Változó zenei trendek a Szigeten Juhász Katalin2025. 08. 15., p – 14:32
Régen jobb volt – mondogatják a negyvenes-ötvenes egykori fesztiválozók, akik az idei nagyszínpados előadók közül alig párat ismernek, a kisebb színpadokról pedig szinte senkit. Vajon ez az ő hibájuk? Kiket céloz meg ma a Sziget? Hogyan reagáltak a szervezők az évek folyamán az újabb és újabb zenei trendekre? És mi lett volna, ha nem reagálnak rájuk?
Vegyük sorra ezeket a fontos kérdéseket a 31. Sziget Fesztivál után, amely nem hozott ugyan nézőcsúcsot, de több látogatót vonzott, mint az utóbbi három év során. Európában csak kevés fesztivál mondhatja el magáról, hogy a világ minden tájáról özönlenek oda az emberek. Szinte mindenütt többségben vannak a helyi lakosok, hiszen a legnagyobb sztárok a nyár folyamán végigturnézzák az európai fesztiválokat, szóval első blikkre felesleges Budapestre utazni, ha odahaza is megnézhetik őket a rajongók.
A Sziget viszont gyönyörű környezetet, pazar látványelemeket és kiegészítő programokat, egyedi hangulatot és nagyobb komfortot kínál, ráadásul egy nyugati fiatalnak még mindig olcsóbb ez a hat nap, mint odahaza egy 2-3 napos fesztivál.
A hetijegyek 80 százalékát külföldiek veszik meg, már évek óta. A szervezők ugyan idén büszkén közölték, hogy több magyar látogatót fogadtak, mint tavaly, de ezek az érdeklődők inkább napijegyekkel, három napos bérlettel, vagy az újonnan bevezetett éjszakai jegyekkel érkeztek.
A 11 milliomodik, örökbérlettel jutalmazott magyar kislány Chappell Roan-koncertre volt csak kíváncsi a zárónapon, de most már évente visszajárhat Ománból, ahol él. Hát, meglátjuk…
A hét folyamán talákoztunk brazil, indiai és ausztrál „szitizenekkel“ is, akik ráadásul nem először utaztak Budapestre – beiktatva néhány más európai országot is a nyaralásukba. Ők azt állítják, odahaza ki tudja, mikor láthatnák élőben azokat az előadókat, akik a Szigeten fellépnek.
Hová tűnt a világzene?
Mivel 30 éve figyeljük a tendenciákat, feltűnt, hogy folyamatosan csökken a műfajspecifikus programhelyszínek száma. A kétezres évek közepén-végén európai viszonylatban is pazar kínálattal csábító világzenei színpad például mára eltűnt a fesztiválról. Anno ez volt a második számú nagyszínpad a Sziget legtávolabbi csücskében, ahol olyan csúcson lévő világsztárok léptek fel, mint Rachid Taha, a Madredeus, a Värttinä, a Leningrad, a Gogol Bordello, a Boban Markovic Orkestar vagy éppen Robert Plant alkalmi world music-zenekara. Mi, magyarok sehol másutt nem láthattuk volna ezeket az előadókat, hiszen önálló koncertre nem lett volna rentáblis meghívni őket. A nyugatiak pedig kedves ismerősökként fogadták őket – olyannyira, hogy a francia kemping egyenesen a világzenei színpad mögötti részen épült ki.
Akkoriban még volt roma színpad is, ahol mezítlábas külföldiek egész éjjel ropták magyar cigányok zenéjére, de mi is leragadtunk egy-egy Parno Graszt vagy Romano Drom koncertre, nem is beszélve olyan isten adta tehetségekről, mint a cseh Věra Bílá, a macedón Esma Redžepova vagy éppen Django Reinhart francia követői.
