Válság válság hátán

A migránskrízist a görög és az orosz–ukrán válságon felül kapta a nyakába Európa. Ezek kezelésének hatékonysága egymástól is függ, mindenesetre az összehangolt uniós lépések elkerülhetetlennek tűnnek, méghozzá az EU-n kívül is. Két neves szakértőt kérdeztünk a kontinens és a visegrádi együttműködés előtt álló kihívásokról.

Hivatkozás: Dr. Tálas Péter, mint a Stratégiai Védelmi Kutató Központ (SVKK) igazgatója
Cikk:
Tálas Péter az Európai Unió helyzetkezelésével kapcsolatban kifejtette: menekültügyi rendszerei az utóbbi két évben nem bírnak az ide érkező menekültekkel, legyen szó a határországról – Olaszország, Görögország, Magyarország feltétlenül ilyen –, vagy a befogadó államokról. „Ez azt jelenti, hogy az EU egész migrációs rendszerét újra kell gondolni annak érdekében, hogy kezelni tudja ezt a hullámot.” Meggyőződésének adott hangot, hogy csakis közösen lehet eredményt felmutatni, mivel – mint mondta – láthatóan egyéni megoldások nincsenek, sőt, a menekültügyi kérdést ki kéne venni a nemzetállami hatáskörből.
A biztonságpolitikai szakértő többlépcsős folyamatban tudná elképzelni a helyzet kezelését, mely magába foglalja
a kibocsájtó országok válságainak kezelését, de legalábbis ennek elkezdését,
a válságövezetben lévő országok (Törökország, Líbia, Libanon) menekültügyi rendszerei megtartóképességének növelése,
a tranzitországok együttműködési hajlandóságának megteremtése (például el kell érni, hogy ne szállítsák határtól-határig a menekülteket),
a regisztráció és az menekültügyi eljárás lebonyolítására európai uniós ún. menekültügyi oltalmi övezetek – ezt a politikusok hotspotoknak nevezik – létrehozása a schengeni határokon kívül,
a hatékony határvédelem, melybe beletartozik az illegális határátlépők oltalmi övezetbe való visszaküldése,
európai menekült-ellátási minimum létrehozása, amiből finanszírozható a menekültek ellátása és integrálásuk költségei.
Egyenként már valamennyi elemről beszélnek Európában, ezért a kérdés inkább az, hogy ki tudja egy rendszerré összeállítani. „Ez lényegében azt jelentené, hogy a menekültkérdést az EU kezelné, EU-s költségvetésből, és magam azt gondolom, hogyha a menekültügy kezelésénak és a menekültek ellátásának szintje és minősége nem közelítenek egymáshoz az egyes államok szintjén, akkor a kvóta nem fog működni. Ráadásul az elmúlt időszakban tapasztalt menekülthullám csak a kezdetét jelzik annak a migrációs nyomásnak, amelyet az afrikai – megközelítőleg 500 milliós – demográfiai robbanás, a klímamenekültek, vagy egyszerűen a szociális migráció okozni fog. Látni kell, hogy Európának nincs, illetve nem nagyon lehet hatással e folyamatokra, és csak azzal lenne képes kezelni a helyzetet, hogyha végre lépne, elkezdené az európai menekültpolitika és menekültügyi rendszer reformját, vagyis például felülvizsgálná a vonatkozó jogszabályokat, megnövelné az uniós menekültügyi alapot – mert láthatóan egyelőre még nem tudott kiszenvedni magából egy olyan cselekvési programot, mely perspektivikus megoldást jelentene. Emiatt egyelőre a nemzetállamok egymásra próbálják hárítani a terheket és a felelősséget. Kompromisszumra kell jutni, mert enélkül ilyen vagy nagyobb, kaotikus szituációk fognak kialakulni.”
Kétséges a visegrádi közös álláspont
A visegrádi országok együttes fellépése jogaik érvényesítése szempontjából Tálas Péter szerint teljesen jogos, ám azon kijelentés, miszerint nem akarnak befogadni egy menekültet sem, nem reális alternatíva. „Világosan kell látni, hogy az európai népességi adatok azt mutatják, hogy – akár tetszik, akár nem – szükség lesz a bevándorlókra: ha természetes szaporodással nem tudjuk növelni a kontinens populációját – márpedig nem tudjuk, hiszen egyelőre csak két ország, Írország és Franciaország lakossága gyarapodik –, akkor ezt valakikkel kompenzálni kell, különben a szociális rendszer, a nyugdíj és az egészségügyi rendszer összeomlik. Közép-Európát azonban még az is sújthatja, hogy a gazdaságilag fejlettebb országok elszívják a munkaerőt.”
