Vannak még politikai viták – de minek? Tokár Géza2025. 08. 08., p – 15:26
Szlovákiában, nem szűntek meg a politikai vitaműsorok, ráadásul a nyári időszakban is zajlanak politikai beszélgetések. Az elmúlt napokban azonban két beszélgetés is azért kapott teret a médiában, mert a résztvevői minősíthetetlen hangnemben vesztek össze egymással.
Vasárnap Tibor Gašpar (Smer) és Zuzana Mesterová (PS) vitája fulladt kölcsönös vádaskodásba a TA3 hírtelevízióban, szerdán pedig ugyanezen a tévén különbözött össze Michal Bartek (Hlas) és Juraj Krúpa (SaS). A sértegetés csúcspontján a tehetetlen műsorvezető még a mikrofonokat is kikapcsolta.
Kölcsönös illemtan-leckék
Gašpar és Mesterová már a TA3 vasárnapi vitaműsorának elején egymásnak esett, mikor elvben a Szlovákiába irányuló brit támogatásokról volt szó. Mesterová folyamatosan, már a megszólításában is emlékeztette a volt rendőrfőnököt arra, hogy vádat emeltek ellene, Gašpar pedig következetesen „Illedelmes Szlovákiának” nevezte a legnagyobb ellenzéki pártot, miközben a racionális párbeszéd hiányán bosszankodott.
A vita végül teljesen kicsúszott a moderátor kezéből, a két politikus egymást minősítve és folyamatosan a másik szavába vágva személyeskedett: Mesterová emelt hangon, Gašpar pedig látszólag nyugodtabban, de ugyanannyira következetesen hazugozta a másikat. A helyzeten nem segített Braňo Král, a műsorvezető sem, aki teljesen következetlenül hagyta beszélni egyik-másik politikust, majd vágott a szavába a vitapartnernek. A beszélgetés egy pontján a három szereplő kölcsönösen egymással veszekedett.
A műsort követő reakciók ennek megfelelően igen megosztottnak bizonyultak: az ellenzéki politikusok kiemelték Mesterová kompromisszummentes, következetes hozzáállását, mellyel rámutatott Gašpar ferdítéseire. Sokaknak viszont kimondottan ellenszenvesnek bizonyult a PS politikusa – aki következetesen próbálta erőből belefojtani a szót a Smeres vitapartnerébe.
Kevesebb szó esett arról, hogy Mesterová nem nagyon tudott mit mondani a brit támogatásokhoz kapcsolódó vádakról, de Gašpar sem ment mélyebben bele a Smerhez kötődő influenszerek témájába, mondván, nem ez a téma volt megbeszélve.
Lekevert mikrofon
A személyeskedésbe fulladó vita más szereplőkkel napokkal később ismétlődött meg a televízióban, mikor szerdán Michal Bartek (Hlas) és Juraj Krúpa (SaS) ült egymással egy asztalhoz. A két politikus az állami energiapolitika kapcsán veszett egymással össze. A szóváltás csúcspontján Krúpa azzal vádolta meg Barteket, hogy papírból olvassa fel a felírt szövegeket, valamint számon kérte az érettségijét, Bartek pedig amerikai héjázta a vitapartnerét és azzal vádolta meg, hogy illuminált állapotban jött el a vitaműsorba.
A moderátornak a csúcsponton végül ki kellett kapcsolnia a két képviselő mikrofonját, akik tovább folytatták a veszekedést a gázárakról, az amerikaiakról és az oroszokról. Ennek a vitának egyébként további folytatása is lett: a Hlas sajtóközleményben kérte ki az SaS-tól a képviselői hangnemét.
A közlemény szerint a Hlas a „konstruktív párbeszéd” híve, de Krúpa nem képes tiszteletben tartani a korrekt beszélgetés szabályait. A párt képviselői ezért a jövőben távol maradnak azoktól a vitáktól, ahol Krúpa is szerepel, hacsak az érintett nem kér elnézést.
A SaS válaszközleményében megvédte a képviselőjét: az ellenzéki párt szerint Bartek a felelős a veszekedésért, mivel bár nem ért semmihez, előszeretettel forgatja ki a vitapartnerei szavait – miközben a Hlas azért küldi őt a műsorokba, mert nincs is védelmi, külügyi, energetikai szakértője.
