Érdekes jelenséget produkál a világháló szabadsága, olyan emberek találnak virtuálisan egymásra, akik közös levegőn talán egy órát sem bírnának ki a többiek társaságában.
Az éppen összeállt és állandóan változó „csapatok” tagjai a társadalom teljesen különböző részeiből érkeznek, kevesen vannak, de annál hangosabbak. Van köztük több diplomával rendelkező személy, de olyan is, aki képtelen egy mondatot helyesírási hiba nélkül leírni. Van hitoktató és istentagadó, kormánypárti, ellenzéki, szegény, gazdag, fiatal, öreg, konzervatív, liberális… és még sorolhatnánk.
Azt nem tudatosítják, hogy mindenkinek vannak hibái, magukat tökéletesnek, az igazság bajnokainak tartják. Kakasok a maguk szemétdombján, ám ha egy dombra kerülnek, akkor már egymásra kukorékolnak. A saját személyes érdekeikre figyelnek, és gyakran az általuk képviselt intézmény anyagi támogatásával kapcsolatos hiányérzetük miatt panaszkodnak.
Júniusban Gubík László és Forró Krisztián kerültek célkeresztbe. „Bűnük”, hogy valami olyan siker lehetőségét villantották fel, amely egyébként az egész felvidéki magyarság javára válna. Az előbbi kezdeményezésére valósult meg Martoson az Esterházy Akadémia, az utóbbi pedig – a Magyar Közösség Pártja (MKP) elnökeként – a felvidéki magyar politikai egység ismételt megalakulását tűzte a zászlajára.
Az természetes dolog, hogy egy közéleti vezető bírálatok kereszttüzébe kerül, aki ezt nem vállalja, az ne is próbálkozzon ilyen tisztséggel! Aki azt hiszi, hogy a képtelen támadásoknak, köztük az egymással szembejövő álhírek gyártásának van határa, nagyot téved.
Amikor a Pro Probitate – Helytállásért díj átadásáról szóló tudósításban a kitüntetett méltatása helyett az volt a téma, hogy ki hogyan öltözködött (konkrétan, hogy Csáky Pál milyen ruhában gratulált Duray Miklósnak), azt hittem, innen már csak felfelé vezethet az út. A Forró Krisztián e heti brüsszeli útjával kapcsolatos „csapatmunka” is mutatja, hogy nincs az a mélység, amit ne lehetne alulmúlni.
A tény ennyi: Az MKP elnöke a kétnapos brüsszeli útja során az Európai Parlamenti (EP) számos magyar képviselőjével találkozott, és az egyik tagpárt országos elnökeként részt vett az Európai Néppárt (EPP) közgyűlésén. Forró Krisztián a közösségi oldalán tájékoztatott arról, hogy Brüsszelben találkozott és eszmecserét folytatott – többek között – Bocskor Andreával (EP-képviselő, Fidesz, Kárpátalja), Deli Andorral (EP-képviselő, Fidesz, Délvidék), Vincze Loránttal (EP-képviselő, RMDSZ, Erdély, az EPP-közgyűlés résztvevője), Donald Tuskkal (az Európai Néppárt elnöke, Lengyelország), Manfred Weberrel (az említett pártcsalád frakcióvezetője, Németország), Mikuláš Dzurindával (korábbi szlovák miniszterelnök, a néppárt közgyűlésének résztvevője), Hölvényi Györggyel (KDNP, ugyancsak a néppárti közgyűlés résztvevője), Tóth Edinával (EP-képviselő, Fidesz), Gál Kingával (a Fidesz-KDNP európai parlamenti frakciójának vezetőjével) és Winkler Gyulával (EP-képviselő, RMDSZ).
Természetesen a magyar kormány első kézből tájékozódik erről is. Nem azért, mert Forró Krisztián bekapcsolódott a Fidesz-KDNP európai parlamenti frakciójának ülésébe, ugyanis a másik magyar kormánypárt, a KDNP szintén tagja az Európai Néppártnak, így ők is képviselve voltak a közgyűlésen – pont úgy, ahogy az MKP is. És pontosan ugyanez a helyzet az erdélyi stratégiai partnerrel, az RMDSZ-szel is, amely tagpártként szintén ott volt az EPP közgyűlésén.
Egy több száz embert felvonultató rendezvényen nemcsak barátokkal találkozik az ember, hanem olyanokkal is, akiktől semmi jót nem várhatunk, de a közösség céljainak érdekében – egyelőre, amíg tisztségükben vannak – velük is eszmecserét kell folytatni. Ahogy a magyar miniszterelnök is részt az Európai Unió tárgyalásain, annak dacára, hogy ott esetleg olyan emberekkel találkozik, akik Magyarországot ostorozzák.
Ez csak néhány példa a sok közül. Említhetjük akár a portálunk elleni megnyilvánulásokat is.
Kettős elnyomásban voltunk évekig, Duray Miklós eszmei útmutatása és Pogány Erzsébet következetes irányítása mellett működtünk. És így teszünk tulajdonképpen ma is, köszönve Olvasóinknak. Ez ugyan fáj néhány embereknek, de az az ő magánproblémájuk, amely nem írhatja felül az általunk felvállalt közösségi érdeket, a felvidéki magyarság szülőföldön való boldogulásának segítését.
Általában – ha mód van rá – Petőfi Sándortól próbálok megfelelő idézetet találni. Most ezt:
(Petőfi: Rossz verseimről, 1845)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
