Kezdem azzal, hogy életem során részt vettem már néhány tüntetésen. Az elsők arról szóltak, hogy március 15-én kimentünk a Petőfi szoborhoz a balassagyarmati Palóc Ligetbe, vittünk rá virágot, majd elsétáltunk az Ipoly Presszóba, és szóban szétvertük a rendszert. A minket figyelő rendőrök, munkásőrök, valamint ifjúgárdisták megvárták, míg lerakjuk a virágokat, és elsétálunk, majd a szoborhoz mentek, aztán összeszedték és kukába dobták a szegfűket. Végül ők is beültek az Ipoly Presszóba, szemben az asztalainkkal, persze demonstratíve.
Aztán jött a katonaság. Másfél év a jóból. Két esetet említek meg, melyek ugyan nem voltak tüntetések, de mindkettőre büszkén emlékszem vissza. 1989, október 23-adikán, és ugyanazon év karácsonyán is megtagadtam egy-egy parancsot. Az elsőben arról volt szó, hogy kimegyünk a Kossuth térre, és ha a tömeg hőzöng, akkor közéjük lövünk. A második, a karácsonyi pedig nem volt más, mint hogy a Romániából (v.ö., Erdélyből) a magyar határt átlépőket fogjuk lőni. Lelkiismereti okokra való hivatkozással mindkét parancsot megtagadtam. Aztán lehúztam érte a kétszer két hónap laktanyafogságot.
A módszerváltás után is maradt teendő bőven. Független kisgazdaként félpályás útlezárásokat tartottunk Nógrád megyében. Hogy lett-e valami eredménye? Nos… gondolom, a forgalom egy időre lelassult. Más nemigen.
A következő tüntetés 2006 őszén volt. A szeptemberin vettem részt, az októberire már oda se szagoltam. A szeptemberin ugyanis szinte tapinthatóak voltak azok a hatalmi játszmák, melyek az egész népi kezdeményezést eleve kudarcra ítélték. A Fidesz a ciklus elején nem akart hatalomátvételt, mert a rendkívüli választásokon, ha győzött volna is, nem érte volna el győzelme a 2/3-ot. Akkor nagyon nem értettem, ma már nagyon értem. A Jobbik is óvatosan duhajkodott, mert nem akart leendő képviselőiből köztörvényes elítélteket kreálni. Akkor nem értettem. Ma már nagyon is értem. Közben pedig a komcsi provokátorok olyan sűrűn bukkantak fel itt, meg ott, hogy az ember csak a fejét fogta.
Eltelt néhány év. És a politikai foglyok szabadon bocsátásáért kezdtünk tüntetni. Folyamatos vegzatúráknak kitéve minden létező oldalról. Pedig akkor már a Fidesz volt hatalmon. És akkor nem értettem. De ma már… sajnos érteni vélem. A Fidesz bizonyára már akkor átlátott a Jobbik mesterkedésein. Így nem engedhette, hogy a totálisan általuk irányított és koordinált politikai radikalizmus komoly teret nyerjen az országban, s leginkább a fővárosban.
Ugyanez történt akkor is, amikor a Gárdaszakadás után az MNG rendezvényeit verte szét a rendőrség. Engedélyezett rendezvényeket. A műveleti parancsnok által felülbírálva, és a helyszínen betiltva. Sovány vigasz, hogy minden szemetek legszemetebbikét, Kalmár Tamás alezredest azóta már bekaszlizták. Akkor nagyon nem értettem. Mára már sajnos nagyon is értem. A Fidesz erőből taposott el minden olyan félkatonai szervezetet, amely akár csak érintőlegesen is, de a Jobbikhoz volt köthető. És ha akkor fájt is, ha akkor igazságtalannak és jogellenesnek tartottam is, a Jobbiknak ezekben a napokban elkövetett országárulása legitimálta ezeket a tetteket. Sajnos, hogy így van, de így van. És ez gondolkodó ember számára nem képezheti többé vita tárgyát. Ahogyan az sem, hogy a Jobbik eddig, és csak eddig a pontig volt a szememben csupán a vezetőség. Mától minden alapszervezet minden párttagját és szimpatizánsát bűnrészesnek tartom. Mindenkit, aki a történtek után nem állt fel, és nem csapta oda az asztalra a párttagsági könyvét.
Néhány éve pediglen… eljött egy pont, amikor egyszerűen nem hittem többé a tüntetésekben, az online petíciókban, az egész papírmasé színházban.
És bevallom, a ma esti megmozdulás videóit elnézve, a résztvevők arcát figyelve, a szónokok beszédeit hallgatva, erős zavarodottság és szégyen költözött a szívembe. Én már öreg bika vagyok, nem borjaktól fogom megtanulni a bőgést. Mondhatni kristálytisztán különbséget tudok tenni bőgés, meg bőgés között. És nem tetszett, amit hallottam.
