Elgondolkodtató beszélgetést közöl a 888.hu az Amerikába kivándorolt, majd onnan hazatért George F. Hemingwayjel, a bajnokavatásra készülő Budapest Honvéd FC elnökével, aki többek között ezt mondja: „A terrorizmus melléktermék. Rossz, szörnyű és nagyon is valóságos, de csak egy melléktermék. Az igazi probléma a korlátlan bevándorlás. Ha az Európai Unió jelenlegi irányelveit követik, akkor évente ötszázezer-egymillió bevándorló érkezik majd, ha kedvet kapnak, ennél lehet sokkal több is. Nincs európai ország ma már, amelyik hajlandó ebben részt venni.”
Ez pedig azért tetszett, mert van benne irónia: „Vona Gábor szerintem egy jobb sorsra érdemes fiatalember, aki valószínűleg megbánta, hogy nem Fidesz-tag lett, mert egy rendes opportunista fiú, aki valószínűleg ma talán államtitkár lehetne. Valamilyen szinten szomorú, hogy ez lett belőle.”
Ezen azonban kicsit fönnakadtam: „Európában az országok közötti vándorlás egy egészséges folyamat. Sokan mondják, hogy milyen szörnyű dolog, hogy elmennek Magyarországról – hát majd jön valaki ide máshonnan Európából, aztán meg vissza is jönnek, akik elmentek innen. Ez egy természetes folyamat, és segít abban, hogy az európai tapasztalat univerzális legyen…”
Mert igaz, hogy Mátyás király idejében is vándoroltak Európában a fölszabadított mesterlegények, hogy kitanulják a szakmát, mire hazatérnek, de a mostani vándorlás Európa kevésbé fejlett régiójából a gazdagabbik és hatékonyabb felé okoz az emberben némi aggodalmat, mert mi lesz velünk, ha tendenciává válik, hogy elmennek a fiatalok? Kik jönnek a helyükre? Jön-e annyi vízumra már nem kényszerített ukrán munkavállaló, ahány magyar elment? És jó lesz ez nekünk?
Ám mielőtt búsulásnak adnánk a fejünket, pillantsunk a negyedik oldalon a térképre, amelyet a Magyar Krónika szíves engedélyével közlünk, s amelyről (ENSZ-adat, nem mi mondjuk) az olvasható le, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben a valóság az, hogy Európa eme térségéből a legkisebb arányban tőlünk vándorolnak el az emberek. Romániából háromszor akkora arányban, Boszniából hétszer akkora arányban, de még Ausztriából is a lakosság számához képest nagyobb arányban vándorolnak el, mint tőlünk.
Hoppá. Úgy néz ki a dolog, hogy itt lehet élni. És lehet boldogulni. Máshonnan nézve, a magyarok szeretik a hazájukat. Vannak, akik még erősebben kötődnek a szülőföldhöz. Spanyolok, franciák, belgák, olaszok, összesen hét ország népe ragaszkodik nálunk nagyobb arányban, de 28 országból nyolcadiknak lenni nem rossz helyezés. Ha pedig az úgynevezett volt szocialista tábor országait nézzük, akkor toronymagasan mi vagyunk az elsők.
George F. Hemingway is hazatért, és most a csapatával győzelemre készül. Lakható ez az ország, egy csomó tehetséges ember él benne, akik szeretnék még lakhatóbbá tenni. És azok közül, akik elmennek innen egy jobb fizetés, egy kényelmesebb élet reményében, idővel a legtöbben majd hazatérnek. Akik pedig kint maradnak, azokért nem nagy kár. Mert jönnek helyükre olyanok a keleti végekről, akik boldogok, hogy itt élhetnek velünk. Van tehát mit féltenünk: a magyar társadalom békéje, egészséges életösztöne kincset ér. És aki nem a pesti belváros kicsit kábítószerfüstös szubkultúráival foglalkozik, hanem elutazik onnan száz, kétszáz kilométerre, annyi szépséget, annyi életörömöt talál még a szegényebb vidékeken is, hogy megérti, miért marad itthon az elsöprő többség.
Bencsik András
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