Mint mondta, a kelet-közép-európai országoknak nincs igazán tapasztalatuk a menekültek befogadásában, és igen nagy figyelmet és médiafelületet kapnak azok vélemények, amelyek szerint a muzulmán kisebbség nem tud beilleszkedni. Miközben tény, hogy komoly integrációs problémákkal is találkozhatunk, de Franciaországban és Németországban a bevándorlók túlnyomó többségnek azért sikerült a beilleszkedése a nyugati társadalmakba. Ez a jövőben is lesz, már persze azoknál, aki itt akarnak maradni, s akiket – amennyiben hajlandók integrálódni – Európa hajlandó befogadni. Fontos tudni, hogy a menekült a veszély elmúltával visszaküldhető hazájába, a bevándorlóval szemben pedig befogadási feltételeket szabhat Európa. „Úgy gondolom, hogy a visegrádiak elutasítása részben az ismeretlentől való félelmen, részben pedig azon alapszik, hogy nem tudják, képesek lesznek-e az integrációra, miközben tapasztalatuk sincs igazán ebben.” Ugyanakkor a szakember szerint kétségbe vonható, hogy egyáltalán beszélhetünk-e egyen álláspontról a V4-ek kapcsán, hiszen Lengyelország a minősített többségi szavazáson egyetlen visegrádi tagállamként az Európai Bizottság terve mellett szavazott.
Terrorfenyegetettség és Schengen
A terrorfenyegetettséget elméleti síkon elképzelhetőnek tartja, ám gyakorlati szempontból kétkedéssel fogadja. „Egyrészt ha én lennék az ISIS vezetője, minek ítélném több ezer kilométeres gyaloglásra az emberemet, ha megvehetem neki a repülőjegyet, nyomtathatok neki útlevelet és hamisíthatok neki schengeni vízumot? Másrészt nem látom azt sem, hogy a menekültek között tömegével kapnák el a terroristákat. A titkosszolgálatok biztos árgus szemekkel figyelnek, nemrég pedig maguk a szíriai menekültek dobták fel a közöttük megbújni akaró merénylőt.”
A szakember egyetértését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kormány megerősíti a schengeni határvédelmet, ám a kerítést nem tartja hatékonynak, ahogy az határvédelmet sem elégségesnek. Véleménye szerint az lenne célravezető, ha „a menekülthelyzet kezelésében részt vennének a tranzitországok, megteremthetők lennének az ún. oltalmi övezeteket, és támogatnánk a törököket, továbbá a kibocsájtó országok konfliktusainak megoldásán is dolgozni kezdene nemzetközi közösség. Egyelőre azonban nem látom, hogy a menekültkérdéssel összefüggő megoldási javaslatok stratégiává álltak volna össze, viták vannak – többek között a kvótarendszerről –, de ennek kapcsán sem kerül szóba az alternatíváról, amit például egy virtuális kvóta nyújthat. Ez alatt azt értjük, hogy a befogadástól ódzkodó társadalmak pénzügyileg támogatják azokat, akik vállalkoztak rá.”
Az Európát sújtó válságok közötti prioritás Tálas Péter. A görög válsággal egyelőre nem foglalkozunk. Most, hogy ismét nyert a Sziriza, jó alkalom kínálkozik az EU számára, hogy érdekeltté tegye őket részvételben, a schengeni rendszer működtetésében.” Az ukrán válsággal kapcsolatban úgy fogalmazott: stratégiai patthelyzet van, s ezen a legutóbbi találkozó sem változtatott, így csupán év végén kerül elő majd, hogy hol tart a minszki megállapodás. „Egyelőre a menekültválság az akut probléma, elsősorban azért, mert a menekültek folyamatosan jönnek, és ezt a határ- és befogadó országok is érzik. Amint sikerül kialakítani egy működő európai menekültügyi rendszert, ami az egész hullámot hatékonyan kezeli, s láthatóvá válnak az eredmények, kikerülhet a téma a figyelem központjából.”

Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutató Központ vezetője az Európai Unió menekültválsággal kapcsolatos pillanatnyi helyzetkezeléséről elmondta: a menekültügyi rendszerek az utóbbi két évben nem bírnak az ide érkezőkkel, legyen szó a határországokról – Olaszország, Görögország, Magyarország feltétlenül ilyen – vagy a befogadó államokról. A biztonságpolitikai szakértő többlépcsős folyamatban tudná elképzelni a helyzet megoldását:

Hírdetés

Kezelni kell a küldő országok válságait, vagy legalábbis meg kell kezdeni ezt a folyamatot. Javítani kell az érintett országok – Törökország, Líbia, Libanon – menekültügyi rendszereit. Együtt kell működni a tranzitországokkal, például el kell érni, hogy ne szállítsák határtól határig a menekülteket. Hotspotokat kell létrehozni a schengeni határokon kívül. Védeni kell a határokat, az illegális belépőket oltalmi övezetbe kell visszaküldeni. Európai menekültellátási alapot kell létrehozni, amelyből finanszírozható a menekültek ellátása és integrálásuk költségei.

A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt időszakban tapasztalt menekülthullám csak a kezdetét jelzik annak a nyomásnak, melyet az afrikai – megközelítőleg 500 milliós – demográfiai robbanás, a klímamenekültek vagy egyszerűen a szociális migráció okozni fog. Látni kell, hogy Európa nem igazán lehet hatással e folyamatokra, és csak azzal lenne képes kezelni a helyzetet, hogyha végre lépne, elkezdené az európai menekültpolitika és menekültügyi rendszer reformját, vagyis például felülvizsgálná a vonatkozó jogszabályokat, megnövelné az uniós menekültügyi alapot – tette hozzá a szakértő.

„Emiatt egyelőre a nemzetállamok egymásra próbálják hárítani a terheket és a felelősséget. Kompromisszumra kell jutni, mert e nélkül hasonló vagy kaotikusabb szituációk fognak kialakulni.”

Mindezekkel Halász Iván, az MTA tudományos főmunkatársa, nemzetközi migrációs és kisebbségi jogi szakértő is egyetért.

„Mindenképpen koherens és összehangolt uniós cselekvés szükséges. Ugyanakkor meglepő, hogy mindenkit mennyire meglepett ez a krízis, noha négy éve közvetlen közelünkben zajlik a szíriai polgárháború. A jelenlegi menekültügyi statisztikai adatok, bár példátlanok, a lehetséges méretekhez képest még nem is annyira magasak – legalábbis Európa 500 milliós lakosságát figyelembe véve. Az egészet inkább egyfajta leckeként és időnyerésként kellene felfogni”

– fogalmazott.

A szakértő aggályosnak tartja, hogy most már nemcsak az uniós (külső), hanem más (belső) határokon is felmerült a kerítés ötlete, példaként említve a magyar–román határt, aminek a szomszédság-, nemzet- és a kisebbségpolitikai vonatkozásai igen súlyosak lehetnek.

A jogász-történész szerint is célszerű lenne megoldások kombinációját alkalmazni.

„Nyilván lesznek, akiket beengednek, lesznek, akiket visszatoloncolnak, többrétegű határ felállítására is sor kerülhet az unió külső határain, illetve konkrét válságkezelés is szükséges a gyökereknél, azaz a Közel-Keleten, ami Magyarországtól is komoly szerepvállalást fog megkövetelni. A legfontosabb az, hogy időt kell nyerni, mégpedig a téma túlhiszterizálása nélkül. Hiszen ne feledjük: itt nemcsak komoly biztonságpolitikai kihívásról, hanem egyszerű családokról, védelemre vágyó emberekről is szó van. Emiatt egy realista és mégis humánus megoldást kell keresni.”

Az európai közösség szétesésére ebben a fázisban nem számít a szakember, ám azt nem tartja kizártnak, hogy többsebességű unió jöhet létre.

„Mély ellentétek bontakoztak ki az egyes tagállamok között, és mintha elérkeztünk volna egy választóvonalhoz, mely után szorosabbá, vagy lazábbá válhat az együttműködés”

– fogalmazott Halász Iván.

