Az egész azzal kezdődött, hogy odaült Orbán Viktor miniszterelnöki dolgozószobája elé?
Azért ennek volt előzménye. Az ápolási díj ügyében ebben a parlamenti ciklusban én voltam az első, aki felszólalt. Nagyon sok családot láttam, akik a súlyosan halmozottan sérült gyermeküket évtizedeken át gondozták otthon, elképesztő áldozatokat vállalva. Mindenki, aki a saját családjában teszi ezt, az tulajdonképpen a költségvetésről vesz le terhet, hiszen egy demokratikus állam alapvető kötelessége gondoskodni azokról, akik erre képtelenek. Az a célom, hogy azok a családok, akik ilyen betegeket ápolnak otthon, hosszútávon megkapják az átlagbért, az ápolási idő pedig szolgálati időnek számítson. Most az az elsődleges cél, hogy a legmagasabb kategóriában a minimálbért kaphassák meg. Az állam 250 ezres normatívát tud fizetni az intézményeknek 1 fő után, tehát megoldható lenne az otthonápolók díjának emelése is. Sőt, így ösztönözni is lehetne, hogy otthon ápolják a családtagokat, és ne az intézményi rendszerben legyenek. Ráadásul a szociális dolgozók száma is csökken, egyre kevesebb segítőszemélyzetre jut egyre több beteg.
A büdzsé tárgyalása során viszont azt láttuk, hogy az otthonápolók méltatlan díjazását nem is kívánják megemelni, miközben a Jobbik számításai szerint összesen 640 milliárd forintnyi kamuberuházás szerepelt a költségvetési tervezetben. Az sem titok, hogy a Fidesz-KDNP képviselői az Országgyűlés bizottságaiban, és később a végszavazásnál az ápolási díj megemelését célzó összes ellenzéki módosítót lesöpörték az asztalról.
És ezzel elfogadták a 2019-es költségvetési törvényt.
Azt láttam a szavazás után, pénteken, 3 órakor, hogy mindenki mosolyog a kormányoldalon, jól dolgoztak, az elnök jó pihenést kívánt, azzal, hogy szeptember második felében folytatjuk, és kész. Tennem kellett valamit, hogy tudassam, nem barátaim, nem intéztetek el semmit, ami a Ti dolgotok lenne.
Ezután döntött úgy, hogy leül a válaszokért Orbán Viktor dolgozószobája elé?
Igen, természetesen egyeztetve a pártelnökömmel. Szépen vettem magamnak magvakat, vizet, elolvastam a házirendet, és leültem a miniszterelnök ajtaja elé. Képviselői jogomban áll megvárni a miniszterelnököt, ez nem számított demonstrációnak. Amikor a végszavazás napján Orbán Viktor kijött a szobájából a testőrei gyűrűjében, legalább annyit megtett, hogy egy kezitcsókolom-mal elköszönt. Fontosabb volt neki a Felcsút-meccs, mint az a széles társadalmi csoport, amely segítségre szorulna. Másrészt az országházi éjszakázással azt akartam megmutatni, hogy a politikai eszköztárban sokkal több van, mint a szimpla parlamenti felszólalások.
Milyenek voltak a reakciók a közösségi hálón?
A társadalom visszaigazolta, hogy én nem csak politikusként, hanem nőként is cselekedtem. Ez egy női műfaj, egy férfi képviselőnek ez nem állt volna jól, egy férfi ne üljön az ajtó elé, az álljon ki a Kossuth térre, és kiáltsa, Viktor gyere ki, küzdjünk meg.
De azt is látom, hogy a Fidesznek van egy széles, leamortizálódott támogató rétege, amelynek a közös jellemzője, hogy nagyon otrombán tudnak csak megnyilvánulni, csúnyán beszélnek, írnak. A tehetetlenség motiválja őket a rajongott pártjuk érdekében. Nincsen pozitív érvük, azzal próbálják védeni a Fideszt, hogy a másikat pocskondiázzák.
Számított a hivatalos retorzióra is?
Persze, de amikor megláttam a Ripost-cikket a mobilomon, hahotáztam a parlament folyosóján. De egy politikusnak szerintem mindenre válaszolnia kell, és ha már állítólag van egy 50 millió forintos bundagyűjteményem, az egy jó hír. S mivel nekem nincs szükségem ilyen luxusra, ezért oda is adhatom az Ökumenikus Segélyszervezetnek, így mindjárt azt is kimondhattam, hogy annak a vezetője egy kommunista ügynök, hogy a miniszterelnök felesége egy kommunista ügynökkel van huszonéve összegyógyulva. Az is meglepett, hogy mennyire nincs már realitásérzékük. Annyira ostobák voltak, hogy azzal is megpróbálkoztak, a devizahitelesek ügyével csak most kezdtem el foglalkozni, pedig akik ebben érintettek, azok tudják, hogy legalább 7 éve dolgozom a károsultakért.