Kapcsolódó cikkünk
A Sziget fesztiválon péntek óta hőségriadó van. Pedig izgalmas beszélgetések zajlanak környezetvédelemről, vagy az AI művészetekre gyakorolt hatásáról, lehet kézműveskedni, gördeszkás kunsztokat, különböző táncokat tanulni, a koncertek pedig már négytől zajlanak. Mindez viszont 37 fokban komoly tortúra.
Ezt tapasztalatból mondhatjuk, mivel szombat délután végigjártuk a helyszínt – 7 kilométert mutatott a végén a kijelző, ami egy árnyas erdei túrán is becsületes táv. Utunk során szerencsére tízpercenként találtunk párakapukat, vízpermetezőket, és a mosdókat is ügyesen helyezték el a 77 hektáros területen. Látszik a 30 éves tapasztalat, bár az állandó porral még mindig nem tudnak mit kezdeni a szervezők.
Megemeljük kalapunkat az órákkon át mozdulatlanul álló élőszobrok előtt, a sétáló utcaszínházak talpig maskarában mozgó szereplői előtt, a táncosok, zenészek, és minden fellépő előtt. Nagy respect azoknak is, akik vállalják a pörkölődést a nappali koncerteken, már négytől ropják a techno-negyed legszebb bulihelyszín, a Colosseumban, vagy éppen táncot tanulnak a profiktól.
A közönség hűtésének legjobb módját a legkisebb színpadnál láttuk, ahol egy derék férfiú locsolócsővel járult hozzá egy olasz trip-hop duó koncertjének sikeréhez. Régebben az olasz kempingen belül zárt körű bulik zajlottak, délutánonként saját feltörekvő előadóikat hallgathatták a Szigeten a taljánok. Nos, ez az élmény idén már mindenkié, mert átvették a LightStage nevű pici színpad műsorának koordinálását, ahová természetesen más nemzetek művészeit is felengedik. És ezzel lassan átevezünk a zene hullámaira.
A Z-generáció fesztiválja
Ha önök a programfüzetet böngészve a „Senkit sem ismerek ezek közül!“ – eredményre jutottak, akkor bizony lemaradtak. A pop-ipar ugyanis sosem látott tempóban változik, hála a közösségi oldalaknak. Anno a MySpace-en lehetett felfedezni az új zenéket, most már a TikTok a legfontosabb felület, lekörözve a YouTube-ot is. A pályakezdő előadók, zenekarok már nem a rádiós szerkesztők, lemezgyári tehetségvadászok szimpátiáját próbálják megszerezni a befutás érdekében, mert szinte nincs is szükségük rájuk. A megmondóemberek kezéből az utóbbi 10-15 évben kiesett a gyeplő, a követők emelik piedesztálra az új sztárokat, a kiadók csak utólag kopogtatnak náluk. A fesztiválszervezőknek pedig elég megnézni, kit hányan követnek, és máris össze tudják állítani a programot.
Persze azért sokan hallgatnak kereskedelmi rádiókat is, főleg ebben a régióban – és még mindig fontosnak számít bekerülni oda. A Sziget fesztivál azonban idén egyértelműen a Z-generációt célozta meg a Nagyszínpad programjával. És elsősorban a külföldieket. Zömmel olyan sztárokat láthatunk a héten, akik tájainkon kevésbé ismertek, tőlünk nyugatabbra azonban arénákat töltenek meg. Koncertbeszámolókat majd a jövő heti nagy Sziget-összefoglalónkban olvashatnak, amikor már mindent láttunk, és összeáll egy tízes lista. Jelenleg FKA Twigs vezeti nálunk a listát, aki szombaton a Nagyszínpadon megmutatta, milyen egy igazi multizsáneres pop-show, ahol a tánckoreográfiák, a ruhák és a háttérvetítés legalább olyan fontos, mint a zene.
A Pogány Induló-ügy
Tavaly is, és idén is két-két magyar előadó küzdötte fel magát a Sziget legnagyobb színpadára – illetve többen, mivel Pogány Induló és Deva is számos vendéggel érkezett, nagyon helyesen, mert így mindkettőjük produkciója egyedibb lett.