A viták napirenden maradtak
Annak ellenére, hogy a személyeskedés a szlovákiai politikai viták része lett, bizonyos szempontból azt is lehet értékelni (vagy szörnyülködni rajta), hogy egyáltalán zajlanak még vitaműsorok a szlovákiai televíziókban. Tavaly nyáron ugyanis kétségessé vált, hogy egyáltalán fenntarthatóak-e a konfrontációk: a koalíciós politikusok ideiglenes bojkottot hirdettek a Markíza beszélgetős műsorai ellen, több vitát pedig opponens nélkül kellett megtartani. Ez a szerkezet további bonyodalmakhoz vezetett, a Markíza például azért is kapott kritikát, amiért a PS civil szervezetekhez kapcsolódó viszonyáról Michal Šimečka pártelnökkel csak kettesben beszélgetett.
Később Robert Fico miniszterelnök dobott be egy újabb témát a televíziós vitákkal kapcsolatban: a kormányfő teljesen törölte volna a vasárnapi beszélgetőműsorokat. A vitaműsorok ezzel együtt nem szűntek meg, és bár Fico vagy Peter Pellegrini jellemzően egyedül jár a televízióba, a politikusok második-harmadik vonala továbbra is rendszeresen vitázik egymással. Ami néha veszekedésbe fordul.
Kapcsolódó cikkünk
Robert Fico kormányfő véget vetne a vasárnapi politikai vitaműsoroknak. Úgy véli, a vasárnap a nyugalom napja, és nem ilyenkor kellene a közügyeket kivesézni. A felvetéssel még egy ellenzéki párt is egyetért. Az emberek jelentős része viszont szereti a vasárnapi vitákat, derül ki az adatokból.
Jelenleg négy politikai műsort is figyelemmel követhetnek a tévénézők vasárnaponként. Minden bizonnyal tehát nagy az igény ezekre, hiszen a közszolgálati televízión (STVR) kívül az egyik legnépszerűbb szlovák kereskedelmi adó (Markíza) és hírszolgáltatásra specializálódott csatornák (TA3, JOJ 24) is saját formátumú vitaműsort kínálnak az embereknek. Előrevetítem: a számok is bizonyítják, hogy aránylag sokan nézik a közszereplők beszélgetéseit.
Úgy fest viszont, hogy ez Ficót nem hatja meg. Szerinte ugyanis vasárnap mellőzni kéne a politikát. A dolog pikantériája, egészen érdekes módszert választott a miniszterelnök, annak érdekében, hogy véget vessen a vitaműsorok szlovákiai hagyományának:
vasárnaponként délelőtt sajtótájékoztatót tart, és egészen addig így tesz, amíg nem születik egyezség a pártok vezetőivel a vitaműsorok bojkottjáról.
Eddig két egymást követő hétvégén állt kamerák elé a kormányfő, és a legutóbbin ismételten megerősítette ezen szándékát. Szerinte a vitaműsorokat munkanapon kellene inkább sugározni.
Ficót azonban – saját bevallása szerint is – nemcsak azt bosszantja, hogy a média kvázi megzavarja a polgárok pihenőnapját, hanem az is, hogy túl sokszor hangzik el a neve negatív kontextusban.
Mennyien nézik a vasárnapi vitaműsorokat?
A legnézettebb politikai vitaműsor vasárnaponként az O 5 minút 12 – derült ki a mediálne.sk február végi elemzéséből. Ez alapján átlagosan több mint 400 ezer 12 év feletti személy nézi a Marek Gudiak vezette műsort a köztévé egyes csatornáján, valamint az STVR :24 csatornáján.
A Markíza sem marad el mérföldekkel: a Na telo átlagos nézőszáma 317 ezret tesz ki a releváns korcsoportban. A harmadik helyre a TA3 V politike műsora fut be 190 ezer nézővel átlagosan.
Nem túl meglepő módon a januárban indult Politika24 a JOJ 24 kínálatában a legkevésbé nézett: 86 ezer az átlagos nézőszám a 12 év feletti korosztályban. Ez egyébként az egyetlen a felsorolt műsorok közül, ahol az adott politikus „csak” a műsorvezetővel száll ringbe.
A négy politikai vitaműsor átlagosan csaknem egymilliós nézettséget eredményez, nem csoda tehát, hogy a kereskedelmi tévéink szorgalmazzák a kamerák előtti vitákat.
Az pedig magától értetődő, hogy egy, a bevételt szem előtt tartó vállalat, azt sugározza, ami leköti vagy bevonzza az embereket.
