Igen nagy botorságnak tartom azokat a mostanság divatos ideákat, melyek szerint ez, vagy az a személy a Jobbik élén ki tudná kormányozni a zátonyok sűrűjéből a pártot. Ezek a reménykedő idealisták rendre három nevet szoktak emlegetni: Toroczkai Lászlóét, Novák Elődét és Volner Jánosét. Sajnos azonban nem feledkezhetünk meg arról az egyszerű tényről, miszerint a Jobbik cukis néppártosodásában ez a három figura ugyanúgy bűnsegédi bűnrészes volt, akárcsak a pártelnök, vagy a pártigazgató.
Igen, még Toroczkai is, akivel kapcsolatban gyakran merül fel az „új seprű” kitétel a közbeszédben. Csakhogy Toroczkai az általa vezetett (vagy látensen vezetett) szervezetekben olyan mélyre plántálta a Vona-imádatot, hogy azt már gyökerestül sem lehet kitépni onnan. Jó polgármester Toroczkai? Nos, az ásotthalmiak szerint igen. Garancia ez bármi másra? Aligha. Akik tehát azzal érvelnek, hogy „Lám, Laci ott is rendet tett.”, nem veszik figyelembe, hogy az ország nem egy párezer fős település. Csupán ebből a nézőpontból vizsgálva kvalitásait könnyen úgy járhatnánk, mint amikor az országot esztergályosok és írógép-szerelők irányították. Merthogy ők is jók voltak valamiben. De az nem a kormányzás volt
Novák Előd személye sem garancia a sikerre. Nehezen is lehetne, mert aki egyetlen kalapáccsal megy neki egy emlékműnek, ráadásul úgy, hogy nem áll mögötte egy százezer fős tömeg, az csak, és csakis a kamerának dolgozik, s nem a hálás utókornak. Novák annyit sem tudott elérni, hogy híveinek tábora nyomást gyakoroljon a pártvezérre, s Novák a posztján maradhasson. Tovább megyek. A neki három gyereket szülő felesége sem hozzá, hanem pártjának vezetőjéhez lojális.
Volner János pedig, ne féljünk végre kimondani, egy pitiáner csaló, aki korábbi munkahelyeiről ugyanúgy hazudott, mint sosemvolt diplomájáról. S már akkor korrupció-gyanúba keveredett cégei révén, amikor a Jobbik még csak készült a farizeusi arculatváltásra. Volner mellett jelenleg annyi szól, hogy nyugodtan, szépen, összeszedetten, kerek mondatokban kommunikál. Ez azonban édeskevés annál, aki nem az igazat mondja. Bár kétségtelen, hogy hazugságaiban konzekvens, s nyugodt, első olvasatra kifinomultnak tűnő stílusával sokakat megtéveszt mind a mai napig.
A tényekkel azonban nehéz szembemenni. Egy hanuka-üdvözlet nem egyszemélyes elnöki döntés, hanem a vezetőség teljes jóváhagyását bíró cselekedet. Abban bizony benne van Toroczkai is, és benne van Volner is. Akiknek fejéhez senki nem szorított töltött pisztolyt, sem akkor, amikor a levél ötlete megfogalmazódott, sem pedig, amikor kiszivárgásakor ellenvéleményt lehetett (és kellett is) volna megfogalmazni.
Persze, aki látni szeretne valamiféle reménysugárt, az látni is fog. De a csalódás már most borítékolható. Mint ahogy az is, hogy sokan lesznek, akik ezen írást elolvasva azt kérdezik majd tőlem: „De hát akkor mi a megoldás?”. Nos… fogalmam sincs. Egy jó diagnoszta nem minden esetben jó sebész. És ez most pont az az eset.
Forrás:facebook.com
Tovább a cikkre »