A Szirmai Marcell néven született fiatal rappert a közönség juttatta a csúcsra, szinte pillanatok alatt. Alig húszévesen a régió legfontosabb fesztiválszínpadán állni tényleg komoly teljesítmény. És nem mellesleg a Kneekap-ügy után ő lett a lapokat megtöltő másik „ügy“ – hála a drogügyi kormánybiztosnak. Horváth László szerint meglesz a következménye annak, hogy Pogány Induló a drogfogyasztást népszerűsítette, amikor feltette a kérdést rajongóinak: „Szívtatok ma már eleget?“ Nos, szerintünk mindenki úgy csinál magából bohócot, ahogy akar, hiszen demokrácia van. De azért képzeljük el, ahogy az amerikai vezetés nekimegy mondjuk Snoop Dogg-nak, akiről köztudott, hogy saját spanglisodró embert foglalkoztat, szép fizetésért. Pogány Induló egyébként szinte minden koncertjén felteszi az ominózus kérdést, érdekes, hogy eddig ez senkit nem zavart. A Sziget nagyszínpadán pedig olyat is láttunk már, hogy egy előadó lement a közönség közé és kért egy slukkot egy nézőtől. Nevet nem mondok, nehogy utólag rászálljanak – legyen elég annyi, hogy egy fekete bőrű angol úrhölgyről van szó.
A magyar kormány az utóbbi időben láthatóan nem találja a hangot a fiatalokkal, akik ezért skandálják minden fesztiválon teli torokból, hogy „macskás fadísz“ – bár lehet, hogy félrehallottuk.
Mi várható ma és holnap
A kolzsvári Untold fesztiválon ezrek nem jutottak be Post Malone koncertjére az arénába, amelyet a tömeg miatt le kellett zárni. A több helyszínen zajló fesztivál szervezőit meglepte, hogy egyszer csak mindenki ugyanoda indult. A Sziget úgy oldotta meg ezt a problémát – már évekkel ezelőtt – , hogy kiteszik a „megtelt“-táblát, ha a területen lévők száma túllépi a 65 ezret. Így elkerülik annak veszélyét, hogy kezelhetetlen tömeg gyűljön össze a Nagyszínpad előtt – ahol ma lép fel Post Malone. Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb férfi előadójának sikerét sokan nem értik – ő maga mondta 2019-ben a szigetes koncertjén, hogy valójában csak két-három igazán jó száma van. Mostanra talán több lett neki, de ez lényegtelen, hiszen őt is a követői emeltek a magasba, nem pedig egy lemezkiadó vagy ügyes menedzsment. Augusztus 16-án egyébként Pozsonyban is tiszteletét teszi – a Lovestream fesztivál egyik healinere lesz.
Chappell Roan ideális szigetzáró attrakciónak tűnik hétfő estére. Az extravagáns színpadi outfitjeivel (is) hódító amerikai énekesnő napjaink egyik legaktuálisabb sztárja, sokan már a következő Madonnát vagy Lady Gagát látják benne. Nagyot aratott az idei Grammy-gálán, Pink Pony Club című dala a tavalyi év egyik megaslágere lett, és már akkoriban úgy mutatkozott be fellépésein, hogy „Sziasztok, én vagyok a kedvenceitek kedvence!“ Másik híres mondása, hogy ha egy ötéves gyereket megkérnek, rajzoljon le egy popsztárt, az valahogy úgy fog kinézni, mint ő. Mini közvéleménykutatásunk alapján Charli XCX mellett miatta érkeztek a legtöbben a fesztiválra.
Hová tűnt a metál és a retró?
Anno külön metálszínpad is volt a Szigeten, hosszú éveken át, méghozzá az idei The Buzz színpad helyén, azaz aránylag központi helyen. Itt olyan legendák léptek fel, mint a Motörhead, az Anthax, a Pantera vagy az Accept – hogy csak a számunkra legemlékezetesebbeket említsük. Ez a programhelyszín 2012-ben szűnt meg érdeklődés hiányában. Helyére később a világzenei színpad került, amely még 5-6 éven át próbálkozott fenntartani a figyelmet, de mivel a legnagyobb nevek is csak maroknyi érdeklődőt vonzottak az utolsó években, költséghatékonysági szempontok alapján végleg megszüntették a színpadot.
