbeszédét Gável Henrik.
A szentmisét követően a jubiláló testvérpárt pap bátyjuk köszöntötte. „Ez a 25 év és a névváltoztatások sora (Gável Testvérek, Gável Brothers, Testvérek Együttes, Eucharist) is jól mutatja, hogy nem csak dalokról, énekekről szólt ez az időszak, hanem elsődlegesen arról: megengedtétek, hogy az Úr átformáljon és átalakítson benneteket. Ahogy Szent Ágoston mondja: az életetekkel énekeljetek, ne csak a szátokkal. Milyen szép ez a változás az együttes nevében is, ahonnan végül eltűntetek, és maradt az Úr. A zenei szolgálattal is meg kell tanulni megmutatni az Urat, így tesztek tanúságot dalaitokkal és életetekkel Jézusról, aki a világ világossága. Ez a szolgálat persze nem mindig könnyű, néha teher és komoly munka. De a célunk végül az, hogy elnyerjük az üdvösséget. Pál apostol egy koszorúról beszél (1Kor 9,25), amit a versenyzők elnyernek. Célotok a hervadhatatlan koszorú elnyerése, nem pedig az, hogy a koncertjeiteket siker koronázza” – hangsúlyozta Henrik atya. András és Gellért a köszöntés végén ajándékul virágkoszorút kapott.
A testvérpár azon túl, hogy eljött hálát adni Istennek az elmúlt negyedszázadért, sokaknak hálás a közös ünnepért. Szüleik, feleségeik, és testvéreik támogató szeretete végigkíséri szolgálatukat. A Mátyás-templomi nagyszabású rendezvény pedig nem jött volna létre, ha nem támogatja őket a Petőfi Kulturális Ügynökség.
A szentmisét követően egy rövid átállás után koncerttel folytatódott az este, ahol a dalok között a Dramatizált Biblia társulatának színészei, Zakariás Éva, Zámbori Soma és Kautzky Armand tolmácsolásában hallhattunk bibliai részleteket. A Dramatizált Biblia társulata a KultúrApostol Csoport irányításával és a Jármika Jövőkép Gyermek Alapítvánnyal karöltve a magyar színházi-, filmes-, és szinkron szakmák legnagyobbjainak bevonásával készíti el a teljes Biblia szöveghű, rádiójátékszerű feldolgozását.
Az Eucharist együttes jubileumi hálaadó koncertjén részt vevőknek nem mindennapi zenei élményben lehetett része a Mátyás-templomban. A szimfonikus hangszerelésű dalok éneklésébe mindenki bekapcsolódhatott, így nem pusztán hallgatói voltunk, hanem szerves résztvevőivé váltunk a koncertnek. A dalok között hallott bibliai részletek összefonódtak a zenével, mintegy gyöngysort alkotva. A padsorokban ülve éneklők és a szentélyben zenélők egy közös hanggá váltak, amely e zenei formációval együtt zengte: Istené a dicsőség!
Szöveg: Nádudvari Dorottya
Fotó: Penyigei László/dicsoitosziget.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