Ha a polgárokat nem érdekelné, hogyan esik egymásnak egy-egy politikus, akkor biztosra vehetjük: sem a Markíza, sem a JOJ, de a TA3 sem hívna be közszereplőket ilyen rendszerességgel.
Morális dilemma?
Le kell szögeznünk, hogy egy miniszterelnöknek alapvetően semmi köze ahhoz, hogy mit, hogyan és mikor közvetítenek az egyes adók, pláne a kereskedelmiek. Véleménye nyilván lehet, de Fico jelenleg erkölcsi kérdést csinál egy javarészt gazdaságiból.
„A társadalom jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé, hogy ilyen agresszivitással folytassuk, mint amit most is tapasztalunk – még vasárnap is” – fogalmazott Fico.
A vasárnap viszont nemcsak egy szimpla munkaszüneti nap. A keresztény kultúrkörben vallási töltettel bír, mert maga a vallás határozza meg ezt a nyugalom napjaként. Ha így közelítünk a témához, nem váratlan, hogy a KDH, azaz a kereszténydemokraták is támogatják Fico tervét.
Úgy véljük, hét közben elegendő lehetőségük van a politikusoknak a médiaszereplésre, a KDH ezért kész támogatni a politikai vitaműsorok nélküli vasárnapot
– állítja a mozgalom.
Ebből is láthatjuk, hogy a probléma nagyban hasonlít például az üzletek vasárnapi nyitvatartásának időnként visszatérő kérdéséhez.
Sok a vita, de kimaradni nem akarnak
Bár a koalíció több képviselője egyetért Ficóval, hogy túl sok a politikai program, de azzal nem feltétlenül, hogy ez ellen fellépve, tudatosan kimaradjanak belőlük.
Jó példa erre Matúš Šutaj Eštok, a második legerősebb kormánypárt, a Hlas elnöke. Vasárnap arról posztolt a Facebookon, hogy
a vasárnap a családé, nem a politikai vitáké.
Kifejtette: „nem kellene Szlovákiát a politikával és főleg azokkal a végtelen vitákkal idegesíteni, így sokkal békésebb lenne az ország. Befejezhetném a legót, amit a fiammal építettünk”.
De azt is egyértelművé tette, hogy a televíziós vitákat azért nem fogja ilyen megfontolásból elkerülni.
Ha a sajtó azt mondja, hogy ezeket a vitákat egy másik napra tegyük át, akkor ezt teljes mértékben tiszteletben fogom tartani. De addig nyíltan fogok kommunikálni önökkel, ahogy eddig is tettem
– fogalmazott a belügyminiszter.
Mi lenne velünk vitaműsorok nélkül?
Igazából nem szükségszerű, hogy vasárnaponként farkasszemet nézzenek egymással politikusok a különböző stúdiókban. Számos olyan országot találunk a világban, ahol ennek a műfajnak nincs hagyománya. Gondoljunk csak Magyarországra: általában a választások előtt kerül sor ilyesfajta összecsapásokra, de a mindennapokban sokkal inkább egy riporterrel találja szemben magát az adott politikus, ha egyáltalán.
Ebből azonban nem lehet egyenes arányossággal levonni azt a következtetést, hogy ha nincs vitaműsor, rosszabb is a sajtószabadság helyzete – még ha Magyarország értékelése általánosan rosszabb is mint Szlovákiáé. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) ennél több – és relevánsabb – szempontot vesznek figyelembe jelentésükben: a sajtó függetlenségét, a politikai környezetet, az esetleges fenyegetéseket, az átláthatóságot és így tovább.
Kapcsolódó cikkünk
A héten ismét megjelentette az aktuális évre vonatkozó jelentését a sajtószabadságról a Riporterek Határok Nélkül (RSF). Míg a szervezet kimutatásai szerint a magyarországi helyzet évek óta kimondottan rossz a régióhoz képest, a szlovák mutatók is nagy mértékben romlanak – csakúgy, mint a világ médiakörnyezetének helyzete.
Az index 180 országban hasonlítja össze a sajtószabadság helyzetét. A jelentésben hivatalosan azt mérik, hogy az újságírók milyen módon képesek függetlenül és fenyegetések nélkül ellátni a hírszolgáltatásokra vonatkozó feladatukat. A 2025-ös jelentés az előző év során begyűjtött adatokra alapoz. Az RSF százas skálán osztályozza az országokat, miközben begyűjti az egyes államokban történt incidensek listáját, valamint megkérdezi a helyi szakembereket a saját személyes, szubjektív véleményükről is.