Ez a morális vákuumban felnőtt fiatalság hangja volt. Ez a káosz, a nihil, a semmi hangja volt. Ez a Robespierre-t gyávázó Danton hangja volt. Ez egy olyan forradalom hangja volt, amely nemcsak a gyermekeit falja fel, hanem mindent, amire akárcsak az árnyéka is rávetődik. Vízfestékkel dobálózó homoszexuális vezér, aki szónoklatában buzeránsozik? Selypítve, dadogva, csúsztatásoktól hemzsegő beszédet mondó leszbikus szónok? Techno-partiba szorult rohammentő az Oktogonon? Régóta erkölcsi halott politikusok a tömegben? Demokráciáért visító belvárosi Yuppie? #eci? (l.d. hess, te geci!”) Mondhatnám, hogy ez egy vicc. De ez már annak is durva. Nagyszombaton este pláne.
S minő meglepetés! Varga és Gulyás bejelentik, hogy mozgalmat hirdetnek. Első célként a kiegyensúlyozott választás elérését tűzték zászlajukra. Bármit is jelentsen ez. Illetve… bárhogyan is magyarázzák ezt, mert értelmes jelentése egyáltalán nincs. Aztán persze 2018 közeledtével emelik majd a tétet, és bármibe lefogadom, hogy párttá alakulnak. Az ikon megvan, egy új erő: Gulyás. Majdnem olyan szőrös, mint Orbán volt anno. És szemtelenül fiatal. Hogy sem a tudása, sem a habitusa nincs meg? Hogy totálisan hiányzik belőle az a karizma, amelyik a jó vezető ismérve? Hogy szavaival nem tettre sarkall, hanem álomba dönt? Nem mindegy? Mit számít? Az ellenzék végre oda tud állni valaki mögé. Az a valaki pedig fel tudja venni az országos lista állításával, a kellő százalék elérése után járó 6-800 milliót. Na, és persze fel tudja venni az általa okozott kárért járó júdáspénzt a megrendelőtől.
S ha már a megrendelő személyénél járunk: néhány dolgot nem árt így, a végén tisztába tenni. Igen, Orbánék meglehetősen sok támogatást kaptak Sorostól. Lehet mondani, hogy elég jól gazdálkodtak vele, hiszen a Fideszt országos párttá növelték, magukat pedig különböző stúdiumokon képezték. S ha ezért bárki fogást keresne rajtuk, tegye ezt, teszem azt II. Rákóczi Ferencen is, aki a császári udvarban nevelkedett. Vagy az Aradi Tizenhármakon, akik tiszti iskoláikat császári pénzből végezték. De hogy közelítsek az időben, az 1989 előtt diplomázottak mindegyike Kádár diplomáját tartja a zsebében. Kivéve persze Gyurcsány Ferencet, aki volt sógora diplomáját. De egy dolog, amikor egy személy, vagy egy szervezet demokráciaépítésre ad milliókat, és megint más, ha arra költi milliárdjait, hogy olyanná gyurmázza a hazai demokráciát, ami az ő szája íze szerint való.
George Soros most megtalálta Gulyás és Varga személyében ezt a kétkomponensű gyurmát. Az Orbán, Szájer, Kövér, Simicska (etc.) nem vált be? Na, majd a fiatalok! És nem is ennek a két szerencsétlennek az agyatlan vandálkodása a legelszomorítóbb. Hanem, hogy egy egész nemzedéket fognak magukkal húzni ebbe a politikai fertőbe. És teszik ezt akkor, amikor Európa, és Magyarország megmaradása a tét. Mármint a keresztény értékrenden szocializálódott Európa, és a keresztény értékrenden szocializálódott Magyarország megmaradása.
Életem során részt vettem már jó néhány tüntetésen. Ennyi bőven elég volt. Most megelégszem annyival, hogy írott formában publicisztikáimban, élő szóban pedig koncertjeimen támadjam ezt a magát liberalizmusnak nevező szörnyszülöttet. Teszem pedig ezt azért, hogy minél több szemet nyissak fel az igazságra. Az igazságra, ami, elismerem, nem az egyetemes igazság. Nem fér bele a migránsok befogadásának ál-keresztényi cselekedete. Távol áll tőle a másság olyasforma elfogadása, melyben a másság piedesztálra emelése már-már előnnyé mutálódott erény. De semmiképp nem vágok oda, semmiképp nem megyek bele egy számomra méltatlan küzdelembe. Az én karom ereje ugyanis nem ezeknek a korcsoknak a megfékezésére való. Azt jobb esetben munkára, legrosszabb esetben pedig honvédő háborúra tartogatom. Ami, remélem, sosem jön el.
Forrás:facebook.com
Tovább a cikkre »