Vagyis radikálisan átalakult a közönség, a fesztiválozók egyre kevésbé voltak kíváncsiak az általuk kevésbé ismert műfajokra. Emiatt vérzett el fokozatosan a blues-színpad, a komolyzenei színpad, a jazz-színpad és az elsősorban magyar fiatalokra fókuszáló Táncdalfesztivál-színpad is, ahol éjfél után kórusban lehetett üvölteni Korda Györggyel, Dollyval, Soltész Rezsővel és Zalatnai Cinivel szüleink nagy slágereit.
A külföldieknek ezek a nevek semmit sem mondtak, ezért a Sziget közönségének általakulásával a helyszín elveszítette létjogosultságát.
Vajon jó-e ez, vagy rossz?
Egyrészt jó, mert a szervezők időben rájöttek, hogy nincs értelme erőltetni a műfaji sokszínűséget, ha nincs rá igény. A magyar népi kultúra skanzenje, a Folkfalu is így járt – tizenöt éve még éjszakákon át ropták ott a frissen tanult mezőségit és csárdást a fiatalok, napközben pedig kosárfonást tanultak – aztán ennek is vége lett.
Ma már szinte nincsenek is tematikus koncerthelyszínek a Szigeten, hiszen a zenei műfajok olyannyira keresztezik egymást, hogy felesleges lenne stílusfiókokba gyömöszölni őket.
Másrészt rossz, mert a mai „szitizenek“ egyre kevesebb új, meglepő, sosem hallott zenei zsánerrel találkozhatnak a fesztiválon, vagyis a szervezők eredeti horizont-tágító célkitűzését lassan elfelejthetjük. A külföldi fiatalok vagy biztosra mennek, és pár konkrét fellépőre kíváncsiak, vagy a sajátos atmosztéra és az „olcsóság“ miatt választják a Szigetet.
Mi, külhoni magyarok pedig főleg annak örülhetünk, hogy láthatunk olyan előadókat és zenekarokat, akik nálunk nem annyira ismertek, azaz belátható időn belül nem lépnek fel tájainkon. Szlovákia egyébként is túl kicsi piac a nyugatabbra már arénákat megtöltő előadók számára. De jöjjön két kivétel: a Sziget nagyszínpadán látott Post Malone és Anyma is fellép a napokban a pozsonyi Lovestream fesztiválon, és mindkét koncertet szívből tudjuk ajánlani a Vajnory városrész elhagyatott repterére merészkedőknek.
Post Malone ezúttal zenekarral turnézik, nem egymagában, gépzenére, mint 2019-ben, amikor értetlenül figyeltük a Szigeten a lelkes tömeget. Második szigetes koncertje viszont abszolút szórakoztató volt.
A techno-sztár Anyma pedig – azoknak, akik szeretik a nagyszínpadon pendrive-ról zenélő DJ-ket – főleg látványban nyújt maradandót. Miatta kellett megnövelni az amúgy is hatalmas Nagyszínpad hátsó felületét, hogy minél több látványelem kerülhessen rá.
Az idei legjobb nagyszínpados koncertek
Az első helyen nálunk Chappell Roan végzett, aki a nagyszínpados kínálat talán legaktuálisabb sztárja volt. Az amerikai énekesnő és dalszerző másfél éve robbant be a köztudatba, azóta bezsebelte a legígéretesebb új tehetség Grammy-díját, és körbeturnézta a világot. Egy remek lányzenekar kíséretében szántotta fel a Sziget Nagyszínpadát, a dalok CD-minőségben szóltak, a látvány mindenkit megbabonázott. Azokat is, akik csak kíváncsiságból kukkantottak bele a koncertbe – aztán ott ragadtak.
Második helyezettünk szintén egy hölgy: FKA Twigs. A brit énekes-dalszerző-táncos-koreográfus-producer (aki egy időben Ed Sheeran háttértáncosa is volt) megmutatta, milyen egy igazi nagyszínpados táncos-zenés történetmesélő showműsor. Nem biztos, hogy a sok ugrálás közepette mindig élőben énekelt, de ez az apróság már az első esti headliner, Charli XCX „koncertjén“ sem zavart senkit.
Nagy sikert aratott Shawn Mendes, akinek hét évvel ezelőtti gyengécske szigetes koncertjét már kezdtem elfelejteni, és aki mostanában is ugyanabban a jellegtelen, ám profin összerakott, széles rétegek által befogadható popzenében utazik. A szívdöglesztő kanadai cserkészfiú aznap éjjel (augusztus 8-án) lett 27 éves, ezt szerényen meg is ünnepeltette a szigetes közönséggel, akik imádták őt.
A sikoltozó lányok mellett egy hatvanas párt is kiszúrtunk a tömegben – végig összekapaszkodva rintagóztak, csillogó szemmel.
Vagyis jár a bronzérem Shawn Mendesnek, még ha nem 100 százalékban saját ízlésünk alapján is.
Kapcsolódó cikkünk
A Magyarországról kitiltott Kneecap kivetítőn üzent Orbán Viktornak a meghiúsult koncertjük estéjén, és két másik zenekar is kiállt a szabad Palesztina mellett a Sziget Fesztivál zárónapján.
Kedden hajnalban véget ért Budapesten a 31. Sziget Fesztivál, a régió legnagyobb nyári szabadtéri rendezvénye, amely elsősorban a koncertekről és a bulizásról szól, ám közéleti és politikai témák is rendszeresen helyet kapnak a program nem zenei részében. A szervezők fontosnak tartják a szólásszabadságot, illetve azt, hogy nemre, fajra, szexuális irányultságra és politikai nézetekre való tekintet nélkül mindenki szabadnak érezhesse magát a rendezvényen. Ezt akkor is hangsúlyozták, amikor több mint 150 magyar művész petíciót írt alá az ír Kneecap raptrió szigetes koncertje ellen, amelynek egyik tagja ellen terrorizmus nyílt propagálása ügyében emeltek vádak palesztin terrorszervezetek éltetéséért. (A bíróság nemrég ejtette a vádat.)
Az ügy végére a magyar kormány tett pontot, amikor kitiltotta a zenekar tagjait Magyarországról – nem sokkal a Sziget kezdete előtt. Ez a döntés bejárta a világsajtót, a „műsorváltozásról” tudtak a rajongók, a szervezők így nem tartottak a tüntetéstől, tiltakozástól hétfő éjjel. Ilyesmi nem is volt, a meghiúsult koncert helyszínén azonban mégiscsak elhangzott a Kneecap neve.
A veterán svédek üzenete
Sokan kíváncsiak voltak a svéd Refusedra hétfőn, mivel az 1991 óta működő post-hardcore banda feloszlik, ez a búcsúturnéjuk. Mögöttük a kivetítőn végig a következő felirat virított: „Ez az, amit a vezetőink normálisnak tartanak.” Énekesük, Dennis Lyxzén pedig a koncert közepe táján kifejtette a véleményét:
„A világ teljesen el van cseszve. Netanjahu Donald Trumpot jelölte Nobel-békedíjra! Gondoljatok csak bele, mekkora őrültség ez! És az emberek jobban felháborodnak azon, amit a zenekarok a színpadon mondanak, mint a tényleges népirtáson. Az elmúlt 21 hónapban tanúi lehettünk Gáza teljes pusztulásának, nők, gyerekek, ártatlan emberek megsemmisítésének. És az emberek Bob Villan és a Kneecap miatt vannak kiakadva. Térjetek már észhez! Nem könnyű mindig a történelem helyes oldalán állni, de ez esetben ki.aszott könnyű látni, hogy az egyik nép az elnyomott, a másik az elnyomó. Szabad Palesztinát!”
A brit lánycsapat kiállása
Ugyancsak hétfőn, közvetlenül a fő headliner Chapell Roan előtt a The Last Dinner Party lépett fel a Nagyszínpadon, tekintélyes tömeg előtt. Az indie-rockot játszó brit lányzenekar dalaiban kevés a közéleti téma, szóban most sem politizáltak. Koncertjük közben azonban megjelent a kivetítőn a palesztin zászló, illetve egy QR kód, amely a palesztin orvosok ellátását segélyező szervezet oldalára vezet. „Oszd meg és adakozz most” – állt alatta.
Közben a tömegben is feltűnt néhány palesztin zászló, amely egyébként a fesztivál alatt ott volt a nemzeti lobogókkal díszített út mentén is.
A Kneecap üzent Orbán Viktornak
Az ír rapcsapat tegnap este 11 után szólt a közönséghez a The Buzz színpadnál. Erre Instagram-oldalukon hívták fel a figyelmet korábban. Ebben az időpontban Casey Loewry zenélt, aki megállította koncertjét, azzal, hogy őt bízták meg a trió üzenetének közvetítésével. A kivetítőn a következő szöveg jelent meg:
„Bárcsak veletek lehetnénk a világ legjobb fesztiválján, az első európai fesztiválon, ahol a Kneecap valaha játszott volna. De egy gyűlölettel teli ember, Orbán Viktor miatt nem tudunk. Soha egyetlen országban sem ítéltek el minket bűncselekményért. De felhívjuk a figyelmet az elnyomásra. Viktor három évre kitiltott minket a gyönyörű csodaországotokból. Izrael népirtást végez palesztin embereken. Orbán Viktor és kormánya ezt támogatja. Orbán Viktor és kormánya megpróbálta leállítani Budapesten a Pride-ot. Nem sikerült nekik. Össze kell fognunk. Ellenezd Orbánt, ellenezd Izraelt, ellenezd a népirtást. Szabad Palesztinát!”
A közönség erre skandálni kezdte: „Fuck Orbán!”, ahogy az nemrég egy lengyelországi Kneecap-koncerten is történt.
Feltörekvő stílusok
Egyértelműen több teret kapott – illetve vívott ki magának – az elektronikus zene, vagy népeis nevén a techno, illetve különböző alstílusai. Egy komplett techno-falu épült ki idén, a szervezők éjszakai jegyeket bocsátottak áruba a reggelig csapatni vágyóknak, és olyan sztárokat hívtak meg a „tuc-tuc zónába“, mint Boris Brejcha, Vini Vici vagy Armin Van Buuren.
A másik feltörekvő stílus a hip-hop, illetve a trap-alapú zenék, amelyek a fesztivál egyetlen valóban „tematikus“ színpadát (Dropyard) kapták meg. Napközben freestyle rap-bajnoskágok és gördeszka-show várta a nagyérdeműt, esténként pedig a legfontosabb magyar és külföldi avangárd hiphopperek, köztük az idei beatbox-világbajnok, a francia Rythmind.
A többi színpadon keveredtek a stílusok, ami szintén korunk trendje, hiszen a legtöbb előadó már nem akar bekerülni egyelten fiókba sem. A legtöbb zenehallgatót pedig nem igazán érdekli, milyen stílust hallgat éppen, lényeg, hogy élvezze.
A könnyűzenének már nincs akkora társadalmi jelentősége, mint anno. Kevesen vannak a magukat műfajok mentén meghatározó rajongók – ami nem jelenti a fogyasztói ízlés tágulását. Mert igaz, hogy ma már nem sokan ragadnak le egyetlen stílusnál, de inkább a szomszédos fiókokban kotorásznak, mintsem, hogy átmenjenek feltúrni egy másik szekrényt.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