Visegrádi közös álláspont

A visegrádi országok együttes fellépése Tálas Péter szerint teljesen jogos, az viszont nem, hogy egyetlen bevándorlót sem szeretnének befogadni. Egyrészt a demográfiai folyamatok, másrészt pedig a fejlettebb országok elszívó ereje miatt szükség lesz a migránsokra.

A kelet- és közép-európai országoknak nincs igazán tapasztalatuk a menekültek befogadásában, és igen nagy figyelmet és médiafelületet kapnak azon vélemények, amelyek szerint a muzulmán kisebbség nem tud beilleszkedni – mondta Tálas. Miközben tény, hogy komoly integrációs problémákkal is találkozhatunk, Franciaországban és Németországban, a bevándorlók túlnyomó többségnek azért sikerült a nyugati társadalmakba való beilleszkedés. Ez a jövőben is így lesz, már persze azoknál, aki itt akarnak maradni, s akiket – amennyiben hajlandók integrálódni – Európa hajlandó befogadni. Fontos leszögezni, hogy a menekült a veszély elmúltával visszaküldhető hazájába, a bevándorlóval szemben pedig befogadási feltételeket szabhat Európa.

„A visegrádiak elutasítása részben az ismeretlentől való félelmen, részben pedig azon alapszik, hogy nem tudják, képesek lesznek-e az integrációra”

– mondta a szakember.

Halász Iván kérdésesnek nevezte a fellépés tartósságát, mivel eltérő helyzetben lévő országokról van szó. Magyarország határországnak számít, a többiek nem, és az egyes országok más politikai súlycsoportban politizálnak: a csehek, a szlovákok és a magyarok egy kategóriába esnek, a lengyelek magasabba. Hazánknak egyébként Halász szerint ebben a kérdésben másutt is szövetségeseket kell keresnie, mert a visegrádi államok önmagukban kisebb súllyal rendelkeznek; jobban lehetne együttműködni a hasonló problémákkal küzdő országokkal, mint például Olaszország, Spanyolország, Görögország.

Terrorfenyegetettség és Schengen

Tálas Péter a terrorveszélyt elképzelhetőnek tartja, ám gyakorlati szempontból kétkedéssel fogadja.

„Egyrészt ha én lennék az IÁ vezetője, minek ítélném több ezer kilométeres gyaloglásra az emberemet, ha megvehetem neki a repülőjegyet, nyomtathatok neki útlevelet és hamisíthatok neki schengeni vízumot? Másrészt nem látom azt sem, hogy a menekültek között tömegével kapnának el terroristákat. A titkosszolgálatok biztos árgus szemekkel figyelnek, nemrég maguk a szíriai menekültek dobták fel a közöttük megbújni akaró merénylőt.”

Európa válsághelyzetei összetorlódtak

Az EU legnagyobb baja a szakértők szerint, hogy az utóbbi években összetorlódtak a nehéz helyzetek, illetve válságok: itt van például a görög pénzügyi krízis, a kelet-ukrajnai konfliktus és végül a mostani migránsválság, amely szorosan összefügg az átalakuló Közel-Kelet válságával. Ezek a krízisek rányomták bélyegüket nemcsak az unión belüli, de az azon kívüli – például az Oroszországgal és részben az USA-val ápolt – kapcsolatokra is.

El kellene dönteni, melyik válság jelent nagyobb fenyegetést a mindennapi életünkben, illetve melyik veszélyesebb a jövőnkre nézve. A prioritások felállítására több koncepció létezik. Példaként Halász Iván Milos Zeman cseh köztársasági elnököt hozta fel, aki szerint minél előbb le kell zárni az ukrajnai konfliktust, így rendezve a viszonyt Oroszországgal, és utána gőzerővel koncentrálni a Közel-Keletre, mert az ottani helyzet szerinte nagyobb veszélyt jelent. Természetesen vannak olyan döntéshozók is, akik más prioritásrendszert állítottak fel maguknak, ezért a minél előbbi konszenzusra jutás az EU-n belül igen fontos. Három-négy fronton harcolni nagyon nehéz – mondta a szakértő, s hozzátette: az Európai Unió részeként a hosszú távú, felelősségteljes gondolkozásnak van csak helye, hiszen az unió mi magunk vagyunk.

„Azt is mindig szem előtt kell tartani, hogy a mostani helyzet kezelése az EU nélkül sokkal nehezebb lenne.”


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »