A 2021-es népszámlálás új helyzetet teremtett azzal, hogy két nemzetiséget is meg lehetett adni. Az adatok ismertek, 422 065-en vallották magukat első helyen magyarnak, 34 083-an pedig második helyen jelölték meg a magyart. És ezzel ki is tört a számháború: a két számot össze kell-e adni, vagy csak 422 ezren vagyunk – az államhatalom végig nem foglalt az ügyben állást. A múlt héten megtudtuk, a kormány javaslata szerint össze kell adni a számokat, így tehát 456 148 magyar él Szlovákiában, írja Molnár Judit főszerkesztő vezércikkében.
A mandátumát a korrupcióellenes küzdelem ígéretével szerző kormánykoalíció számára vízválasztónak ígérkezik, sikerül-e az igazságszolgáltatás elé állítani, és minden kétséget kizáróan bebizonyítani Robert Fico bűnösségét. A szlovákiai politikai pókerben az exkormányfő ellen meginduló eljárás all-in a javából. Ha azonban az asztalnál ülők blöfföltek, s a másik oldalon lévőknek jobbak a lapjai, könnyen zseton nélkül maradhatnak. Vagyis a kormánykoalíció részéről valódi „mindent vagy semmit” tétje van Fico kiadatásának és elítélésének. Már, ha eljutnak odáig. Vagyis vékony jégen táncol az igazságszolgáltatás, írja elemzésében Kolek Zsolt, amelynek címe: Keresztes háború vagy boszorkányüldözés?
Anyák napján háborúról írni?! Nos, nem gondoltam volna, hogy az én életemben eljöhet egy olyan május, amikor a tavaszillat helyett a háborús készülődés orrfacsaró bűzével lesz tele a levegő.
Amikor az lesz az ellenség, aki a békéről beszél. Van is már egy új kifejezés, amit nehéz magyarra fordítani: a háborús uszító ellentéte, vagyis a béké(s)re uszító. Márpedig aki aggodalommal figyeli az óriási fegyverszállításokat Ukrajna irányába, vagy csak felteszi a kérdést, hogy nem a békekötés felé kellene-e terelni a feleket, uszít. Aki csak fel meri tenni a kérdést, hogy ki fogja állni azokat az iszonyatos költségeket, amelyeket a háború, a szankciók, az esetleges olaj- és gázembargó, Ukrajna infrastruktúrájának elpusztítása jelent, uszít… Haják Szabó Mária külpolitikai jegyzetének címe: Háborúról – anyák napján.
A háborúnak is van lélektana című interjúban Szomolai Andrea Taracközi Ferenc, a beregszászi református gyülekezet vezető lelkészét és feleségét Taracközi Marianna segédlelkészt kérdezte a háborús mindennapokról. A Taracközi házaspár csodával határos módon lehet csak jelen a felvidéki Alsószeliben, ahol jótékonysági koncertet tartottak Kárpátalja lakosai számára. Ukrajnából kizárólag a nagycsaládos férfiakat engedik ki. A lelkészházaspárnak négy gyermeke van, ez az áldott vállalás segítette meg útjukat.
Mire lesz elég a nyugdíjunk? A címben feltett kérdést úgy folytatja Szentandrási Tibor, hogy hogyan függ a nyugdíj nagysága a gyermekek számától?
Ahogy öregszünk, egyre inkább odafigyelünk a nyugdíjakkal kapcsolatos hírekre. Ha van még néhány évünk a nyugdíjig, az érdekel főként, hogy nem változik-e addig a nyugdíjkorhatár. Halljuk, tapasztaljuk azt is, hogy az átlagéletkor növekedésével egyre több az időskorú, és ezzel egyre bizonytalanabbá válik a nyugdíjrendszerünk fenntarthatósága is. Ezért szükséges a szabályok megváltoztatása, az úgynevezett nyugdíjreform is.
Új-Oroszország, régi kihívások címmel írt cikket Pomichal Krisztián. „A közel hetven napja tartó háború orosz hadmozdulatai alapján vonhatunk le következtetéseket. Így bukkant fel újra az elmúlt néhány napban egy régen elfeledett elképzelés: Új-Oroszország (Novorosszija). Ha azt mondjuk, Oroszország legalább a két szeparatista kelet-ukrán köztársaság, valamint Ukrajna fekete-tengeri partvidékének meghódítására tör, valószínűleg nem állunk messze a valóságtól, ráadásul abba a szerencsés helyzetbe manőverezzük magunkat, hogy történelmi megalapozottsággal is alátámaszthatjuk az állítást.”
Emlékeznek-e a csehek a deportálásokra? (II.) Somogyi Szilárd ebben a számunkban folytatja kutatását.
Második napomat 200 kilométerrel nyugatabbra, a Prágán túl fekvő Podbořany városban tervezem tölteni. Ennek egyetlen oka, hogy néhai Nagy Béla, felsőszeli parasztköltő Eldeportált magyarok éneke címmel verset írt Podboranyban töltött éveiről. Abban biztos voltam, hogy a verssel nem fogok a Szudéta-vidék mintegy ötezer lakosú kisvárosának hirdetőoszlopain találkozni, de a vers szelleme talán valahogy majd visszaköszön, gondoltam. És higgyék el, így is lett.
– írja.
A Walt Disney esete a normalitással a címe Kövesdi Károly cikkének, amelyben arról ír milyen nagy pofonba szaladt bele a világ legismertebb és leghatalmasabb gyermekfilmgyártó vállalata, a Walt Disney. „Igaz, magának kereste a bajt, amikor programjává tette a baloldali deviancia propagandájának való megfelelést. A cég nem rejtette véka alá azt a törekvését, hogy a filmjeiben szereplő hősök legalább fele az LMBTQ „közösséghez” tartozó legyen. A Disney felső vezetése nyíltan vállalja, hogy célja a gyermektartalmak LMBTQ-irányvonalúvá formálása. Latoya Raveneau, a cég vezető producere például elárulta, hogy teljes szabadságot kapott a vállalattól „melegprogramja” filmekben való népszerűsítésére.”
Segítség, iskolaéretlen a gyermekem!
Nagyon sok szülő és szakember jelenti, hogy a korábbiaknál több az iskolaéretlen gyermek, írja B. Vida Júlia. Vannak szülők, akik ezt nehezen tudják elfogadni, míg mások kimondottan örülnek annak, hogy még egy évet óvodás lehet a gyermekük. Ez idő alatt még sok lemaradást be lehet hozni, talán pótolni lehet a megszakításokkal teli kétéves óvodai létet is. S a gyermek megtanulhatja a közösségi viselkedés szabályait, szókincse gyarapodhat, képes lesz egyedül és csapatban is dolgozni. Szülőket, pszichológusokat, óvónőket faggatott munkatársunk.
A megtévesztett könyvgyűjtő Szilágyi Sándor (1827–1899) a 19. századi magyar történetírás egyik kiemelkedő alakja. Mivel Kolozsvárott született, talán érthető, hogy számos műve Erdélyhez köthetők. Egyik monumentális munkájának a címe Erdélyország története tekintettel mívelődésére. Nemcsak írt, gyűjtötte a könyveket, és semmi pénzt nem sajnált értük. De ezzel bizony vissza is éltek… További részletek Lacza Tihamértől a Leporolt históriákban.
Tanítani kellene azt az őszinte érdeklődést, amellyel Tóth László kérdezi interjúalanyait.
A Megkötni az időt című interjúkötete 2019 őszén jelent meg, a szerző hetvenedik születésnapja alkalmából. Aktivitását szemlélve, a szemében a még mindig égő tüzet, s a tettvágyát látva nehezen hisszük el, hogy szerzőnk már elmúlt 72 éves. A kötetnek ártanánk vele, ha „alkalmi”, „ születésnapi” kiadványként tekintenénk rá. A Megkötni az időt harminchárom év interjúiból szemezget. A válogatás mindig újrapozicionálás is. Utóidejűségéből adódóan lehetőséget biztosít a jelenben másként hangzó hangsúlyok áthelyezésére. A „Megkötötte…” című recenzió szerzője Kocur László.
A két háború közötti Csehszlovák Köztársaságban a felvidéki magyarság politikai életét a nemzeti elkötelezettség és a politikai ellenzékiség jellemezte. Voltak azonban akkor is bizonyos többségi zsoldban álló kormánytámogató próbálkozások, amelyek többnyire valamelyik országos jellegű csehszlovák párt függvényeként, de olykor önálló magyar politikai képződményként hirdették magukat. Ilyen szerzemény volt például a Csánki – eredeti zsidó nevén Neumann – Aladár és társai által 1923-ban létrehozott ún. Köztársasági Magyar Földmíves Párt. A Múltunk rovat eheti kiadásának szerzője Popély Gyula történész.
Kaszmán Zoltán „Hátrányos helyzetű” oktatás című írásában annak járt utána, hol tart napjainkban a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatása. Kihívás a hátrányos diákok oktatása, a szegregáció, illetve az integráció kérdésére sem lehet csak egyértelműen igennel vagy nemmel válaszolni.
„ Ha minden feltétel adott, akkor természetesen beszélhetünk eredményes, valódi integrálásról; jelenleg azonban azt tapasztalom, hogy a pedagógusok számára korántsem adottak azok a feltételek, amelyek lehetővé tennék a tehetséges, az átlagos és a hátrányos helyzetű tanulók érdemi képzését, mindezt egy térben és egy időben. Mindhárom csoport oktatása ugyanis más és más módszereket igényel, s a szakos pedagógustól sem várható el, hogy speciális, gyógypedagógiai tudással rendelkezzen” – mondja a szakember.
Hazát faragva gondolattal és vésővel. Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehetett át a népművészet és a fafaragás területén folytatott értékmentő és közösségépítő tevékenysége elismeréseként Ulman István várhosszúréti fafaragó, a népművészet mestere. Az eseményről tudósított Fábián Gergely.
Esterházy munkásságának, elszántságának, Istenbe vetett hitének megismerésére és bemutatására szervezték meg az Esterházy János lelkinap és konferencia elnevezésű rendezvényt Nagymegyeren. A szervezést a Glória Papi Társulás, a Nagyszombati Főegyházmegye Hitoktatási Hivatala és a Nagymegyeri Római Katolikus Plébánia vállalta. Az Isten Szolgája Esterházy János lelkinapon és konferencián papok, hitoktatók és Esterházy János tisztelői vettek részt, a rendezvény fővédnöke Orosch János, a Nagyszombati Főegyházmegye érseke volt. A konferencia célja Esterházy boldoggá avatásának az elősegítése. Az eseményről Reczai Lilla tudósított.
Szomolai Andrea a mátyusföldi zászló felszentelése kapcsán azt írja, nemcsak nyelvében, hanem jelképeiben is él a nemzet.
Az ősi mondás bizonyítékaként az irgalmasság vasárnapján, a Szent Lőrinc tiszteletére emelt felsőszeli római katolikus templomban felavatták és felszentelték a Mátyusföld magyar zászlaját, rajta Mátyusföld címerével. Alkotója Pécsi L. Dániel heraldikus. A Balla Gáspár atya által felszentelt zászló tulajdonosa a diószegi Pannonia Polgári Társulás elnöke, Lanz Roland, akinek édesanyja, Lanz Józsefné lett a zászló keresztanya.
Húsz év Déryné szekerén a Teátrummal címmel számolt be Nagy-Miskó Ildikó a színházi társulás jubileumi gálaestjéről. „A társulás elnöke, Dráfi Mátyás beszédében egyaránt helyet kaptak a számokkal alátámasztott tények, a mosolyfakasztó anekdoták és az érzelmekkel átszőtt, lélekemelő gondolatok. Megtudtuk, hogy a 2001-ben alakult csapat eddig mintegy 600 előadást tartott, s a rendszerint telt ház előtt játszott produkcióikat közel 200 ezer néző láthatta.“
Olvasónaplóm címmel mutatta be Bárdos Ágnes előadóművész legújabb irodalmi összeállítását a Csemadok pozsonyi székházának Rákosi Ernő nagytermében.
Az újságíróként is ismert Bárdos Ágnes korábban rendszeresen szerepelt előadóestjeivel (Igen, de; Halotti beszéd, Lángoljon a világegyetem, Emigráns remény) hazai és magyarországi színpadokon, sőt, a Halotti beszéd c. összeállítása CD-n is megjelent, ám az utóbbi években nem született újabb irodalmi összeállítása. Az estről készült Dunajszky Éva Bárdos Ágnes versvilága című beszámolója.
TáncPódiumot tartottak Tornalján. Virsinszky Tamás számol be a Táncfórum – Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Minősítő Gálájának harmadik fordulójáról, amelyből a legjobbnak ítélt néptáncegyüttesek bejutottak az augusztusi elődöntőbe. A Táncfórum által meghirdetett kezdeményezés a szlovákiai magyar néptáncosok szakmai közösségében felmerült hiányt kívánja pótolni.
Vaskó Julianna és Bodnár Júlia. Anya és lánya, akiket szinte mindenki ismer Bodrogszerdahelyen, hiszen mindketten a helyi alapiskola tanító nénijeként elsősök százait vezették be az írás-olvasás varázslatos világába. Édesanyám, egyetlen, drága… című írásában Molnár Gabriella a két asszony sorsát, éltét, kapcsolatát tárja elénk.
A gyűrű a madár személyi igazolványa. Sejtelmes, rejtelmes, ősi – ilyen kép él bennem a Párizsi-mocsarakról. Így tavasz közepén azonban ez az érzés nincs sehol, a nádas tele van élettel, hangokkal, napfénnyel, az új élet most van születőben. Pozsonyból járnak ide az Alfréd Trnka professzor köré csoportosult diákok gyűrűzni a mocsárvilág madarait. Az utóbbi évek madárgyűrűző táborait Richard Schnürmacher zoológushallgató szervezi, segítői egyetemi hallgatók és gimnazista diákok. A legutóbbi madárgyűrűzésre Bokor Klára is ellátogatott.
Ezüst és bronz érmék, ólomzárak, különféle ékszerek, pipák, ruhatartozékok, veretek, illetve más fémből és csontból készült díszek is láthatók a Füleki Vármúzeum időszaki kiállításán, melyet április 28. és július 31. között tekinthetnek meg az érdeklődők a Városi Honismereti Múzeumban. Az új időszaki tárlat az elmúlt öt év régészeti kutatásainak gazdag leletanyagát mutatja be, amely a vár és a váralja területén folytatott ásatásoknak köszönhetően került napvilágra, tudjuk meg Agócs Szvorák Emese tudósításából. Fiatalabb, középiskolás olvasóink már értesültek az új irodalmi vetélkedőről, amelynek újabb anyagát a 49. oldalon találják Petőfi Selmecen (I.) címmel.
A Kávézó rovatban találják a Cukorbetegség gyermekkorban című írását Domonkos Andor kutatóorvosnak. Mint írja, a 6-9 évesek több mint negyede elhízott, az arány a fiúk és a lányok körében hasonló. A gyermekkori elhízás fő oka az egészségtelen táplálkozás és életmód. Fontos már kis korukban odafigyelni, hogy a gyermekek megtanulják a tudatos, egészséges táplálkozás alapelveit.
A Smaragd Buddha nyomában (I.) A Barangolóban Ázsia csodáival ismerkedhetünk meg, köztük a hatalom és az erő szobrának tartott Smaragd Buddhával.
Kassai figyelő, az Íz-lelő rovatban a vega lasagna és a narancsos-rumos-vaníliás sajttorta receptje található Szabó B. Csillától. Vas Gyula tesztelte a Renault Captur E-Tech Plug-in 160 Intens autót.
Rajkovics György írásának címe: Giro d’Italia a magyar utakon. Grande Partenza, vagyis „Nagy Rajt”, méghozzá Magyarországon. A 2022-es Giro d’Italia országúti kerékpáros körverseny Budapestről indul május 6-án, a cél pedig az olaszországi Verona, május 29-i befutóval. A mezőny az első három szakaszt magyar utakon tekeri le, ami óriási reklám az országnak, és három magyarnak is lehet szurkolni.
Rajkovics Péter a sport dél-szlovákiai fellegvárait vette sorra.
Lapunk hátoldalán Nagyócsa szülöttjének, Bél Mátyásnak a szobra látható, és most is megtalálják lapunkban a a részletes műsort és a keresztrejtvényt.
Kellemes időtöltést, jó olvasást kívánunk lapunkhoz. És ne feledjék, ha még nem előfizetői a Magyar7-nek, a Felvidék egyetlen közéleti hetilapjának, meg is vásárolhatják, nem csupán a standokon, már a postahivatalokban is kapható.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