A figyelembe vett szempontok között szerepel a politikai környezet, azaz hogy mennyiben számíthatnak az újságírók a döntéshozók támogatására, mekkora az átláthatóság mértéke, valamint milyen módon tartják tiszteletben az autonómiát. Az RSF követi az újságírásra vonatkozó jogi környezet változásait és a gazdasági körülményeket, valamint az esetleges szociális és kulturális korlátozásokat. Az újságírók személyes biztonsága szintén szerepet játszik az értékelésben.
Szlovákia alaposan visszaesett
Szlovákia egy év alatt a huszonkilencedik helyről a harmincnyolcadikra zuhant vissza a listán, az ország értékelése pedig 76 pontról nem egész 72-re csökkent. A jelentés kiemeli, hogy az újságírásra vonatkozó törvényi környezet kimondottan jó (a 17. legjobb a vizsgált országok között), de a politikai beavatkozások (60. az összesített listán) és az újságírók gyenge biztonságérzete (51.) miatt romlott az újságírói környezet.
Az országra vonatkozó jelentés megemlíti, hogy növekszik a politikai nyomás a Markíza televízióra, valamint átalakult a közmédia, az RTVS helyén egy átszervezéssel létrejött a Szlovák Televízió és Rádió (STVR).
A dokumentum rizikóként értékeli a Penta hatását a bulvárhírekre, valamint úgy látja, hogy Robert Fico visszatérése óta ellenséges környezet alakult ki az újságírás számára. A jelentés pozitívan látja a digitális előfizetéses modell elterjedését, viszont felhívja a figyelmet arra, hogy az inkább liberális médiakörnyezet feszültséget okoz a hagyományosan konzervatív társadalomban.
Magyarország stagnál
Az RSF a magyarországi médiaviszonyokat hagyományosan rosszul értékeli – az Orbán-kormány hatalomra kerülése utáni süllyedés után 2023-ban enyhén javult az újságírói környezet minősége, idén pedig a 67. hely után az ország a 68. helyre került. A szervezet szerint kimondottan rossz a politika által létrehozott környezet, ennek terén Magyarország egyenesen a 124. helyen áll a vizsgált országok listáján. A helyezésen a viszonylag kedvező szociális körülmények (46.) javítanak.
A jelentés problémásnak látja a médiapiac összpontosulását a kormányközeli KESMA Alapítvány kezében, de felhívja a figyelmet arra, hogy az ettől független média megőrizte az erős pozícióját a nemzeti hírszolgáltatási piacon. Példaként az RTL Klub, a Partizán videós csatorna, a Népszava napilap, a HVG és több híroldal (24.hu, 444.hu, Telex) kerül említésre.
Az RSF kiemeli, hogy 2010 óta folyamatosan történnek próbálkozások a média pluralizmusának és függetlenségének megtörésére, valamint a 168 Óra hetilap leállítását is megnevezi jelentős eseménynek a közelmúltból – igaz, ez 2022-ben történt. A törvényi környezet romlását a Klubrádió frekvenciájának 2021-es megvonásával, valamint a 2023-as szuverenitásvédelmi törvénnyel indokolja. Az indoklásban előkerül a Soros György elleni kampány és az újságírók valószínű megfigyelése is a Pegasus-szoftver segítségével.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
Szlovákia 12 helyet csúszott vissza a világ országainak sajtószabadság-rangsorában. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi szervezet által összeállított lista és elemzés szerint a szabad médiát leginkább a politikai szereplők fenyegetik.
A világ 180 országa közül Szlovákia jelenleg a 29. helyen áll, szemben a tavalyi 17. helyével. Az RSF által pénteken, a sajtószabadság világnapján publikált elemzéséből kiderül, az elmúlt időszakban az országnak több olyan kormánya volt, amely a médiaszabadság javítására törekedett.
„A 2023-as parlamenti választás azonban visszaadta a hatalmat Robert Fico miniszterelnök kezébe, ami azt jelenti, ennek a korszaknak vége” – írják azzal, a kormánykoalíció tagjai támadják az irányukba kritikus sajtót és nem hajlandóak a kérdéseikre válaszolni. Kiemelik, hogy nem ítélték el Marián Kočnert, akit Ján Kuciak tényfeltáró újságíró meggyilkolásának megrendelésével vádolnak. Arról is írnak, az újságíróknak ellenséges környezetben kell dolgozniuk, de az állami és a magántulajdonban lévő média is folyamatosan kiszolgáltatott a sajtóközegen kívülről érkező érdekeknek. Megemlítik, hogy a Markíza televízió politikai nyomás célpontja lett, a Nový Čas bulvárlapot pedig megvásárolta a Penta tulajdonában lévő kiadó, amivel a legolvasottabb bulvárújságok egy kézbe kerültek. De arról is írnak, több sajtóorgánum került oligarchák tulajdonába. Az újságírókat gyakran érik támadások az online térben. Néhány nappal ezelőtt az Új Szó testvérlapjának, a Vasárnapnak a munkatársát, Vrabec Máriát pedig a postaládájába dobott névtelen levélben fenyegették meg.
Pavol Szalai, az RSF-nek az Európai Unióért és a Balkánért felelős szekcióvezetője a Denník N-nek adott nyilatkozatában rámutat, Szlovákiában a vizsgált összes aspektusban, így politikai, jogi, gazdasági és biztonsági tekintetben is romlott a szlovákiai sajtószabadság állapota. A legnagyobb mértékben a politikai faktor romlott, ami a 4. Fico-kormány hivatalba lépésének tudható be. Az RSF szakértője szerint a sajtószabadság szempontjából problémát jelent az is, hogy a kritikus médiumoktól megvonták az állami reklámmegrendeléseket. Szalai kiemeli, az ország a rangsorban való 12 helyes visszaesésével az Európai Unió országainak rosszabbul teljesítő felébe került át.
Összehasonlításképpen Csehország azzal együtt is a 17., hogy szintén négy helyet rontott, Lengyelország ugyanakkor tíz pozíciót előreugrott és a 47. helyen áll, Magyarország pedig a V4-es országok közül a messze legrosszabb értékelést kapta, a 67. helyezést érte el úgy, hogy öt helyet még javított is. Az RSF szerint globális vonatkozásban a sajtószabadságot pont azok fenyegetik a legjobban, akiknek védenie kellene azt, mégpedig a politikai szereplők.
Az RTVS torkán a kés
Ugyan az elemzés kidolgozásakor már figyelembe vették és negatívan értékelték, hogy a 4. Fico-kormány 30 százalékkal csökkentette a közmédia (RTVS) költségvetését, a vizsgálatba már nem került bele, hogy a kabinet olyan törvényjavaslatot fogadott el, amely gyakorlatilag megszüntetné a független közműsor-szolgáltatót és erős politikai irányítás alá vonná a köztévét és a közrádiót. Az RSF szakértője azonban arról beszélt, ha ez Ficóéknak sikerül, az azt jelentheti, hogy az RTVS a kormány propagandaeszközévé alakul.
Az ellenzéki Progresszív Szlovákia csütörtökön este a közmédia függetlensége melletti kiállásként tüntetést szervezett Pozsonyban. Michal Šimečka pártelnök a demonstráció színpadára lépve kijelentette, az RTVS megmentésének érdekében készek hasonló lépéseket tenni, mint a büntető törvénykönyvnek a kormány által tervezett módosításakor. Arról beszélt, készek további tömegtiltakozásokat összehívni, a törvény elfogadásának parlamenti folyamatát obstruálni, illetve a jogszabályt az Alkotmánybíróság elé utalni. „Szlovákiának erős és független közmédiára van szüksége” – jelentette ki. Szerinte, ha a kormány ellenőrzése alá vonja a közmédiát, akkor az az orbáni és putyini rendszerhez vezető úton tett lépés. A fővárosi Szabadság térre összehívott tüntetésen hozzávetőlegesen 4-5 ezren vettek részt. A demonstráció szervezésében a többi ellenzéki párt nem vett részt, a KDH azt kommunikálta, az üggyel kapcsolatos parlamenti lépéseiket szeretnék koordinálni az ellenzéki többi szereplőjével.