Nemcsak önt támadták be a kormányoldalról, hanem az otthonápolókat is, akiket a Soros-terv részeként azonosítottak.
Erre szavak sincsenek.
Gondolom, a sorosozást azért lőhették el, mert a társadalom egy része erre már ugrik.
Az önmagában tragédia, ha egyáltalán ilyen ostobaságra a XXI. században, a modernizáció világában emberek ugranak. Szerintem a Fidesz szavazótábora egy része már pszichiátriai beteg. Végtelenül sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de látom, a környezetemben is vannak ilyen elvakult fideszisták, akik már teljesen elvesztették a józan ítélőképességüket, és akár ilyen szerencsétlen sorsú családokban is az ellenséget látják, ha a vezér azt mondja.
Most jut eszembe, az otthonápolók 74 százaléka él a létminimum alatt, és az Orbán-kormány szegénység politikája nem éppen a szociális érzékenységéről ismert. Nem meglepő, hogy semmibe veszik őket.
Másrészt olyan nem történhet az országban, amit nem ők akarnak. És itt nem az egyszerű fideszes képviselőkről beszélek, közöttük is sok jó ember van, pontosan érzik, hogyan ez indokolt lenne. Egyszerűen az orbáni hatalom arra épül, hogy minden csak úgy lehet, ahogy azt Orbán Viktor akarja. Egyébként azok a diktátorok, akikről példát vesz, azok sem hatolnak le ilyen mélyre a társadalom szövetén. Orbán Viktor egy rossz tanuló. Egyszer elbeszélgethetne vele Erodogan és Putyin. De az is igaz, hogy az elmúlt nyolc évben azt láthatta, hogy a lebutított bírósági rendszer, a semmire sem jó Alkotmánybíróság mellett azt csinálhat, amit akar. Így viszont előfordulhat, hogy a társadalom egyik fele elhagyja az országot, a másik pedig itt marad, de 10 évvel kevesebbet fog élni, mint az európai átlag a hazai egészségügy állapotának, valamint az állandó lemondásoknak hála.
Érdekes ugyanakkor, hogy még ellenzékben a Fidesz is szorgalmazta az ápolási díj megemelését.
Akkor a Fidesz még egy kicsit társadalom-központúbb párt volt, és akkor még Orbán Viktor is úgy érezte, hogy a társadalom mellé kell állni azért, hogy politikai reputációt szerezzen. 2010 előtt még ez fontos volt. Ma már e társadalmi csoport érdektelen számára, mert van megvett 2,5 millió szavazója.
A devizahitel-károsultak megsegítése is fontos kampánytémája a Fidesznek 2010 óta, de a harmadik kétharmadnál már ott tartunk, hogy már az Orbán-kormány sem képviselteti magát a kilakoltatások felfüggesztése miatt összehívott rendkívüli parlamenti ülésen. Miért?
A horvát ítélet igazolta a 2014-es Európai Bíróság által meghozott devizahitelekkel kapcsolatos döntést. Ebben egyértelműen leírták, hogy a tisztességtelenséget vizsgálni kell, ha az árfolyamkockázatra való felhívás nem volt valós. Nálunk nemhogy nem hívták fel a kockázatviselésre a figyelmet, de a Bankszövetség még csinált is egy tanulmányt arról, hogy egyáltalán nincs kockázat. A PSZÁF pedig még csatlakozott is ehhez a propagandaanyaghoz. Újra kell tárgyalni ezt az egész devizahitel-történetet, nem engedhetjük meg, hogy embereket tegyenek tömegesen az utcára.
Törvényi erővel kell felfüggeszteni a végrehajtásokat addig, amíg ki nem találunk a környező országokhoz hasonlóan mi is egy valós megoldást.
Nem sikerült.
A rendkívüli parlamenti ülés összehívásával egy gesztust gyakoroltam, megadtam a miniszterelnöknek azt a lehetőséget, hogy Orbán Viktor emberként viselkedjen.
Azon viszont csodálkozom, hogy ő és a tanácsadói nem ismerték fel, ha ebben partnerek, akkor nem én vittem volna el a showt, nem az én politikai értékem nőtt volna, hanem az övé. Ha Orbán Viktor felfüggesztette volna a kilakoltatásokat, akkor csak ez maradt volna meg az emberek fejében, és nem a kiindulópont, azaz a rendkívüli ülés összehívása. Bizonyíthatta volna, hogy képes ember lenni.
Ehelyett azt mutatta meg, hogy a társadalom nem érdekli, csak a saját gazdasági hatalma. Mivel Orbán Viktor nem volt képes a gesztusommal élni, akkor nekem az a következő feladatom, hogy a társadalomnak bemutassam őt, mint egy miniszterelnökségre alkalmatlan embert. Megmutatom a valós arcát.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