A globális kép
Az RSF sajtószabadság-listáját, ahogy tavaly, idén is Norvégia vezeti, amely mögött Dánia lett az ezüstérmes és Svédországé a bronzérem. A második helyen korábban Írország állt, ahol azonban a sajtó munkatársainak a politikusok általi megfélemlítését regisztrálták, így a 8. helyre esett vissza. Az első tízben van még Észtország, Portugália, Svájc és Németország. Ukrajna a háború ellenére a 61. helyet kapta, és javítani is tudott, mert az újságírók a munkájukat jobb politikai környezetben végezhetik, illetve a konfliktusrégióban sikerült jobban védeni a sajtó munkatársainak életét. Oroszország a listán a 162., az újságírókat zaklatják, külföldi ügynököknek bélyegzik. Az Ukrajna elleni orosz invázió kezdete óta több mint 1500 újságíró menekült el Oroszországból. A lista legvégén a korábbi években Vietnám, Kína és Észak-Korea állt, most azonban a 180. a semmiféle emberi jogot garantálni nem képes Eritrea, a 179. Szíria lett, ahol lényegében polgárháborús káosz uralkodik, míg a 178. Afganisztán, ahol pedig az iszlamista tálibok vették át a hatalmat.
Az RSF arra hívja fel a figyelmet, hogy 2024 globálisan a legnagyobb választási év az emberiség történetében, idén járulhatnak egyszerre legtöbben az urnákhoz. Az elemzésben azzal kapcsolatos aggodalmuknak adnak hangot, hogy a sajtószabadságot korlátozó szereplők juthatnak hatalomra. A folyamatban lévő konfliktusok közül pedig a gázai háborút emelik ki, ahol az izraeli fegyveres erők több mint 100 újságírót öltek meg, közülük 22-t a munkájuk végzése közben.
A kelet és a nyugat
A globális eredményeket összehasonlítva feltűnő a – több évtizede létező – törésvonal a nyugat-európai és ázsiai országok között. A lista élén hagyományosan a skandináv és balti államok állnak, Norvégia 92, Észtország 89, Hollandia 88 pontot kapott az RSF-től. A sereghajtó az afrikai Eritrea (11 pont), a 13 pontos Észak-Korea, valamint a 15 pontot elérő Kína. Magyarország kerekítve 63, Szlovákia pedig 72 pontot szerzett az összesítésben.
Európai viszonylatban Oroszországon és Fehéroroszországon túl a balkáni országok jöttek ki a legrosszabban az összehasonlításból, Szerbia 54 ponttal csak a lista 96. helyére fért fel, de Magyarországnál rosszabbul végzett Georgia (114. hely), Koszovó (99.), Görögország (89.), Bosznia és Hercegovina (86.), Albánia (80.), valamint Bulgária (70.) is. Csehország a közép-európai régió legjobban teljesítő országa, világviszonylatban is a tizedik legjobbként értékelték a helyi médiaviszonyokat. Érdekesség, hogy az Egyesült Államok a sajtószabadság szempontjából csak az 57., és „mindössze” két helyet rontott az elmúlt évben.
Az RSF érdekes megállapításokat tesz a világban átívelő trendekre vonatkozólag. Az újságírószervezet szerint a média gazdasági helyzete még a Covid-válság idején tapasztalhatónál is rosszabbra fordult, de a politikai körülmények a világban szintén rohamléptekkel romlanak. Ennek következtében több jelentős médiatermék a megszűnés szélére sodródott, vagy be is zárták. A gazdasági következmények különösen érzékenyen érintik az amerikai sajtót.
A szervezet veszélyként érzékeli az óriási internetes vállalatok, mint a Google, az Apple, a Facebook, az Amazon és a Microsoft kezében összpontosuló információterjesztést, ami a hirdetési bevételek csökkenéséhez és a média nagyvállalatok kezében való összpontosulásához vezet. A lista vezetése óta először történt meg, hogy a vizsgált országok átlageredménye 55 pont alá süllyedt, azaz a világ nagyobbik részében már kimondottan problémásnak számít a sajtó helyzete. A régiós különbségek az Európai Unió és a világ többi része között szintén nőttek az elmúlt időszakban – hívja fel rá a figyelmet az RSF.
Magyarán:
a demokrácia nem attól függ, hogy lesz-e vasárnap közéleti vita a tévében. A gond abban áll, hogy a piaci mutatók azt jelzik, van rá kereslet. Fico pedig ebbe próbál beleszólni, ami akár az újságírók és tartalomgyártók autonómiájába való beavatkozásként is értelmezhető.
Ilyen erővel azt is szorgalmazhatná a miniszterelnök, hogy vasárnap ne sugározzanak akció filmeket a tévében, mert az felkavarhatja az emberek lelki világát.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
